bezár
 

színház / előadás

Csak a távolságtartás és a humor adhat vigaszt
Zsarnokok és alattvalók, fogvatartók és rabok. Nemcsak egymás ellentétei, hanem feltételezik, kiegészítik egymást. Hiába az összetartozás, nem lehetséges a valódi párbeszéd, mindenki csak a maga igazát fújja. Na de kinek van igaza? Ez az őrjítő kérdés az Örkény Színház Tóték előadásában nem csupán elméleti, mert a világ viszonylagossága egy ponton túl elviselhetetlen a benne létezők számára. Ráadásul a megválaszolatlan kérdéseket csak humorral lehet oldani.
A létezés ellentmondásairól a Nemzetiben
A létezés ellentmondásairól a Nemzetiben
Zsidók, homoszexuálisok, mormonok, gyógyszerfüggők és AIDS-esek vonulnak fel a Nemzeti Színház egyik legnézettebb darabjában. Az előadás azonban nem a kisebbségi létből fakadó nehézségekre fókuszál. A tét sokkal inkább a létezés ellentmondásairól való beszéd.
Hány perc a múlt?
Hetven percet egyedül kitölteni a színpadon erőt és tehetséget próbáló kihívást jelent. Ezt Fekete Gizi félreérthetetlenné teszi Zerline szerepében, aki mint egy minden lében kanál vénlány lép a színre, és reménytelneül megtört asszonyként távozik onnan. A Zerline, a szobalány történetét Szegeden Sándor János rendezte.
Vastapsot kapott Jordán Tamás és Alföldi Róbert
Mi történik, ha egy ateista és egy ateistából lett istenhívő találkozik egymással? A történet 1939-ben, Londonban játszódik, amikor Hitler bombázni kezdi a várost. Kint a háború dúl, bent, Freud szobájában parázs vita bontakozik ki ideákról, irodalomról, pszichológiáról, Isten létéről, nemlétéről. Alföldi Róbert és Jordán Tamás végtelenül izgalmas kérdéseket feszeget a Rózsavölgyi Szalon Az utolsó óra című előadásában.
Futnak, futnak, futnak, futnak.
Tökéletes a névadás. Fehér Ferenc koreográfus-táncos Brothers című előadásában négy fiú versengését, játékát láthatjuk, melyben a négy szuggesztív test egymáshoz való viszonya egyfajta fiúgyerek-karikatúrában mutatkozik meg. A fivérek kíméletlen szeretete egymás iránt, a nem szánó, inkább praktikus, nem civilizált, hanem ösztönös viszonyuk megmutatásában éppen annyi az őszinte meghatódás, mint az önironikus gesztus: a fiútestvérek összecsapásai – az erő, az ügyesség, a verseny, a győzelem fogalmai közé szorult viselkedést mutatják meg, mely sokkal inkább a legkomolyabb értelemben vett játék, mintsem játékosság.
Gyerekes testvérharc puskával
A Vaknyugat című darab Gothár Péter rendezésében "családosoknak és egyedülállóknak, szülőknek és testvéreknek, barátoknak és felebarátoknak, fülig szerelmeseknek és örök ellenségeknek" szól az Átrium szórólapja szerint, és talányosan hozzáteszi még, hogy "főleg embereknek". Látva a darabot, mindezek közül az örök ellenségek kategóriáját emelném ki, ami a mai magyar közéletben áthallásosnak bizonyul.
Ars poetica helyett színészmesterség a Nemzetiben
A felfokozott várakozás egyszerre lehet átok és áldás. Jelen esetben a siker garantált, viszont Alföldi Róbert rendezése szerencsésen mellőzi az itt és most helyzetre reflektálást. A Sirályt azok nézzék meg a Nemzetiben, akik elsősorban Csehovra kíváncsiak.
Ug(r)atás a Szégyenben
Volt némi csalás a dologban, hiszen másodjára mentem az előadásra, és pontosan tudtam, mi fog történni. A táskámban volt pár dollár, ran (Dél-Afrika hivatalos fizetőeszköze) és euró. Eldöntöttem, ha eljön a pillanat, licitálni fogok az egyik kutyára, a Mundruczó Kornél rendezte Szégyen című előadáson.
A valóság szebb - a Pimpáré és Vakvarjúcska szerint
Mesés-táncos-zenés párválasztóként hirdette meg (nem csak gyerekeknek), a mesekönyvként és bábjátékként is ismert Pimpáré és Vakvarjúcskát a dunaújvárosi Bartók Színház. Kétséges, hogy a szokatlan (és műfaji tekintetben elég pontatlan) meghatározás előrevetít-e bármi újszerűt, tekintve, hogy a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" típusú társra találás általában nem idegen a mesétől. Ellenben az első ránézésre ügyetlen alcím, talán nem véletlenül kerüli el a mesét mint műfaji kategóriát.
Látványos és letisztult – 14. SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál
A SzólóDuó Nemzetközi Táncverseny indulásakor a frissességet, az elfogulatlanságot tűzte zászlajára. Ennek értelmében még ma is bárki elindulhat a zsűri előtti megmérettetésen és a szélesebb közönségnek is bemutatkozhat, ha az előrostán nem esik ki. Az elképzelés kifejezetten közönségbarátnak hangzik: rövid, villanásszerű koreográfiák izgalmas versenyelvűséggel párosítva. Lássuk, hogyan sikerült ez idén, a 14. fesztivál alkalmából!
57   58   59   60   61   62   63   64   65 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés