színház / előadás
2013. 11. 29.
Kurt Vonnegut az Időomlás és az Éj anyánk című regényeiből készült dramatizált változat alapeszménye egyszerű: "Nem azok vagyunk, aminek látszunk, de annak látszunk, aminek mutatjuk magunkat, vigyázzunk tehát, hogy minek mutatjuk magunkat."
2013. 11. 27.
A House-ban végre otthon vagyok. Na de várjunk csak, mit is művelek? Vajon mások is látták? Hogy kerülök ide? Szégyellem magam. De hiszen csak álmodom. Vajon élvezhetem büntetlenül a tudatalattim képezte világ édes gyümölcseit? Úgysem tudja meg senki… vagy lehet, hogy mégis?
2013. 11. 23.
Egy lófejet látok a magasban. "Roncs-színház" – mondja a bohóc. Mankóiról elrugaszkodva repüli át a bikát a torreádor, szoknyás fogathajtó gördíti utána kocsivá változott hátsó felét. Nem várok semmi reálisat, átadom magam, nyűgözzetek le! Két órára hátrahagyom a testemet, itt a Fesztivál Színházban, La Veritá, "az igazság", kész megváltás lesz.
2013. 11. 20.
Lehetne ez akár egyszerű romantikus történet is. Egy férfi és egy nő telefonon ismerkednek meg, aztán a kettejük közötti viszony szépen lassan szétfeszíti a munkakapcsolat kereteit. Pedig egy óceán választja el őket. Függetlenül attól, hogy lesz-e happy end, az angol Tom Kempinski Távolsági szerelem című darabja nem csak a romantikáról szól, vagy inkább arról szól a legkevésbé.
2013. 11. 15.
"Volt egyszer egy ember, aki tudott röpülni. Éppen átröpült a magyarok fölött, mikor azok észrevették. Te! kiabáltak föl neki. Mit röpködsz a mi édes hazánk fölött? Hogy képzeled, ki engedte meg? Mindjárt leparittyázunk onnan! Többet itt ne lássunk! Nem is, mondta a röpülő ember, és gyorsan elröpült más országok fölé, és világhírű lett. Mi láttuk meg legelőször, mondták aztán a magyarok. Itt röpködött a mi édes hazánk fölött" - olvashatjuk Mosonyi Aliz Magyarmesék című könyvében. Hasonló gondolatok foglalkoztatják a Zadam Társulatot is.
2013. 11. 15.
Megérkeztünk… Végállomás! Kiszállás! Itt a tenger(nyi)víz… De vajon tudunk úszni, vagy csak csendesen fuldoklunk? Székely Csaba Bányavíz című darabját, a Szkéné Színházban mutatták be.
2013. 11. 11.
Mintha egy baráti összejövetelen lennénk, ahol a társaság legvagányabb tagja meséli kalandjait: hogyan került politikai elítéltként börtönbe, hogyan kezdett el írni egy ceruzavéggel vécépapírra, hogy legalább ennyit megtartson a szabadságából. Ilyesfélékről hallhattunk a Gérecz Attila műveiből összefűzött A szökés című monodrámában.
2013. 11. 06.
Hihetetlenül népszerű a kilétét titkoló asszír uralkodó, Semiramide témája a 18. századi zeneszerzők körében. A kevésbé ismertek mellett olyanok is feldolgozták, mint Hasse, Vivaldi, Salieri. 1733-ban Georg Friedrich Händel több komponista anyagából egybegyúrt pasticcióját mutatták be Londonban, és 2013-ban pedig Bécsben.
2013. 11. 04.
Ibsen Solness építőmestere izgalmasan találta meg a helyét 2013-ban. Olyan darab lett belőle, melyben a címadó hős egyszer sem jelenik meg a színpadon, az előttünk zajló eseményeket viszont mégis ő mozgatja. Boronkay Soma dramaturg és Simányi Zsuzsanna rendező a tragédia műfaját maguk mögött hagyva a dokumentumszínház és a revü keverékét állították a nézők elé.
2013. 10. 28.
Mit jelent elveszettnek lenni? A "normálistól" való eltávolodást, mely szó mögé közösen felépített, társadalmilag elfogadott konvenciók együttesét képzeljük? Kiúttalanságot, veszélyt vagy félelmet? Elképzelhető, hogy épp a megoldást jelenti? A hiányzó lökést a megértéshez, a megbecsüléshez és alázathoz?
