színház / előadás
2014. 11. 17.
Britten operájának, a Lukrécia meggyalázásának a véres és erőszakos témáját az operaházi alkotók filozofikus tanmesévé alakították meditatív hangvételű darabot alkotva meg. A zene nem nélkülözi a merész, modern harmóniákat, de bővelkedik lírai részletekben is: elvontsága ellenére is könnyen befogadható. Benjamin Britten a huszadik század egyik legsikeresebb operakomponistája volt, és ez az előadás is azt bizonyította, hogy érdemes megismerkedni darabjaival, és érdemes lenne többször is műsorra tűzni őket. Ha legközelebb sor kerül egy Britten-opera bemutatójára Budapesten, azt tanácsoljuk mindenkinek: ne habozzon, és váltson rá jegyet, mert megéri!
2014. 11. 16.
Van, ami jó a testnek, igaz? (Ó, azok a libamájas kenyerek! Bűnös múltunk, édes álmainkba egyre ritkábban visszakúszó emlékképei!) És van, ami jó a léleknek. És ugyan még vita tárgya lehet, hogy ha valakit kétszer félbehajtanak és csigává pöndörítenek, vagy gumikacsaként magukra kanyarítanak, az vajon lehet-e jó? (Mármint a testnek. Bárkiének.) De arról már kevesebb vitát hallottam, hogy jó volt-e a közönségnek - pardon, a lelküknek - az elmúlt két óra. Közönyös közönségről nem szólhat a száj, a mindig szóra nyíló. Ellenben volt taps, fütty, átszellemült individuumok standing ovationje Finzi Pasca előadásán.
2014. 11. 12.
Ha a Színművészeti nagyközönség elé enged egy még nem végzős, netalán harmadéves osztályt a zenés mesterségvizsgájával, annak nyomós oka van. Így volt ez a két évvel ezelőtti, kicsivel Karácsony előttre időzített Diótörővel is. Hoffmann klasszikusa után egy újabb került terítékre, ezúttal azonban Grimmék tollából. A koncepció most is hasonló: egy mindenki által ismert, folyamatosan használt és „elhasznált”, a furcsa beidegződések szerint gyerekeknek szóló mű kerül színpadra. Mivel ez önmagában eléggé unalmasan hangzik, nyilván jóval többről van szó.
2014. 11. 10.
Bevalljuk őszintén, Tatabányára eddig nem úgy gondoltunk, mint a kortárs színházi élet egyik fellegvárára, azonban a nyomasztó ipari környezetéből kiemelkedő Jászai Mari Színház (régebbi nevén Népház) impozáns épületét megpillantva bizakodni kezdtünk. Enquist A tribádok éjszakája című előadásra a kamaraterem szinte teljesen megtelt, mint utólag megtudtuk, a soron következő két előadásra is minden jegy elkelt már. Nem hiába.
2014. 11. 02.
Türelmetlenül vártam az előtérben, hogy beszállhassak a vágy villamosába, kíváncsi voltam, mennyire vág elevenbe a MU Színházban látott előadás, melynek szereplői a történet szerint önmaguk börtönében vívódnak önmagukkal és egymással. A színpadi műnek elsősorban filmes változata ismert, színpadra vitelét táncelőadás formájában érdekesnek és örvendetesnek találtam. Vajon milyen megoldásokkal dolgozik A vágy villamosa színpadra állításakor Kulcsár Noémi, akinek a kezében összpontosult a koreográfia, jelmez és rendezés?
2014. 11. 01.
Az Armel Operaversenyen egy igazi Mozart-ritkaság, a Mitridate, Pontus királya című három felvonásos opera előadására került sor az Erkel Színházban. A darab a tizennégy éves Mozart első próbálkozása volt az opera seria területén. Mivel a zeneszerző eme korai operáját a 2006-os Művészetek Palotájában színpadra állított produkció óta nem láthatta a budapesti közönség, így a Mozart-rajongók részéről nyilván nagy várakozás előzte meg a Tbiliszi Zakarai Paliashvili Állami Opera előadását. Akik azonban a nagy Mozart-operákhoz hasonló, kiforrott stílussal és hatásos zenedramaturgiával megkomponált műre számítottak, valószínűleg csalódottan távoztak az Erkel Színházból.
2014. 10. 24.
Robert Wilson rendező háborús víziójában a világégés tragédiája, a front borzalmaitól a hátországban maradt emberek hétköznapjainak banalitásáig, túllép a racionalitás határain. Az események emberi léptékű értelmezéséhez ezért nem marad más kulcs, mint a revü, a kabaré, a bohóctréfa sajátos, egyszerre elemelt és cinikus nyelvezete.
2014. 10. 23.
Patkányfogó, porcelánelefánt, mellényzseb aljáról kikapart dohánytörmelék: a Jel Színház előadása mindennapi, jelentéktelen kellékekből és szituációkból alkot törékeny harmóniát. Tolnai Ottó versei és Nagy József mozdulatai egy érzéki misztériumjáték sűrű idejében találnak egymásra a Wilhelm-dalokban.
2014. 10. 22.
Tegyük fel, hogy a színház célja, hogy tanítson valamit. Tegyük fel, hogy „csak” szórakoztatni kíván. Hogy az újítás, a mindig megújulás képességén keresztül válik élővé. Vagy a benne megbúvó és csöndben továbbélő hagyomány az, amit aztán századokon, korstílusokon át magában hordozva, mindig képes adni valamit a nézőinek. De az is lehet, hogy ezek együttese; használva, felhasználva, kihasználva egymást, a kiváltott hatást és a nézőt, a szegényt, a félénket, a kényelmes széke biztos menedékébe kapaszkodót.
2014. 10. 18.
A Budapest Bábszínház ismét egy tökéletesen kidolgozott, csodálatos képi világgal felépített előadást mutatott be az ősszel. A cirmos és a vadkan története beágyazódik két ember téli, unaloműző játékába, közös játékukra pedig rácsukódik egy papírvilág, egy képeskönyv éles, rajzolt világa és a fedőlapok fehérsége. A színész és a színésznő, amellett, hogy a lehető legprofibban bánnak a bábbal (még a szeme is mozgatható a figuráknak) és olajozottan játsszák végig a Vadkan Dönci és Cirmos Liza történetét, mindvégig két mesélő felnőttként vannak jelen – és mi, a közönség, a tátott szájjal néző gyermekkori önmagunk vagyunk.
