színház / előadás
2013. 10. 14.
Gergye Krisztián agytekervényeket tekergető, rímeket kergető, záporral eget rengető Diskurzusművész (T)estek sorozatának első darabjában Szalontay Tünde személyében lel a megszégyenítés és felmagasztalás kitűnő alanyára. "Én értem" – szűrődik ki a kijelentés a kanapéról lefolyó férfi monológjának egyik záróakkordjaként, egyedüli biztos és megnyugvást adó támpontot nyújtva a verbalitás követhetetlenségének édeskés homályában, annak korábban kétséges jogosságát megerősítve.
2013. 10. 11.
Ha én festő lennék, biztosan örülnék, ha valaki színházat akarna csinálni a műveimből. Köszönetet ugyan nem mondanék érte – büszkeség is van a világon –, de mindenképpen értékelném, és izgalommal töltene el, ha a látszólagos élettelenben valak felfedezné a drámát. De vajon azt is értékelném-e, ha a prózát fedezné fel? Nem, sajnos ebben már nem vagyok olyan biztos. A próza, én legalábbis így érezném, ha festő lennék, már eddig is benne volt.
2013. 10. 09.
Pintér Béla eddigi darabjait áttekintve érdekes kísérlet a Titkaink: megpróbálja a régiek stílusát a legutóbbiakéval összehozni, de ez újabb remekművet sajnos (még) nem eredményez.
2013. 10. 06.
A szűz, a sóher, a Mikulás, és a többiek. A cím olyan, mintha egy átlag amerikai családi vígjáték címének magyar fordítása lenne, magát a történetet is gondolhatnánk olcsó poénokra épülő romantikus komédiának, ha nem tudnánk, hogy Machiavelli ötszáz évvel korábbi színművének friss átiratát látjuk. És ha nem tűnne fel, hogy Magács László rendezése az aktuálist hangszúlyozza. Szerencsére feltűnik.
2013. 10. 02.
Az igazgatóváltás körüli feszült hangulatban mutatta be a Vígszínház a Popfesztivál 40-t Eszenyi Enikő rendezésében, Tahi Tóth Lászlóval, Almási Évával. Kérdés, mit adhat nekünk most egy régi előadás újrafeldolgozása.
2013. 09. 25.
Ugyan, mit is érthetnek a külföldiek a japán klasszikusokról? – tették fel nekem sokszor a kérdést kutatásom során. Mindig visszautasítottam ezt a megközelítést, és próbáltam meggyőzni az illetőt a művek sokrétűségéről, hogy azonos mű másnak mást mond, és hogy ezek a különböző, adott esetben a már bevett értelmezéstől eltérő gondolatok is mind létjogosultak. Bartók A kékszakállú herceg vára tokiói előadása után azonban bennem is hasonló kérdések kezdtek motoszkálni a japánokra nézve.
2013. 09. 04.
Nehéz hozzányúlni egy olyan darabhoz, amely mélyen beleivódott a hagyományba, és amihez sok, akár romantikusnak is nevezhető képzelgés, legenda tapad. Alföldi az István, a királyt megtisztította a pátosztól és giccstől, majd a lecsupaszított alapból olyan alkotást hozott létre, amely nem bájolog, nem ajnároz, és még csak nem is ringat minket kellemes illuziókban.
2013. 08. 27.
A tanító káromkodik és iszik, a pap káromkodik, iszik és szeretőt tart. Ők a régimódi falu legfontosabb emberei, felelősségük óriási. Hogy mit tudnak kezdeni ezzel a felelősséggel, többek között arra is keresi a választ a darab, közben elgondolkodtat, hogy a merészebb álmokat dédelgető, de a zárt közösség mocsarában ragadó fiatalok problémái helyhez és időhöz kötöttek-e.
2013. 08. 25.
A 2013-as Szentendrei Teátrum és Nyár július elejétől augusztus végégig minden hétvégén tartogat valamit a gyerekeknek. A "csak" odalátogatók számára persze teljesen elbűvölő a Budapesttől szinte karnyújtásnyira lévő, mégis idilli vidéki környezet, ahol a vasárnap délelőtt 10 órakor induló előadások szép kezdetei lehetnek a családi hétvégéknek. Olykor ennél többről nincs is szó, olykor pedig egészen meglepő dolgokba ütközünk.
2013. 08. 23.
Térségünkben egyáltalán nem meglepő, hogy egyre több olyan színházi produkció születik, amely közvetetten vagy közvetlenül reagál az aktuálpolitikára. Ezek az előadások sokszor éppen azt mutatják be, hogyan furakodik a bőrünk alá észrevétlenül is a politika és azzal együtt a frusztráció. Az idei Thealter International színházi fesztiválon izgalmasabbnál izgalmasabb módon történt mindez.
