színház / előadás
2012. 10. 23.
Tagadhatatlanul nehéz tákolmány Brecht alig játszott darabja, A gömbfejűek és a csúcsfejűek, ám ha kellő koncentráltsággal szemléljük a Zsótér-féle színrevitelt, a látszólag kaotikus rendszer szilárd egységbe tömörül.
2012. 10. 17.
Az olasz rendező, Romeo Castellucci a Trafóba elhozott előadása annak ellenére fontos emberi üzeneteket közöl, hogy több ponton a tűrőképességünkkel játszik. Az ember Istenbe vetett hite a tét, ám ezúttal nemcsak ő tartozik felelősséggel, hanem mi is tartozunk emberséggel, türelemmel. A kérdés csak az, kiegyenlítődnek-e, kölcsönössé válnak-e ezek a tartozások.
2012. 10. 16.
Míg a Pintér Béla és Társulata előző bemutatója, a Kaisers TV, Ungarn, arról győzi meg a nézőt, hogy változtathatunk az életünkön, és ezzel együtt akár még a történelmünket is más mederbe terelhetjük, új előadásuk, A 42. hét éppen ellenkezőleg: a sorsnak való kiszolgáltatottságról, a "nem-gonosz is lakol mindenért" igazságtalanságáról beszél, hol sírva, hol vigadva.
2012. 10. 08.
Mary Poppins, gyermekkorunk kedvenc dadája állítja, hogy "megtörténhet bármi, hogyha hagyod". Sajnos azonban néha, ha hagyjuk, akkor túl sok lesz a történés és elmerülünk a rengeteg díszbe, vetítésbe és trükkbe. A Madách színpadán a Mary Poppinsban bizony minden túlzóvá válik: ezer színben pompáznak a díszletek, majd szikráznak a jelmezek, végül a magasba emelkednek a színészek.
2012. 10. 04.
A francia Arélien Bory Sans objet, azaz Tárgytalanul című előadása közhelymentesen teremt egyensúlyt az ember és a gép világa között, amelyek ezúttal egymás valódi partnereivé válnak. A mérnöki pontossággal kidolgozott mozdulatokon nem érezhető mesterkéltség, E.T. és két társa olyan könnyed mozdulatokkal lopja be cirkuszi világukat a szívünkbe, hogy szinte észre sem vesszük.
2012. 09. 29.
Purcărete-stílus a maximumon – kár, hogy a rendezői ötletek kavalkádja néha leválik a darab szövetéről, és ahelyett, hogy az egyébként is vékonyka történetet gazdagítaná, inkább a saját útját járja a vidéki színházak találkozójának Scapin, a szemfényvesztő című előadásán.
2012. 09. 27.
Szikszai Rémuszt rendezőként a hatalom működése, személyiségváltoztató, jellemtorzító ereje érdekli, ha két rendezése után levonhatunk ilyenfajta következtetést. Első munkája, a Caligula helytartója után a Képmutatók cselszövése ehhez még hozzávette a hatalom és a művészet, a hatalom és a színház viszonyát. Ami nem kevésbé volt ellentmondásos Molière vagy Bulgakov korában, mint napjainkban.
2012. 09. 17.
Sütő András 1980-as darabja klasszikus politikai parabola, amelyben a moralizáló párbeszédek nyelvi szépségei néha belassítják a cselekmény előrehaladását. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadása ezzel együtt is jól sikerült.
2012. 09. 10.
A szereplők félelmetesek, de azért aranyosak – mondták többen is a közönség soraiból az Örkény Színház groteszken humoros előadásáról, a Jógyerekek képeskönyvéről. Nem mellesleg a közönség ezúttal japán volt. Mácsai Pált, a színház igazgatóját és Ascher Tamást, az előadás rendezőjét kérdeztem Tokióban az első előadás után.
2012. 09. 05.
Aki járt már a Zsámbéki Színházi Bázison, tudja, hogy oda elzarándokolni önmagában is élmény. A nyár végén itt adta elő néhány felvidéki pályakezdő művész Mészöly Miklós Az ablakmosó című drámáját, ami már saját korában tiltott, mára elfeledett mű lett.
