színház / előadás
2011. 12. 20.
Valószínűleg mindannyiunknak vannak olyan élményei, amelyekről nem tudjuk eldönteni, szeretjük-e őket vagy sem. Amikor világosan látjuk, kicsit átejtenek, mégis vannak olyan pillanatok, amelyek miatt megbocsátunk. Peter Schaffer Equusa felszínes, magát komolynak feltüntetni akaró darab, színpadra és sikerre szánt késztermék, a Harry Potter Daniel Radcliffe-jével való színpadra állítás után pedig ismét sikersztorinak bizonyult a Tháliában.
2011. 12. 18.
A tokiói Nemzeti Színház novemberben két kabukidarabot ad, először a legendák földjére kalauzolnak bennünket, ahol természetfölötti lények és istenek leszármazottainak harcát láthatjuk. A második részben egy népszerű klasszikust láthatunk az Edo-kor polgári köreiből. Mindkét kabuki eredetileg bábjátéknak íródott, és mindkettőt japán egyik legnagyobb színműírója, Csikamacu Monzaemon jegyzi.
2011. 12. 12.
A Vízraktér téliesített helyiségében megrendezett Made in India című táncestről már az elején kiderült, hogy tulajdonképpen egy összművészeti projekt eredményeit és ötleteit összegzi. A rövidfilmekből, fotókiállításból és élő táncelőadásból álló műsort egy indiai út élményei és a tánc mint kifejezési forma határtalan lehetőségei ihlették.
2011. 12. 07.
Menjünk ki a konyhába, melegítsük meg a vacsorát, hangoljuk be a Kossuth Rádiót, és hallgassunk aggasztóan aktuális későreneszánsz közéleti tragikomédiát.
2011. 12. 05.
Ennyi színész egy nézőtéren! Mintha egy évadnyitó társulati ülésen lennénk. Elsőre ez tűnik fel a premierre várva, meg persze az, hogy egy részük a szereposztásban is szerepel. Vagyis közülünk lépnek majd a színpadra. Így is lesz: hangsúlyozottan innen, a Trafó nézőteréről, tágabb értelemben Budapestről, és a mostból, 2011 novemberéből indít az előadás. A nem tetsző itt és mostból nézzük az Ahogy tetsziket.
2011. 12. 02.
A Woyzeck töretlenül a nyugati kultúra egyik legtöbbet és legkülönfélébben feldolgozott anyaga. A Katona által felvonultatott sikernévsorral már csak ezért is izgalmasnak ígérkező vállalkozás az új bemutató. Viszont hogy hogyan értékeljük, amit ezen a címen látunk és hallunk, nagyban függ attól, hogy mi csalogat minket az előadásra leginkább: a darab maga, Woyzeck alakja, az ígérkező izgalom vagy a színlapon szereplők valamelyike.
2011. 11. 25.
Egy színdarab címéből néha nem nehéz elképzelni, mit várhatunk a színpadon. Megérzéseink a bemutató szöveget átfutva megerősítést nyernek, és a darabot gondolatban már el is helyezzük a többi friss hangú, leleplezőnek mondható, kortárs dráma között. De mi van, ha a vártnál valamivel felkavaróbb, nyelvileg irritálóbb és egyben megindítóbb az előadás?
2011. 11. 23.
A kortárs angol Simon Stephens darabja a címmel ellentétben sem nem zenés (a szó musical értelmében), sem nem anarchisztikus, de a Pesti Színházban, az Eszenyi-féle előadásnak mégis fontos összetevője a zene és a konvenciók. A Punk Rock nem acélbetétes bakancsot hordó, Sex Pistolst üvöltöző, utcán lógó fiatalok története, akik iskolát kerülve csapatokban szidják a világot. Ez valami nagyon más.
2011. 11. 14.
Azt gondoltam, csinálunk egy csajos délelőttöt, könyékig elmerülünk Hamupipőke mosogatólevében. Janka lányom már korábban kiképezte magát mindenféle mesei és rajzfilmes adaptációval, ráadásul hosszabb ideje fixírozza a Mezzo tévén látott milánói Scala-féle Hamupipőkét – gondoltam, nagyot nem tud csalódni. A végeredményt nézve a nagy csalódás valóban elkerült minket, de ugyanígy az igazi katarzis is elmaradt.
2011. 11. 09.
Matt üveggel tompított valóság a javából, ahogy Blanche Dubois, akit Kováts Adél alakít, megérkezik a vágy villamosán az utolsó megállóba húga, Stella lakásába. Szelíd és szolid hölgy, akinek 27 után már nem kérdezzük a korát, akit a szomszédasszony fogad, majd a hazatérő húgocska melegen, de legalábbis őszintén ölel, és a később érkező férj, Stanley flörttel szórakoztat. Egyelőre.
