színház / előadás
2013. 02. 19.
Tökéletes a névadás. Fehér Ferenc koreográfus-táncos Brothers című előadásában négy fiú versengését, játékát láthatjuk, melyben a négy szuggesztív test egymáshoz való viszonya egyfajta fiúgyerek-karikatúrában mutatkozik meg. A fivérek kíméletlen szeretete egymás iránt, a nem szánó, inkább praktikus, nem civilizált, hanem ösztönös viszonyuk megmutatásában éppen annyi az őszinte meghatódás, mint az önironikus gesztus: a fiútestvérek összecsapásai – az erő, az ügyesség, a verseny, a győzelem fogalmai közé szorult viselkedést mutatják meg, mely sokkal inkább a legkomolyabb értelemben vett játék, mintsem játékosság.
2013. 02. 15.
A Vaknyugat című darab Gothár Péter rendezésében "családosoknak és egyedülállóknak, szülőknek és testvéreknek, barátoknak és felebarátoknak, fülig szerelmeseknek és örök ellenségeknek" szól az Átrium szórólapja szerint, és talányosan hozzáteszi még, hogy "főleg embereknek". Látva a darabot, mindezek közül az örök ellenségek kategóriáját emelném ki, ami a mai magyar közéletben áthallásosnak bizonyul.
2013. 02. 15.
A felfokozott várakozás egyszerre lehet átok és áldás. Jelen esetben a siker garantált, viszont Alföldi Róbert rendezése szerencsésen mellőzi az itt és most helyzetre reflektálást. A Sirályt azok nézzék meg a Nemzetiben, akik elsősorban Csehovra kíváncsiak.
2013. 02. 01.
Volt némi csalás a dologban, hiszen másodjára mentem az előadásra, és pontosan tudtam, mi fog történni. A táskámban volt pár dollár, ran (Dél-Afrika hivatalos fizetőeszköze) és euró. Eldöntöttem, ha eljön a pillanat, licitálni fogok az egyik kutyára, a Mundruczó Kornél rendezte Szégyen című előadáson.
2013. 01. 29.
Mesés-táncos-zenés párválasztóként hirdette meg (nem csak gyerekeknek), a mesekönyvként és bábjátékként is ismert Pimpáré és Vakvarjúcskát a dunaújvárosi Bartók Színház. Kétséges, hogy a szokatlan (és műfaji tekintetben elég pontatlan) meghatározás előrevetít-e bármi újszerűt, tekintve, hogy a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" típusú társra találás általában nem idegen a mesétől. Ellenben az első ránézésre ügyetlen alcím, talán nem véletlenül kerüli el a mesét mint műfaji kategóriát.
2013. 01. 26.
A SzólóDuó Nemzetközi Táncverseny indulásakor a frissességet, az elfogulatlanságot tűzte zászlajára. Ennek értelmében még ma is bárki elindulhat a zsűri előtti megmérettetésen és a szélesebb közönségnek is bemutatkozhat, ha az előrostán nem esik ki. Az elképzelés kifejezetten közönségbarátnak hangzik: rövid, villanásszerű koreográfiák izgalmas versenyelvűséggel párosítva. Lássuk, hogyan sikerült ez idén, a 14. fesztivál alkalmából!
2013. 01. 23.
Úgy látszik, még mindig trendi a húszas-harmincas éveket tematizálni – belekeverve némi magritte-i szürrealizmust és persze Chaplin Modern idők filmjét –, mert immáron legalább a harmadik ilyen produkcióba futok bele rövid idő alatt. Persze a dolog érthető: fülbemászó zene, sikkes vagy épp csibészes kosztümök, finom erotika, és a jelenünkkel is párhuzamba vonható modernitás: mechanikai csodák, gépuralom, égbe törő metropoliszok. Egyik oldalon a futurizmus diktálta sebesség és fejlődés, másik oldalon a gyárak kiszolgáltatott, robotoló tömegei.
2013. 01. 20.
Lehet-e küzdeni a semmi ellen? Be lehet-e bizonyítani, hogy érdemes valamiért élni? A Semmi pimasz kérdései nem csak azért érdekesek, mert egy túlérett gyerek szájából igazságként hatnak. Hoffer Károly rendezése komplett, zárt világban mutatja fel Janne Teller botrányregényének bábokra adaptált változatát könyörtelen humorral és folyamatos önreflexióval. A zenés-bábos pszichothriller nagy feladatot vállal: szemtől szembe beszél arról, amiről (nem csak gyerekek előtt) hallgatni szokás.
2013. 01. 11.
A 2012/13-as évad eddig kevés igazán emlékezetes előadást vagy pozitív meglepetést tartogatott, éppen időben érkezik az Örkény István Színházba a Tangó, amely ha egy roppant kellemetlen sebből nem vérezne, a jelenleg Budapesten futó előadások egyik legjobbika lehetne.
2013. 01. 05.
Kosztolányi szerint a párizsi kabaré naiv és együgyű, a berlini fájdalmas és véres, a bécsi parfümös és lanyha. Mindegyik idegen a számunkra. A pesti kabaré viszont minden másnál irodalmibb, költőibb, szatirikusabb. A kappan, a csirke és a marabu emléket állít a múlt század első évtizedeiben divatos kávéházi kabarénak, három színész, Fodor Annamária, Hirtling István és Józsa Imre tolmácsolásában, Szilassy Nelly zongorajátékával, Dicső Dániel rendezésében. A premier egyben a kereken százesztendős Rózsavölgyi Szalon születésnapi ünnepsége is.
