színház / előadás
2012. 12. 04.
Az új nókat nem szokták szeretni – súgta oda a közönségnek bevezetőjében a főszereplő. Való igaz, a tradicionális színháztól elvárás, hogy maguk a darabok is régiek legyenek, és elsiklanak afölött, hogy valamikor azok is újak voltak. Tény az is, hogy több méltatlanul nónak nevezett modernkori előadást lehet látni, így a közönség reakciója nem teljesen alaptalan. Az Ibaraki démon azonban nemcsak színvonalas előadás, a klasszikus történet, a műfajok közötti vargabetűk is izgalmassá tették az estét.
2012. 11. 27.
A Trafó Gyújtópont Színházi Sorozatában bemutatott Audience, azaz Közönség című Ontroerend Goed-darab műsorfüzetében ott állt a kikötés, hogy "Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott". Lehet vitatkozni arról, hogy ez a javallat megállja-e a helyét vagy sem, az viszont bizonyos, hogy kíváncsivá tett, erősen vágyakoztam megtudni, miféle szadista húzásokat próbálnak majd ki a közönségükön interaktív színházuk játékterében. A balgaságunk és az ő profizmusuk vitathatatlan...
2012. 11. 16.
A ’20-as évek Amerikája. Hézagos deszkafalak, emeletes vaságyak, feltornyozott szalmabálák közé zárt életek. A kilátástalanság szociográfiája, melyben két férfi próbál kiemelkedni, azonban személyiségük és társadalmi helyzetük lehetetlenné teszi ezt, a remény fásult rítussá válik. A Szegedi Nemzeti Színház Steinbeck klasszikusával, az Egerek és emberekkel nyitotta meg az évadot.
2012. 11. 10.
"Ha lesz egy férfinak lázadó és engedetlen fia, nem hallgat apja hangjára és anyja hangjára, és meg bár megfenyítik, utána sem hallgat rájuk. Ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiúnk lázadó és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dorbézol és részeges. Akkor kövezzék őt halálra a város férfiai mind. Így irtsd ki a gonoszt a körödből! Egész Izrael hallja meg ezt, és féljen." (Mózes V. 21:18, 19) A Gólem Színházban láttuk a Ha lesz egy férfinak című Visky András-darabot.
2012. 11. 07.
Egy eddig nálunk nem játszott darab, a szórólap szerint egy ígéretes vállalás, két osztályvezető tanár – valamint egy szójáték, ami itt kihagyhatatlan: ez a kígyó a saját farkába harap.
2012. 10. 29.
Adott egy hatszáz éves japán nódarab, melyből a XIX. században egy amerikai tudós nyersfordítást készít, majd egy másik amerikai ezt átdolgozza, és kiadja a XX. század elején. Nem sokkal később egy ír költő ebből ihletet nyer, és készít egy ír nót. Végül egy japán professzor ezt a Japánból exportált művet visszaimportálja Japánba, és készít belőle egy modern nót.
2012. 10. 23.
Tagadhatatlanul nehéz tákolmány Brecht alig játszott darabja, A gömbfejűek és a csúcsfejűek, ám ha kellő koncentráltsággal szemléljük a Zsótér-féle színrevitelt, a látszólag kaotikus rendszer szilárd egységbe tömörül.
2012. 10. 17.
Az olasz rendező, Romeo Castellucci a Trafóba elhozott előadása annak ellenére fontos emberi üzeneteket közöl, hogy több ponton a tűrőképességünkkel játszik. Az ember Istenbe vetett hite a tét, ám ezúttal nemcsak ő tartozik felelősséggel, hanem mi is tartozunk emberséggel, türelemmel. A kérdés csak az, kiegyenlítődnek-e, kölcsönössé válnak-e ezek a tartozások.
2012. 10. 16.
Míg a Pintér Béla és Társulata előző bemutatója, a Kaisers TV, Ungarn, arról győzi meg a nézőt, hogy változtathatunk az életünkön, és ezzel együtt akár még a történelmünket is más mederbe terelhetjük, új előadásuk, A 42. hét éppen ellenkezőleg: a sorsnak való kiszolgáltatottságról, a "nem-gonosz is lakol mindenért" igazságtalanságáról beszél, hol sírva, hol vigadva.
2012. 10. 08.
Mary Poppins, gyermekkorunk kedvenc dadája állítja, hogy "megtörténhet bármi, hogyha hagyod". Sajnos azonban néha, ha hagyjuk, akkor túl sok lesz a történés és elmerülünk a rengeteg díszbe, vetítésbe és trükkbe. A Madách színpadán a Mary Poppinsban bizony minden túlzóvá válik: ezer színben pompáznak a díszletek, majd szikráznak a jelmezek, végül a magasba emelkednek a színészek.
