színház / előadás
2013. 04. 08.
Az Uránia repertoárja egyre színesebb: a patinás mozipalota szemmel láthatóan mindent megtesz, hogy az elszegényedéssel és artfilmek népszerűségének csökkenésével magyarázható bevételkiesést valamivel pótolja. Immár jelenleg futó londoni színházi előadásokat is láthatunk a nagyvásznon, elsőként a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-t.
2013. 04. 05.
Az előadás már a büfében elkezdődik egy nyitó hangperformansszal. Goda Gábor felnagyítja a Trafó játékterét, s úgy rendezi meg saját rémálmát. Egy olyan, beavatónak szánt jelenetsorozatokból álló test-épület-hang-játékot, melyben ember és ember, ember és hang, ember és tér közös nevezője az az üresség, ami megakadályozza, hogy egymáshoz vagy akár magunkhoz hozzá tudjunk érni.
2013. 04. 02.
Négy és egynegyed órás előadás egy orosz nagyregényből, A félkegyelműből. Ha ez kellőképpen elrettentően hangzik, mindjárt hozzá is teszem: mindössze kétszer néztem az órámra, a felvonásvégeknél, hogy nahát, már ennyi az idő? Jeles András rendezése nemcsak az első sorból nézve hozza karnyújtásnyi közelségbe Dosztojevszkij vergődő, boldogságot kereső hőseit, de – Miskin herceggel szólva – az emberi kapcsolatok "megoldhatatlan képleteivel" is ugyanezt teszi.
2013. 03. 29.
A színpadon különböző értelmi fogyatékossággal élő emberek hajtanak végre feladatokat. Hogy érezzük ekkor magunkat a nézőtéren? Sajnáljuk őket? Megértőek és elfogadóak vagyunk? Mosolygunk, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy kellene, mint a kisgyerekeken? Egyet nem szabad elfelejteni: egy színdarabot látunk, a színpadon pedig színészek vannak.
2013. 03. 25.
Aktuálpolitikai szólamokkal alaposan megtűzdelt értelmezés Shakespeare A velencei kalmárjának a Nemzeti Színház nagyszínpadán startolt előadása, amely a szokásokhoz és az alapul szolgáló műhöz hasonlóan szellemes és sziporkázó. A nevetés azonban cseppet sem jóízű, a végén pedig garantáltan mindenkinek az arcára fagy a mosoly. Mohácsi István és Mohácsi János műhelyében lelepleződik a rasszista, antiszemita, demagóg, demokráciát és jogállamot leépítő, társadalmi-jogi-morális szempontból végérvényesen leszerepelt csodálatos Velence. És még a parmezánt sem lehet eladni.
2013. 03. 18.
A színpadon két, amúgy előkelő nővér veszekszik, mindkettő ugyanazt a férfit szereti. Az egyik szerzetesnek áll, a másik pedig, mivel menekülnie kell, kurtizánnak öltözik. Ez a nevetségesen groteszk szellemiség lengi be a tokiói Nemzeti Színház előadását, mely mint a mellékelt ábra mutatatja, a 21. században is erős hatással bír.
2013. 03. 17.
Zsarnokok és alattvalók, fogvatartók és rabok. Nemcsak egymás ellentétei, hanem feltételezik, kiegészítik egymást. Hiába az összetartozás, nem lehetséges a valódi párbeszéd, mindenki csak a maga igazát fújja. Na de kinek van igaza? Ez az őrjítő kérdés az Örkény Színház Tóték előadásában nem csupán elméleti, mert a világ viszonylagossága egy ponton túl elviselhetetlen a benne létezők számára. Ráadásul a megválaszolatlan kérdéseket csak humorral lehet oldani.
2013. 03. 05.
Zsidók, homoszexuálisok, mormonok, gyógyszerfüggők és AIDS-esek vonulnak fel a Nemzeti Színház egyik legnézettebb darabjában. Az előadás azonban nem a kisebbségi létből fakadó nehézségekre fókuszál. A tét sokkal inkább a létezés ellentmondásairól való beszéd.
2013. 03. 02.
Hetven percet egyedül kitölteni a színpadon erőt és tehetséget próbáló kihívást jelent. Ezt Fekete Gizi félreérthetetlenné teszi Zerline szerepében, aki mint egy minden lében kanál vénlány lép a színre, és reménytelneül megtört asszonyként távozik onnan. A Zerline, a szobalány történetét Szegeden Sándor János rendezte.
2013. 02. 22.
Mi történik, ha egy ateista és egy ateistából lett istenhívő találkozik egymással? A történet 1939-ben, Londonban játszódik, amikor Hitler bombázni kezdi a várost. Kint a háború dúl, bent, Freud szobájában parázs vita bontakozik ki ideákról, irodalomról, pszichológiáról, Isten létéről, nemlétéről. Alföldi Róbert és Jordán Tamás végtelenül izgalmas kérdéseket feszeget a Rózsavölgyi Szalon Az utolsó óra című előadásában.
