színház / előadás
2015. 10. 21.
Már az Alföldi Róbert-féle Makbett-előadásnak a kormány nemzeti konzultációs plakátjait idéző szórólapja sem kertel: kormánykritika folyik majd itt kőkeményen. A produkció ebben a tekintetben nem okoz csalódást: minimális aktuálpolitikai érdeklődéssel dekódolható minden, az ismert kormányszlogenek folyamatosan bele-belefűződnek Eugène Ionesco szövegébe, az előadás egy pontján pedig a regnáló miniszterelnök is paródia tárgya lesz.
2015. 10. 15.
Napi kétezer adag. Az sok? – kérdezi ingerülten A konyha című darabban az egyik szereplő. A válasz maga a történet. Szakácsok, cukrászok, pincérnők, séf, takarító és a tulajdonos, különböző sorsok, különböző karakterek, különböző származás, de egy közös cél: a vendég a lehető legjobban érezze magát az étteremben. A Pesti Magyar Színház évadnyitó premierjére az új igazgató, Zalán János a brit kortárs szerző, Arnold Wesker művét választotta.
2015. 10. 13.
Az előadás elején még sokan kacagnak a figyelmeztetésen, miszerint a produkciótól szívinfarktust lehet kapni. Pedig a Trafóban látott Extrêmités ezek után mást sem csinál, mint felszámolja a színházban megszokott, biztonságos esztétikai távolságot, és ahányszor csak teheti, jól megijeszt.
2015. 09. 29.
A színház mint az itt és most művészete különösen hajlamos az aktualizálásra. Kap is ezért sok szemrehányást, olykor jogosan: a túlzott aktualizálás időnként szembekerül az örökérvényűség ugyancsak művészettel szemben támasztott igényével. A Katona József Színház Instant című előadása viszont semmi más nem akart lenni, mint aktuális. Mégis bármikor meg tudnánk nézni.
2015. 09. 23.
A Vidéki Színházak Fesztiválja Shylock előadásában Hunyadkürti György színész és Kőváry Katalin rendező teljesítménye akkor is értékelendő lenne, ha maga a produkció gyengébben sikerült volna. Így meg pláne.
2015. 09. 19.
Kleist komédiája, meg úgy általában az összes régi, veretes, klasszikus komédia nem a ma emberének élettempójához lett alakítva. Minden bizonnyal Szőcs Artur is tisztában van ezzel, Az eltört korsó jelenetei ennek ellenére elnyújtottságukkal néha próbára teszik a nézőt.
2015. 09. 17.
Mi a jobb: reménytelenül vágyakozni egy jobb élet után, vagy pedig elérni azt, és akkorát csalódni benne, hogy beleőrül az ember? Egy elpoénkodott első részben és egy rémálomszerű másodikban lehet keresni a válaszokat a Margit körúton Csehov Sirályának előadásában.
2015. 09. 03.
Az élet furcsa és szomorú játéka, hogy Margitai Ági éppen az Előttem az életben játszotta el egyik utolsó szerepét, Momot, a tizenéves kisfiút. Most, Nagy Marival a főszerepben, újra látható az immár Margitai Ági emlékének ajánlott előadás a Rózsavölgyi Szalonban.
2015. 09. 01.
Megadom a hangot – talán mindenki hallja magában ezt a mondatot, ha máshonnan nem, az általános és középiskolai énekóráiról. Ebben a gyakorlatban a leggyakoribb alaphang a lá, az erre épülő a-moll-hangsor végtelenül tiszta, mégis erősen elégikus hangzású. Innen nézve válik érdekessé a kérdés: miért kaphatta Calderón klasszikusa Az élet a-moll címet saját eredetije, Az élet álom helyett.
2015. 08. 17.
Az időről beszélni olyan, mint egy mellettünk elhaladó autóban ülő más nemzetiségű ember szájáról leolvasni, amit mond. Színházi időről beszélni, valamiért azt gondoljuk, hogy könnyebb, mert mintha ki lenne szakítva a valóságosból, mintha mesterséges volna, mintha sűrűbb lenne, mintha egyszerűbb volna fogást találni rajta. Mintha lassabban haladna el mellettünk az autó, mintha valaki – ha nem is az anyanyelvünkön, de – artikuláltabban beszélne, és talán az ablak is résnyire nyitva volna.
