színház / előadás
2014. 09. 12.
XVII. századi japán kocsma. A szake, a sült hal és a miszoleves mellett fish and chipset és marhasültet is felszolgálnak. A sarokban Shakespeare egy hordónak dőlve írogat. Mindeközben Faruszu no Taifu avagy Faruszu uraság vagy inkább Falstaff meséli, hogyan győzött le kettő, azaz inkább száz útonállót.
2014. 09. 08.
Peter Weiss darabja (részben Peter Brook rendezésének köszönthetően) nagyon hamar klasszikussá vált a színházi életben. A Marat/Sade-ként emlegetett, hosszú című dráma ma is legalább olyan mértékben referencia-előadás, akár egy-egy Hamlet- vagy Sirály-rendezés: a szükségszerű történelemfilozófiai és a szinte mindig felbukkanó aktuális közéleti reflexiókon túl az adott társulat színházról vallott ars poeticáját is rögzíti. Gergye Krisztián előadása nemcsak a színházról és az egész világról, de a nőkről is határozott mondatokban beszél.
2014. 08. 20.
A Szegedi Szabadtéri Játékok Háry Jánosában a megfelelő helyen használt önirónia néha teljesen elhitette a közönséggel, hogy az „operahangon” énekelt népdalokkal, nagy adag rokolyás népies(ch)séggel is terhelt mű akár szólhatna nekünk is. A többnyire aktuálisnak mondható előadás azonban gyakran eltávolodott (visszaesett) egy másik, hagyományosabb (humortalan) értelmezési síkra, ennek köszönhetően mindvégig billegett a kezdetben stabilnak tűnő koncepció.
2014. 07. 24.
A gyulai Shakespeare Fesztivál ez évi „nagy dobása” a pétervári Macbeth előadása. Luk Perceval első oroszországi rendezése nem okozott csalódást, a rendező képi látásmódja érzékien kapcsolódott össze az orosz színházi hagyomány szenvedélyességében is fegyelmezett játékmódjával. Az eredmény egy visszafojtottan szenvedélyes, intellektuális Macbeth-látomás.
2014. 07. 16.
Zsámbékon színházat nézni kihagyhatatlan nyári program. A rakétabázis military környezete, a kamuflázs jegyében született bunkerek és vasszerkezetű épületek különleges atmoszférát teremtenek minden ott bemutatott darabnak. Ebben az egykori és megújult közösségi térben kel életre újra a Tünet Együttes Közhelye, mely maga is a közösségi tér élményéről szól.
2014. 06. 23.
Nem tudtam, hogy Peter Shaffer darabja bulvár darab. Besorolása ez. Túl árkon-bokron 2013-14-es évadon, sok-sok, a hatalom és a művészet viszonyát vizsgáló előadáson, a közelmúltban látott I. Erzsébet után újból egy Szikszai Rémusz-rendezésre mentem. Belvárosi Színház, nyár, nyári színház, kiváló színészek, kiváló muzsika, izgalmas konfliktus. Ez az Amadeus.
2014. 06. 19.
A Trafóban látott Vortex, azaz Örvény egy rituálé táncra és aerodinamikai mérnökmunkára, út a nylon három rétegén át a bőrig, mondhatni héjanász a szélfútta démonokkal. Hiába különül el a rítus a nézőktől, hiába külön körben helyezkedünk el, ahogyan a címbeli Nietzsche-idézet is sugallja: mi sem vagyunk biztonságban.
2014. 06. 12.
Gáspár Ildikó Stuart Mária rendezésével kapcsolatosan az alapvető benyomás az ötletesség. Az asszociációkat és az értelmezésnek az előadás egészét átívelő lehetőségeit egy-egy meghatározó kép, mozdulatsor, gesztus által hozza felszínre, majd utána ezeket kombinálva folyamatosan emlékeztet rá. Az Örkény Színház közönsége intellektuális gyönyört él át, elképesztik és a szó jó értelmében megerőltetik.
2014. 05. 26.
Idegenvezetés egy sötét, titkokkal teli gyárban, torz lényekkel és félelmetes hangokkal. A gyár ura emberekkel és állatokkal folytatott kísérleteket, az alkotók pedig a különféle társművészetekkel teszik ugyanezt. A Lakmusz Csoport izgalmas, Komposzt című előadásának részesei vagyunk a Trafó pincéjében, ahol szokatlan hangvételű versekre és egy hátborzongató történetre épülő összművészeti kísérletezés zajlik.
2014. 05. 25.
"Mi lenne, ha kijelentenénk, hogy boldogok vagyunk?" - kérdezik a Godot-ra várva című darabban. Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás gondolja újra a Beckett-művet, és egy nagyon is humánus Godot-t rendeznek meg. Mi pedig magunkkal visszük az élményt, de boldogságról szó sincs.
