színház / előadás
2012. 11. 10.
"Ha lesz egy férfinak lázadó és engedetlen fia, nem hallgat apja hangjára és anyja hangjára, és meg bár megfenyítik, utána sem hallgat rájuk. Ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki a város véneihez a helység kapujába, és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiúnk lázadó és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dorbézol és részeges. Akkor kövezzék őt halálra a város férfiai mind. Így irtsd ki a gonoszt a körödből! Egész Izrael hallja meg ezt, és féljen." (Mózes V. 21:18, 19) A Gólem Színházban láttuk a Ha lesz egy férfinak című Visky András-darabot.
2012. 11. 07.
Egy eddig nálunk nem játszott darab, a szórólap szerint egy ígéretes vállalás, két osztályvezető tanár – valamint egy szójáték, ami itt kihagyhatatlan: ez a kígyó a saját farkába harap.
2012. 10. 29.
Adott egy hatszáz éves japán nódarab, melyből a XIX. században egy amerikai tudós nyersfordítást készít, majd egy másik amerikai ezt átdolgozza, és kiadja a XX. század elején. Nem sokkal később egy ír költő ebből ihletet nyer, és készít egy ír nót. Végül egy japán professzor ezt a Japánból exportált művet visszaimportálja Japánba, és készít belőle egy modern nót.
2012. 10. 23.
Tagadhatatlanul nehéz tákolmány Brecht alig játszott darabja, A gömbfejűek és a csúcsfejűek, ám ha kellő koncentráltsággal szemléljük a Zsótér-féle színrevitelt, a látszólag kaotikus rendszer szilárd egységbe tömörül.
2012. 10. 17.
Az olasz rendező, Romeo Castellucci a Trafóba elhozott előadása annak ellenére fontos emberi üzeneteket közöl, hogy több ponton a tűrőképességünkkel játszik. Az ember Istenbe vetett hite a tét, ám ezúttal nemcsak ő tartozik felelősséggel, hanem mi is tartozunk emberséggel, türelemmel. A kérdés csak az, kiegyenlítődnek-e, kölcsönössé válnak-e ezek a tartozások.
2012. 10. 16.
Míg a Pintér Béla és Társulata előző bemutatója, a Kaisers TV, Ungarn, arról győzi meg a nézőt, hogy változtathatunk az életünkön, és ezzel együtt akár még a történelmünket is más mederbe terelhetjük, új előadásuk, A 42. hét éppen ellenkezőleg: a sorsnak való kiszolgáltatottságról, a "nem-gonosz is lakol mindenért" igazságtalanságáról beszél, hol sírva, hol vigadva.
2012. 10. 08.
Mary Poppins, gyermekkorunk kedvenc dadája állítja, hogy "megtörténhet bármi, hogyha hagyod". Sajnos azonban néha, ha hagyjuk, akkor túl sok lesz a történés és elmerülünk a rengeteg díszbe, vetítésbe és trükkbe. A Madách színpadán a Mary Poppinsban bizony minden túlzóvá válik: ezer színben pompáznak a díszletek, majd szikráznak a jelmezek, végül a magasba emelkednek a színészek.
2012. 10. 04.
A francia Arélien Bory Sans objet, azaz Tárgytalanul című előadása közhelymentesen teremt egyensúlyt az ember és a gép világa között, amelyek ezúttal egymás valódi partnereivé válnak. A mérnöki pontossággal kidolgozott mozdulatokon nem érezhető mesterkéltség, E.T. és két társa olyan könnyed mozdulatokkal lopja be cirkuszi világukat a szívünkbe, hogy szinte észre sem vesszük.
2012. 09. 29.
Purcărete-stílus a maximumon – kár, hogy a rendezői ötletek kavalkádja néha leválik a darab szövetéről, és ahelyett, hogy az egyébként is vékonyka történetet gazdagítaná, inkább a saját útját járja a vidéki színházak találkozójának Scapin, a szemfényvesztő című előadásán.
2012. 09. 27.
Szikszai Rémuszt rendezőként a hatalom működése, személyiségváltoztató, jellemtorzító ereje érdekli, ha két rendezése után levonhatunk ilyenfajta következtetést. Első munkája, a Caligula helytartója után a Képmutatók cselszövése ehhez még hozzávette a hatalom és a művészet, a hatalom és a színház viszonyát. Ami nem kevésbé volt ellentmondásos Molière vagy Bulgakov korában, mint napjainkban.
