bezár
 

színház / előadás

Kék dolmánnyal búcsúzott a Szegedi Szabadtéri
Sikeres szezont zárt a Szabadtéri Játékok Szegeden, a Hegyen-völgyön lakodalom látogatottságát csaknem felülmúló Mágnás Miskával. Nehéz eldönteni, hogy a műfaj, a darab vagy a szereplőgárda csábította a közönséget, hiszen a két operaénekes, Rácz Rita és Haja Zsolt mellett Molnár Piroska, Stohl András, László Zsolt és Radnay Csilla is szerepet kapott Alföldi Róbert rendezésében.
Időtlen komikum
Könnyed szórakozást ígért a Szabadtéri játékok újszegedi színpadán bemutatott Hyppolit, a lakáj című darab. A magyar filmklasszikust alapul vevő színművet Megyeri Zoltán rendező hangulatos környezetben állította színpadra az Erzsébet liget szívében.
A szerencsétlen néző esete a Szerencsés flótással a Városmajorban
Mostanában a közbeszédben egyre gyakrabban köszön vissza a hatvanas évek retorikája. Mi sem természetesebb, minthogy ezzel párhuzamosan a színházi világban is felbukkannak a korabeli formák, az viszont annál meglepőbb, hogy a Szerencsés flótás alkotói alig használnak idézőjeleket.
Parasztbecsület és Bajazzók: a vágy operái
Két egyfelvonásos operát láthattunk, Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Mindkét opera szegedi hagyományokhoz nyúl vissza: a Parasztbecsület első előadására az 1935-ös Szabadtéri játékok alkalmával került sor, ahol maga Pietro Mascagni vezényelt, a Bajazzókat pedig utoljára 1970-ben láthatta a közönség a szegedi Dóm téren.
Az ördög tegnap a városban járt
Az elementáris ördögi gonoszság szerepét Molnár László öltötte magára, a 81 éves múltra visszatekintő Szegedi Szabadtéri Játékokat megnyitó Jekyll és Hyde című darabban. A finoman obszcén, enyhén horrorisztikus, erősen szentimentális musical dinamikus előadása elsősorban a térszerkezet alakíthatóságának alapos kiaknázása által nyújtott felejthetetlen színpadi produkciót.
Tétova üresség
Mundruczó Kornél legújabb rendezését, a Szégyent nehezen emésztjük. Nehéz darab, nem könnyű elhelyezni színházi élményeink között. Vitán felül erőteljes, hatásos, súlyos előadás. Ami vitatható, elég-e ez egy nagy színházi élményhez.
Hejehuja-rutyutyu
Mit tehet a kritikus, ha (szemmel láthatóan) hatalmas energiák dolgoznak a színpadon, de a végeredmény egy ordenáré nagy kakofóniába torkollik? Kétféleképpen állhat hozzá az elemzéshez, mindkét hozzáállásból részletek következnek alább Constanza Macras előadásával kapcsolatban.
A tuberkulózis nem főállás
Verdi Traviatáját imádom, a Theater an der Wient szintén, Deborah Warner rendezőtől volt korábban szerencsém Purcell Dido és Aeneasához. Egy szó, mint száz: pozitív előítélettel érkeztem a bécsi opera-előadásra. Az énekesek többsége és a karmester, Omer Meir Wellber, számomra ismeretlenek, reméltem hát, ők is jók lesznek. A remény ezúttal hamar meghalt.
Hat szereplő nézőt keres
Immár hagyománynak számít, hogy az International Theatre Company London körútjain Japánba is ellátogat. Ez alkalommal Shakespeare Macbeth című darabjával érkeztek, azt mutatták be saját egyéni stílusukban és szokásos virtuozitásukkal.
Fények, zajok, mozdulatok – avagy a KOMA-féle foma
Fények, zajok, mozdulatok – avagy a KOMA-féle foma
Tényleg minden azzal kezdődik, hogy elromlik a bojler? Mit tudhat egy bajszos-bozontos, cinikus Lucifer-figura a magyar valóságról? Egyáltalán, mi az a foma? Kérdések és válasz-kísérletek az Áldja meg az Isten, Mr. Vonnegut kapcsán.
61   62   63   64   65   66   67   68   69 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés