színház / előadás
2012. 05. 10.
Ha PanoDráma, akkor társadalmiság, kritikus szemlélet, szociális érzékenység. A kérdés persze csak az, hogyan lehet olyan aktuális témákról beszélni, melyek meglehetősen foglalkoztatják a magyar értelmiséget, s melyekről mindenkinek megvan a saját véleménye. A PanoDrámának sikerült fájdalmas humorral nyúlnia a szegregáció vs. integráció, a beiskolázás, a felsőoktatási keretszámok vagy éppen az iskolai erőszak témájához, miközben most is újat mutatott.
2012. 05. 02.
Szerencse, hogy a klasszikus színházak programja az ideális évszakváltozást követi, és nem a valósat. Így történhetett, hogy idén bár a valóságban nem láthattuk a híres cseresznyefavirágzást a teljes pompájában, a nószínházak április programja kárpótolt ebben. Miközben a tokiói Nemzeti Nószínház előadása Kiotó híres cseresznyefaligetébe repített, a kint tomboló eső a korábbi tájfun által már megtépázott szakurák utolsó szirmait is leverte.
2012. 04. 28.
Adott egy kurva, aki szeretne egy forró csokit és némi romantikát, egy pénz- és vagyonőr, aki brutalitásával fojtja el homoszexuális vágyait, egy feleség, aki nagyobb melleket akar, és egy csomó értelmetlen, meddő szerelmi kapcsolat. Beteljesülés nincs, csak erőtlen vagy épp erőszakos próbálkozások a Lakmusz Csoport Körbe K című előadásában.
2012. 04. 18.
Az Időfutár egy izgalmas, lendületes és ötletes rádiósorozat, aminek napról napra várjuk a folytatását, pedig eddig, néhány hét alatt annyi történt, hogy egy frissen Pestre költözött iskolás lány arról skype-ol szegedi barátnőjével, hogy lomtalanításkor talált egy körzőt.
2012. 04. 13.
Felnőtt bábjátékot láttam a MU Színházban, a középkori Everyman-darabot újragondoló Akárki hivatása című előadást. Egyrészt jó érzésekkel, mert az ember mindig repesve várja a gyerekkor óta csak búvópatakként felbukkanó, "felnőtt" címkével újra elővehető műfajokat, mint amilyen a cirkusz, az animációs film vagy éppen a bábjáték. Másrészt félelmekkel, mert túl nagyot mondtak, túl sokat ígértek az ajánlóban. A hazai felnőtt bábszínház újraalapozását, ezen felül szexet, erőszakot, őserőt, bizsergést.
2012. 04. 10.
A Tavaszi Fesztivál jóvoltából vendégszereplő világhírű román rendező, Silviu Purcărete láthatóan hatalmas energiákat fektet abba, hogy választott darabjának, a Farsangnak a műfaja ellen dolgozzon.
2012. 04. 09.
Fél pár cipő, lépcső, cselédruha, tökhintó, éjfélt ütő óra, seprű, varázspálca, báliruha – talán nincs is olyan olvasó, aki ne ismerné fel, hogy a Hamupipőke kellékeit listázzuk. De hogyan válhat a kellékek felsorakoztatása színpadi produkcióvá? Kálmán Eszter előadásában élő színészek nélkül jelenik meg a mindenki által ismert történet.
2012. 03. 30.
Egy világhírű színész és egy hátborzongató történet. (Amiben az a leghátborzongatóbb, hogy valóban megtörtént.) Az eredmény: a Budapesti Tavaszi Fesztivál színházi kínálatának egyetlen, csilláron is lógós teltháza a Vígszínházban.
2012. 03. 27.
Ibsen drámája tömény filozófia. Ha valaki ezt esetleg nem tudná, az Örkény Színház előadásának megtekintése előtt érdemes külön felhívni a figyelmét rá. Valamint még egy dologra: Ascher Tamás jól megalapozott rövidítései és Kúnos László – Rakovszky Zsuzsa szép fordítása mellett is maratoni hosszúságú, nézőjétől türelmet és koncentráltságot igénylő drámai költemény.
2012. 03. 17.
Milyen színművet írt volna Shakespeare a nagy kortárs, Cervantes Don Quijotéjából? A Royal Shakespeare Company a közelmúltban vitte színre a képzeletbeli színdarabot. Az eredmény románc és paródia, két férfi és két nő tragikomikus szerelmi története és egy kiváló előadás. Ráadásul Shakespeare "Don Quijotéjának" még valamennyi történeti alapja is lehet.
