színház / előadás
2013. 08. 15.
Groteszk, néha vicces és kedves, máskor kaotikus és agyament események tanúi vagyunk. Néha értetlenkedünk, máskor unatkozunk, de olykor-olykor magával ragad a játék, ez elsősorban a szereplők szinte észrevehetetlen vagy erős színpadi jelenlététől függ. A zsámbéki Öt ablak bemutatójának a sikere a társulat és a közönség közös sikere: annyira érintett meg, amennyire hagytuk magunkat bevonni, megszólítani.
2013. 08. 09.
A párizsi Operaház megsemmisülésének története elevenedik föl, amikor a csillár árverezésére kerül sor. Kigyúlnak a színpad fényei, felcsendülnek a jól ismert dallamok, de a hajdani Opera életéről csak néhány kosztüm tanúskodik Az Operaház fantomjában.
2013. 07. 17.
Robert Thomas mesterien kidolgozott darabjában csavaros bravúrral épít az utolsó pillanatra, úgy, hogy a néző essen csapdába akkor, amikor a tettes csuklóján kattan a bilincs. Szegény Dániel! című darabját Kiss Attila állította színpadra Lackfi János fordítása alapján a dunaújvárosi Liget Színházban.
2013. 07. 08.
A Kőműves Kelemen az a zenés előadás, amelyre már nagy szükség volt a fővárosi palettán: lendületes, stilizált világában nincs felesleges, öncélú látványelem, és még szórakoztató is. És még az is lehet, hogy a Nemzetiben elkezdett munka folytatását láthatjuk.
2013. 07. 02.
Hogyan lesz két tucat, különböző hátterű, különleges tehetségű és/vagy példátlan szorgalmú táncművész egyvelegéből táncegyüttes? Mikor következik be a váltás, melynek eredményeképpen az eddig megadott mozgáskombinációkat betanuló, egy ritmusban haladó, egyszerre lépő táncosok csoportjából egyszer csak művészegyüttes válik? És ami a legfontosabb: mitől válik azzá? Ezekre kaphattunk választ az idén tizennyolcadik alkalommal megrendezett Duna Karnevál zárásaként színpadra vitt, Három tenger ölelésében című produkció megtekintésekor.
2013. 07. 01.
A Nemzeti Színház elmúlt öt évét zárta le Alföldi Róbert Mephisto-rendezése. Ettől elvonatkozni, pláne a következő időszak pályáztatása körüli botrányok ismeretében nem lehet – dicséretes, hogy a direktor-adaptátor a Kabaré után nem erőlteti az áthallásokat, hiszen az alapanyag e nélkül is tökéletesen aktuálisnak hat.
2013. 06. 23.
Berlin a harmincas években, sok-sok fura figura, néhány favicc, Kohn és Grün a kivégzőosztag előtt. Fényes karrierről álmodó színésznő és a pálya elején tartó író szerelme, amelybe belép egy harmadik. Az előadás kezdete előtt felesleges a mentegetőzés, hogy itt most profik helyett "csak" színészpalánták játszanak majd, mert az Átriumban látott Kabaré (avagy az elveszettek) vizsgaelőadás ugyan, de nincs miért magyarázkodni.
2013. 06. 11.
A hetvenkedő katona korunk önimádó "hőse", a konditermek királya. De vajon csak ő hibáztatható önző viselkedésért egy olyan világban, ahol mindenkit a pénz és a saját ösztönei kielégítése mozgat? A Pesti Színház előadásában csaknem mindenki hűtlen a másikhoz és önmagához.
2013. 06. 06.
Tanulság nincs. Nincsenek sem pozitív, sem negatív hősök. Hiába gondoljuk, hogy a felnőttek kegyetlen világában a gyerekek is kegyetlenné válnak, hiába tesszük a fiatalság elzülléséért felelőssé az ingerszegény környezetet, a nehéz körülményeket, a gondatlan szülőket, az alkalmatlan tanárokat vagy éppen a rosszra csábító társaságot. A Színművészeti Egyetemen bemutatott Küszöb című előadás történetet mesél ugyan, de inkább életképeket vonultat fel, ítél, elgondolkodtat, tabukat feszeget.
2013. 05. 28.
Érdekes kísérlet, a fizikai színház eszközeivel operettet csinálni, zene és szöveg nélkül. Bár a hangszóróból néha felcsendülnek a Csárdáskirálynő ismert slágerei, a színészek többnyire kizárólag a mozgás, gesztusok és a mimika segítségével játszanak. Nem értem, de veletek nevetek címmel fizikai színházi operettet mutatott be a Bethlen Téri Színház.
