bezár
 

színház / előadás

Világégés tánclépésekben
Világégés tánclépésekben
Robert Wilson rendező háborús víziójában a világégés tragédiája, a front borzalmaitól a hátországban maradt emberek hétköznapjainak banalitásáig, túllép a racionalitás határain. Az események emberi léptékű értelmezéséhez ezért nem marad más kulcs, mint a revü, a kabaré, a bohóctréfa sajátos, egyszerre elemelt és cinikus nyelvezete.
Lajbizsebben
Lajbizsebben
Patkányfogó, porcelánelefánt, mellényzseb aljáról kikapart dohánytörmelék: a Jel Színház előadása mindennapi, jelentéktelen kellékekből és szituációkból alkot törékeny harmóniát. Tolnai Ottó versei és Nagy József mozdulatai egy érzéki misztériumjáték sűrű idejében találnak egymásra a Wilhelm-dalokban.
„Micsoda este! Igaz, Marti?”
„Micsoda este! Igaz, Marti?”
Tegyük fel, hogy a színház célja, hogy tanítson valamit. Tegyük fel, hogy „csak” szórakoztatni kíván. Hogy az újítás, a mindig megújulás képességén keresztül válik élővé. Vagy a benne megbúvó és csöndben továbbélő hagyomány az, amit aztán századokon, korstílusokon át magában hordozva, mindig képes adni valamit a nézőinek. De az is lehet, hogy ezek együttese; használva, felhasználva, kihasználva egymást, a kiváltott hatást és a nézőt, a szegényt, a félénket, a kényelmes széke biztos menedékébe kapaszkodót.
Hoppapír
Hoppapír
A Budapest Bábszínház ismét egy tökéletesen kidolgozott, csodálatos képi világgal felépített előadást mutatott be az ősszel. A cirmos és a vadkan története beágyazódik két ember téli, unaloműző játékába, közös játékukra pedig rácsukódik egy papírvilág, egy képeskönyv éles, rajzolt világa és a fedőlapok fehérsége. A színész és a színésznő, amellett, hogy a lehető legprofibban bánnak a bábbal (még a szeme is mozgatható a figuráknak) és olajozottan játsszák végig a Vadkan Dönci és Cirmos Liza történetét, mindvégig két mesélő felnőttként vannak jelen – és mi, a közönség, a tátott szájjal néző gyermekkori önmagunk vagyunk.   
Magánfreskó
Magánfreskó
Közösségi és magántraumáink kibeszélésével ma sem állunk valami jól, 1991-ben pedig, amikor az Asszony a fronton először megjelent, Polcz Alaine önéletrajzi regénye, amelyben fiatalasszonykorát, kudarcba fúlt első házasságát és háborús tapasztalatait elbeszélte, úttörőnek számított.
Színházi bekapcsolódás a hegyek lábánál
Színházi bekapcsolódás a hegyek lábánál
Idehaza kevesen ismerik, pedig alig 160 kilométerre Budapesttől (tehát jóval közelebb, mintha Pécsre vagy Szegedre kellene utaznunk), a szomszédos Szlovákiában igen színes programú kulturális eseményt rendeznek, idén már huszonharmadik alkalommal: a Nyitrai Színházi Fesztivált. A fesztivál nyitónapján két figyelemre méltó előadást tekinthetett meg a közönség.
Fabódék és ködös nyomorúság
Fabódék és ködös nyomorúság
Évadnyitó premierjével a Magyar Állami Operaház ismét rég nem játszott népszerű operákat emelt vissza a repertoárba: Mascagni Parasztbecsület és Leoncavallo Bajazzók című egyfelvonásosait. Az előadás rendezője  előrevetítette, hogy az olasz neorealista filmek látványvilágát kívánja megidézni munkájával. A két történet tálcán kínálja a realisztikus feldolgozás lehetőségét, és ennek szellemében nem muszáj feltétlenül ragaszkodni a történetek valós idejéhez sem. Georges Delnon nem is ragaszkodott hozzá.
Amit a lélegzésről tudni kell
Amit a lélegzésről tudni kell
Különös nyári élményben volt részem. Hagit Yakira tanítványai vezetésével egy háromnapos táncworkshopot tartott, melynek résztvevője voltam, a közös munkát egy rövid előadással zártuk. Hagit történeteket kért tőlünk, légzéssel kapcsolatos személyes élményt, megfigyelést, amiket beépítettük a készülő performanszba.
Shakespeare-rel nyit a japán bunraku
Shakespeare-rel nyit a japán bunraku
XVII. századi japán kocsma. A szake, a sült hal és a miszoleves mellett fish and chipset és marhasültet is felszolgálnak. A sarokban Shakespeare egy hordónak dőlve írogat. Mindeközben Faruszu no Taifu avagy Faruszu uraság vagy inkább Falstaff meséli, hogyan győzött le kettő, azaz inkább száz útonállót.
Az Évák tragédiája
Az Évák tragédiája
Peter Weiss darabja (részben Peter Brook rendezésének köszönthetően) nagyon hamar klasszikussá vált a színházi életben. A Marat/Sade-ként emlegetett, hosszú című dráma ma is legalább olyan mértékben referencia-előadás, akár egy-egy Hamlet- vagy Sirály-rendezés: a szükségszerű történelemfilozófiai és a szinte mindig felbukkanó aktuális közéleti reflexiókon túl az adott társulat színházról vallott ars poeticáját is rögzíti. Gergye Krisztián előadása nemcsak a színházról és az egész világról, de a nőkről is határozott mondatokban beszél.
47   48   49   50   51   52   53   54   55 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés