színház / előadás
2015. 01. 27.
A Zelei Miklós és Janox vezette Budai Kabaré új műsorszáma Janox Valós idő című egydimenziós képzeletszínháza. Egydimenziós: nincs tere, csak ideje – bár ez az idő maga többdimenziós –, és képzeletszínház: nincsenek díszletek, színpad, sőt színészek sem. A történet egy sötét pincében játszódik, s a leszűrődő hangokból, valamint az oda száműzött narrátor monológjából bontakozik ki a cselekmény.
2015. 01. 26.
"A háború száz évre biztos, / Romokat épít, bajt növeszt, / Hadiszerencse fordul itt-ott, / De a közember rajtaveszt.” Bemutatták Zsámbéki Gábor Kurázsi mama és gyermekei-rendezését a Katonában.
2015. 01. 22.
„Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!” – kezdődik Bagossy László Tartuffe-rendezésének színlapján a Lukács evangéliumából idézett trükkös mottó. Hogy miért trükkös? Az idézett sorok elhitetik, hogy az Örkény Színház előadása egyszerűen előhúzott egy szokványos képletet: képmutatás + (vagy pont mínusz) vallás = instant Tartuffe. Persze aztán kiderült, hogy ennél többről van szó.
2015. 01. 15.
Feydeau bohózataival úgy vagyunk, mint az Agatha Christie-krimikből készült filmekkel. Egy jó adaptációt mindig szívesen megnéz az ember, akkor is, ha tudja, hogy ki a „gyilkos” – vagyis ebben az esetben a hunyó a házassági háromszögtörténetekben. És akkor is, ha tudja, hogy a krimikkel ellentétben itt tulajdonképpen nincs is hunyó, csak úgy látszik, mintha lenne.
2014. 12. 27.
Valamiért gyerekkorom óta különös kötődést érzek a dobosok, ütőhangszeresek iránt. Mindig is jobban érdekelt a ritmusszekció mint az ének vagy a többi szólóhangszer. Ha pedig valaki a dobok mögül dobbant, például úgy, hogy dallamot játszik, az aztán igazán lenyűgöz. Mint mondjuk Keith Moon és Ginger Baker. No meg az Amadinda, amely együttes nemcsak dallamot, de humort is visz a játékába. Olyanról viszont, hogy egy ütőhangszeres politikát játszana, ahogy az a Szkéné Farkasszem című előadásán történt, ritkán hallani.
2014. 12. 15.
Provokatív előadás a Parallel. A homoszexualitás és a feminizmus a központi témája, de az alkotók érzékenységének köszönhetően túl is mutat egy előítéletektől sújtott és az elfogadásért küzdő társadalmi réteg sajátos helyzetén. A Kortárs Drámafesztivál előadása énképünk és a társadalmi determináltság problematikájára kérdez rá nyers, szókimondó, elevenbe vágó formában.
2014. 12. 13.
Gianina Cărbunariu legújabb rendezése a Securitate jegyzőkönyveiből és ex-secusokkal készült rendszerváltás utáni interjúszövegekből összemontírozott drámán alapul. A fizikai színház eszközeit is felhasználva erős, minimalista előadás született. A végeredmény több mint közéleti dokuszínház: a huszadik század tragédiája.
2014. 12. 09.
Shakespeare komédiái sosem ártalmatlan szórakozások, ahogyan tragédiái sem száz százalékig véresen tragikus írások. Mégis sokaknak talán egyszerűbb a Vízkeresztet kusza cselekményű tévedések vígjátékaként felfogni, mintsem beismerni, hogy ez tulajdonképpen megrázó, kortalan tanmese az életről. Tatabányán a november 29-i premieren jártunk.
2014. 11. 30.
Hogyan tegyünk teljesen érdektelenné egy előadást, amiben egy életnagyságú, pislogó, beszélő, gesztikuláló, android robot szerepel? Ez a nem is egyszerű kérdés nyert választ Hirata Oriza rendezésében, az Átváltozás//Android című robotszínházi előadás során. A bemutatót hatalmas érdeklődés és végül mértékében ugyanakkora csalódás jellemezte. Mindenki ott volt, aki érdekelt lehet a témában. A Kafka-rajongók, a robotzsaru-rajongók. Terminátor-rajongók, bábszínház-rajongók, japán színház-rajongók, francia színésznők rajongói, futurisztikus elméletek rajongói, posztkolonialisták és antihumanisták, egyszóval mindenki. Éppen csak egy előadás hiányzott a sikerhez.
2014. 11. 19.
Kit ne villanyozna fel egy olyan előadás, ahol tükrökkel kirakott fal, jampi ruhákba öltözött táncosok, bőrszerkós, nagyszerű hangi adottságokkal megáldott énekesek, pomponos lányok és cuki kisgyerekek rohangálnak egyszerre? Ja, a villódzó diszkófényt kihagytam, de akkor a gyerekek már nem voltak ott. Igen, szép estét nyújtott az Erkel Színházban az Oberfrank Pál által rendezett Carmen.
