színház / előadás
2015. 03. 10.
Zsótér Sándor a Vidnyánszky-vezette Nemzeti Színházban rendezi a színház vezető színészeivel Henrik Ibsen Brand című drámai költeményét! Ez a hír sokakat meglepett. Ám érdemes az első döbbeneten és az előítéleteken túllépni, és megnézni, hogy milyen előadás is született.
2015. 03. 07.
A harminc évvel ezelőtti alapítás óta hihetetlenül sikeres és a világ legtöbb pontján ismert Cirque du Soleil tagjai azt nyilatkozták régen egy interjúban, hogy igyekeznek elmenni azokba az országokba, ahonnan a társulat tagjai származnak. Így nem csoda, hogy körbeutazzák a világot, mindenhol fellépnek. Ha már körbeutazás: februárban nálunk jártak, Magyarországon, mivel szerencsére két magyar tag is van köztük. A budapesti Papp László Sportarénában előadott Quidam című produkcióról fogok mesélni az elkövetkezendőkben. Ki tart velem?
2015. 03. 05.
Mi a célja a független társulati működésnek? Előadás-e a színházi kísérlet? Miért vesszük elő újra és újra a klasszikusokat? Mit jelent régi fordításváltozattal dolgozni? Tegezzük-e Versinyint? Milyen messze van Csehov Moszkvája? Millió kérdés a HOPPart társulat Három nővér-előadása kapcsán.
2015. 02. 24.
Ki a felelős egy család közérzetéért, az anya, az apa, a gyerekek jóllétéért? Ki tehet arról, ha az anya kábítószerfüggő lesz? Kinek a felelőssége, hogy kifizesse a nagykorú gyerek életmentő szanatóriumi kezelését? Ki válasszon hivatást a gyereknek? Kiemelhető-e egy konkrét ok, mely elindít egy családot a láncreakciószerű összeomlásban? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Hosszú út az éjszakába. Szombathelyen jártunk.
2015. 02. 09.
A bécsi Volkstheater magyarországi viszonyokhoz képest jó állapotban lévő színház. Legalábbis annak látszik. A nézőtéri székek egyáltalán nem kopottak, a túlburjánzó Fellner-Helmer épület nagyon hangulatos, a nézőtér romkocsma-hangulatú: a pótszékek a földszinti széksorok mögött elhelyezett antik kanapék, kisasztallal – az egész családias. De a színház bajban van: hirdetik ezt szem nélküli emberarcokat ábrázoló plakátokkal és szórókkal. Ezzel együtt a Supergute Tage című előadás nagyszerű.
2015. 02. 05.
A Trafó Kortárs Művészetek Háza fiatal színházi alkotókat bemutató fesztiválján, a NEXTFESZT – Az Y generáció keretén belül mutatták be Fekete Ádám, a Színművészeti Egyetem színházi dramaturg szakán végzős hallgató előadását. A Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) izgalmas kísérlet a színház időkereteinek radikális kitágítására és a néző tűréshatárainak átlépésére. Ez a színház lassú, de feszes, unalmas, de abbahagyhatatlan.
2015. 01. 27.
A Zelei Miklós és Janox vezette Budai Kabaré új műsorszáma Janox Valós idő című egydimenziós képzeletszínháza. Egydimenziós: nincs tere, csak ideje – bár ez az idő maga többdimenziós –, és képzeletszínház: nincsenek díszletek, színpad, sőt színészek sem. A történet egy sötét pincében játszódik, s a leszűrődő hangokból, valamint az oda száműzött narrátor monológjából bontakozik ki a cselekmény.
2015. 01. 26.
"A háború száz évre biztos, / Romokat épít, bajt növeszt, / Hadiszerencse fordul itt-ott, / De a közember rajtaveszt.” Bemutatták Zsámbéki Gábor Kurázsi mama és gyermekei-rendezését a Katonában.
2015. 01. 22.
„Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!” – kezdődik Bagossy László Tartuffe-rendezésének színlapján a Lukács evangéliumából idézett trükkös mottó. Hogy miért trükkös? Az idézett sorok elhitetik, hogy az Örkény Színház előadása egyszerűen előhúzott egy szokványos képletet: képmutatás + (vagy pont mínusz) vallás = instant Tartuffe. Persze aztán kiderült, hogy ennél többről van szó.
2015. 01. 15.
Feydeau bohózataival úgy vagyunk, mint az Agatha Christie-krimikből készült filmekkel. Egy jó adaptációt mindig szívesen megnéz az ember, akkor is, ha tudja, hogy ki a „gyilkos” – vagyis ebben az esetben a hunyó a házassági háromszögtörténetekben. És akkor is, ha tudja, hogy a krimikkel ellentétben itt tulajdonképpen nincs is hunyó, csak úgy látszik, mintha lenne.
