színház / előadás
2014. 12. 27.
Valamiért gyerekkorom óta különös kötődést érzek a dobosok, ütőhangszeresek iránt. Mindig is jobban érdekelt a ritmusszekció mint az ének vagy a többi szólóhangszer. Ha pedig valaki a dobok mögül dobbant, például úgy, hogy dallamot játszik, az aztán igazán lenyűgöz. Mint mondjuk Keith Moon és Ginger Baker. No meg az Amadinda, amely együttes nemcsak dallamot, de humort is visz a játékába. Olyanról viszont, hogy egy ütőhangszeres politikát játszana, ahogy az a Szkéné Farkasszem című előadásán történt, ritkán hallani.
2014. 12. 15.
Provokatív előadás a Parallel. A homoszexualitás és a feminizmus a központi témája, de az alkotók érzékenységének köszönhetően túl is mutat egy előítéletektől sújtott és az elfogadásért küzdő társadalmi réteg sajátos helyzetén. A Kortárs Drámafesztivál előadása énképünk és a társadalmi determináltság problematikájára kérdez rá nyers, szókimondó, elevenbe vágó formában.
2014. 12. 13.
Gianina Cărbunariu legújabb rendezése a Securitate jegyzőkönyveiből és ex-secusokkal készült rendszerváltás utáni interjúszövegekből összemontírozott drámán alapul. A fizikai színház eszközeit is felhasználva erős, minimalista előadás született. A végeredmény több mint közéleti dokuszínház: a huszadik század tragédiája.
2014. 12. 09.
Shakespeare komédiái sosem ártalmatlan szórakozások, ahogyan tragédiái sem száz százalékig véresen tragikus írások. Mégis sokaknak talán egyszerűbb a Vízkeresztet kusza cselekményű tévedések vígjátékaként felfogni, mintsem beismerni, hogy ez tulajdonképpen megrázó, kortalan tanmese az életről. Tatabányán a november 29-i premieren jártunk.
2014. 11. 30.
Hogyan tegyünk teljesen érdektelenné egy előadást, amiben egy életnagyságú, pislogó, beszélő, gesztikuláló, android robot szerepel? Ez a nem is egyszerű kérdés nyert választ Hirata Oriza rendezésében, az Átváltozás//Android című robotszínházi előadás során. A bemutatót hatalmas érdeklődés és végül mértékében ugyanakkora csalódás jellemezte. Mindenki ott volt, aki érdekelt lehet a témában. A Kafka-rajongók, a robotzsaru-rajongók. Terminátor-rajongók, bábszínház-rajongók, japán színház-rajongók, francia színésznők rajongói, futurisztikus elméletek rajongói, posztkolonialisták és antihumanisták, egyszóval mindenki. Éppen csak egy előadás hiányzott a sikerhez.
2014. 11. 19.
Kit ne villanyozna fel egy olyan előadás, ahol tükrökkel kirakott fal, jampi ruhákba öltözött táncosok, bőrszerkós, nagyszerű hangi adottságokkal megáldott énekesek, pomponos lányok és cuki kisgyerekek rohangálnak egyszerre? Ja, a villódzó diszkófényt kihagytam, de akkor a gyerekek már nem voltak ott. Igen, szép estét nyújtott az Erkel Színházban az Oberfrank Pál által rendezett Carmen.
2014. 11. 17.
Britten operájának, a Lukrécia meggyalázásának a véres és erőszakos témáját az operaházi alkotók filozofikus tanmesévé alakították meditatív hangvételű darabot alkotva meg. A zene nem nélkülözi a merész, modern harmóniákat, de bővelkedik lírai részletekben is: elvontsága ellenére is könnyen befogadható. Benjamin Britten a huszadik század egyik legsikeresebb operakomponistája volt, és ez az előadás is azt bizonyította, hogy érdemes megismerkedni darabjaival, és érdemes lenne többször is műsorra tűzni őket. Ha legközelebb sor kerül egy Britten-opera bemutatójára Budapesten, azt tanácsoljuk mindenkinek: ne habozzon, és váltson rá jegyet, mert megéri!
2014. 11. 16.
Van, ami jó a testnek, igaz? (Ó, azok a libamájas kenyerek! Bűnös múltunk, édes álmainkba egyre ritkábban visszakúszó emlékképei!) És van, ami jó a léleknek. És ugyan még vita tárgya lehet, hogy ha valakit kétszer félbehajtanak és csigává pöndörítenek, vagy gumikacsaként magukra kanyarítanak, az vajon lehet-e jó? (Mármint a testnek. Bárkiének.) De arról már kevesebb vitát hallottam, hogy jó volt-e a közönségnek - pardon, a lelküknek - az elmúlt két óra. Közönyös közönségről nem szólhat a száj, a mindig szóra nyíló. Ellenben volt taps, fütty, átszellemült individuumok standing ovationje Finzi Pasca előadásán.
2014. 11. 12.
Ha a Színművészeti nagyközönség elé enged egy még nem végzős, netalán harmadéves osztályt a zenés mesterségvizsgájával, annak nyomós oka van. Így volt ez a két évvel ezelőtti, kicsivel Karácsony előttre időzített Diótörővel is. Hoffmann klasszikusa után egy újabb került terítékre, ezúttal azonban Grimmék tollából. A koncepció most is hasonló: egy mindenki által ismert, folyamatosan használt és „elhasznált”, a furcsa beidegződések szerint gyerekeknek szóló mű kerül színpadra. Mivel ez önmagában eléggé unalmasan hangzik, nyilván jóval többről van szó.
2014. 11. 10.
Bevalljuk őszintén, Tatabányára eddig nem úgy gondoltunk, mint a kortárs színházi élet egyik fellegvárára, azonban a nyomasztó ipari környezetéből kiemelkedő Jászai Mari Színház (régebbi nevén Népház) impozáns épületét megpillantva bizakodni kezdtünk. Enquist A tribádok éjszakája című előadásra a kamaraterem szinte teljesen megtelt, mint utólag megtudtuk, a soron következő két előadásra is minden jegy elkelt már. Nem hiába.
