bezár
 

színház / előadás

A streetcar named…
A streetcar named…
Türelmetlenül vártam az előtérben, hogy beszállhassak a vágy villamosába, kíváncsi voltam, mennyire vág elevenbe a MU Színházban látott előadás, melynek szereplői a történet szerint önmaguk börtönében vívódnak önmagukkal és egymással. A színpadi műnek elsősorban filmes változata ismert, színpadra vitelét táncelőadás formájában érdekesnek és örvendetesnek találtam. Vajon milyen megoldásokkal dolgozik A vágy villamosa színpadra állításakor Kulcsár Noémi, akinek a kezében összpontosult a koreográfia, jelmez és rendezés? 
Egy kamasz fiú zsengéje
Egy kamasz fiú zsengéje
Az Armel Operaversenyen egy igazi Mozart-ritkaság, a Mitridate, Pontus királya című három felvonásos opera előadására került sor az Erkel Színházban. A darab a tizennégy éves Mozart első próbálkozása volt az opera seria területén. Mivel a zeneszerző eme korai operáját a 2006-os Művészetek Palotájában színpadra állított produkció óta nem láthatta a budapesti közönség, így a Mozart-rajongók részéről nyilván nagy várakozás előzte meg a Tbiliszi Zakarai Paliashvili Állami Opera előadását. Akik azonban a nagy Mozart-operákhoz hasonló, kiforrott stílussal és hatásos zenedramaturgiával megkomponált műre számítottak, valószínűleg csalódottan távoztak az Erkel Színházból.
Világégés tánclépésekben
Világégés tánclépésekben
Robert Wilson rendező háborús víziójában a világégés tragédiája, a front borzalmaitól a hátországban maradt emberek hétköznapjainak banalitásáig, túllép a racionalitás határain. Az események emberi léptékű értelmezéséhez ezért nem marad más kulcs, mint a revü, a kabaré, a bohóctréfa sajátos, egyszerre elemelt és cinikus nyelvezete.
Lajbizsebben
Lajbizsebben
Patkányfogó, porcelánelefánt, mellényzseb aljáról kikapart dohánytörmelék: a Jel Színház előadása mindennapi, jelentéktelen kellékekből és szituációkból alkot törékeny harmóniát. Tolnai Ottó versei és Nagy József mozdulatai egy érzéki misztériumjáték sűrű idejében találnak egymásra a Wilhelm-dalokban.
„Micsoda este! Igaz, Marti?”
„Micsoda este! Igaz, Marti?”
Tegyük fel, hogy a színház célja, hogy tanítson valamit. Tegyük fel, hogy „csak” szórakoztatni kíván. Hogy az újítás, a mindig megújulás képességén keresztül válik élővé. Vagy a benne megbúvó és csöndben továbbélő hagyomány az, amit aztán századokon, korstílusokon át magában hordozva, mindig képes adni valamit a nézőinek. De az is lehet, hogy ezek együttese; használva, felhasználva, kihasználva egymást, a kiváltott hatást és a nézőt, a szegényt, a félénket, a kényelmes széke biztos menedékébe kapaszkodót.
Hoppapír
Hoppapír
A Budapest Bábszínház ismét egy tökéletesen kidolgozott, csodálatos képi világgal felépített előadást mutatott be az ősszel. A cirmos és a vadkan története beágyazódik két ember téli, unaloműző játékába, közös játékukra pedig rácsukódik egy papírvilág, egy képeskönyv éles, rajzolt világa és a fedőlapok fehérsége. A színész és a színésznő, amellett, hogy a lehető legprofibban bánnak a bábbal (még a szeme is mozgatható a figuráknak) és olajozottan játsszák végig a Vadkan Dönci és Cirmos Liza történetét, mindvégig két mesélő felnőttként vannak jelen – és mi, a közönség, a tátott szájjal néző gyermekkori önmagunk vagyunk.   
Magánfreskó
Magánfreskó
Közösségi és magántraumáink kibeszélésével ma sem állunk valami jól, 1991-ben pedig, amikor az Asszony a fronton először megjelent, Polcz Alaine önéletrajzi regénye, amelyben fiatalasszonykorát, kudarcba fúlt első házasságát és háborús tapasztalatait elbeszélte, úttörőnek számított.
Színházi bekapcsolódás a hegyek lábánál
Színházi bekapcsolódás a hegyek lábánál
Idehaza kevesen ismerik, pedig alig 160 kilométerre Budapesttől (tehát jóval közelebb, mintha Pécsre vagy Szegedre kellene utaznunk), a szomszédos Szlovákiában igen színes programú kulturális eseményt rendeznek, idén már huszonharmadik alkalommal: a Nyitrai Színházi Fesztivált. A fesztivál nyitónapján két figyelemre méltó előadást tekinthetett meg a közönség.
Fabódék és ködös nyomorúság
Fabódék és ködös nyomorúság
Évadnyitó premierjével a Magyar Állami Operaház ismét rég nem játszott népszerű operákat emelt vissza a repertoárba: Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo Bajazzók című egyfelvonásosait. Az előadás rendezője  előrevetítette, hogy az olasz neorealista filmek látványvilágát kívánja megidézni munkájával. A két történet tálcán kínálja a realisztikus feldolgozás lehetőségét, és ennek szellemében nem muszáj feltétlenül ragaszkodni a történetek valós idejéhez sem. Georges Delnon nem is ragaszkodott hozzá.
Amit a lélegzésről tudni kell
Amit a lélegzésről tudni kell
Különös nyári élményben volt részem. Hagit Yakira tanítványai vezetésével egy háromnapos táncworkshopot tartott, melynek résztvevője voltam, a közös munkát egy rövid előadással zártuk. Hagit történeteket kért tőlünk, légzéssel kapcsolatos személyes élményt, megfigyelést, amiket beépítettük a készülő performanszba.
49   50   51   52   53   54   55   56   57 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés