színház / előadás
2017. 04. 11.
Egyetlen, kaotikus, irodajellegű berendezés enyhén nyomasztó monokrómsága fogadta a Tavaszi Fesztivál Kihallgatás? című krimi-darab ősbemutatójára érkező nézőközönségét. A bűnügyi történet négy szereplője is a helyhez illően szigorúan fekete-fehérbe öltözött, a velük töltött este mégsem volt szórakozástól mentes.
2017. 04. 10.
Kétségtelen, hogy az idei Tavaszi Fesztivál egyik legjobban várt produkciója a John Malkovich nevével fémjeleztt Just Call Me God. Mégis meglepő, hogy a zenés színházi előadás különlegessége sokkal inkább a színészi játékból fakad, semmint a történet látszólagos mélységéből.
2017. 04. 07.
Ivan Viripajevtől a Részegek című darab a Nemzeti Színházban több, mint furcsa. Profizmus, tehetség, de mintha valamiféle trendi szektás találkozón vettem volna részt, ahol suba alatt a lelkemre pályáznak. Még a nézők is csupa egyformán hitgyülisnek kinéző, jól fésült fiatalok voltak: ha a kifigurázás volt a cél, miért nem vette a lapot a közönség? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek után nem előítélettel ültem be az író egy másik darabjára, az Illúziókra a Rózsavölgyi Szalonba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház vendégszereplésére. Nem voltak illúzióim. És jól megkaptam újra: ne légy előítéletes!
2017. 04. 04.
A liezonok mestereként mutatkozik be Benkő Nóra a Pesti Magyar Színházban. Lisa Langseth: A karmester szeretője című drámáját a Jászai-díjas Varga Éva rendezésében mutatták be. A korhatáros előadás a szeretői státusz kegyetlen pillanatnyiságát veszi górcső alá.
2017. 03. 04.
Azzal, hogy az Örkény Színház Ascher Tamás és Gáspár Ildikó rendezte József és testvérei című előadása megéri az ötórát, ráadásul indokolt a hosszúság, szinte mindent elmondok. Persze nem marad el a hosszabb vélemény, melyet szívesen írok – véletlenül Valentin-napon. A bemutató idejét mindenesetre nem bízták a véletlenre: Ráhel napját írtuk.
2017. 02. 28.
Donizetti Don Pasquale című operája egy kedves bohózat hálás zenei anyaggal és nagy slágerekkel. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen jolly joker darabot könnyű jól színre vinni, ám a Szegedi Nemzeti Színházban 2017-ben rácáfoltak erre az előítéletre. Beszámoló a második szereposztásról.
2017. 02. 21.
Íme, egy újabb TÁP-premier, Az ölében én, amely benyit egy középszerű család univerzumába, és feltárja annak történetét. Az „univerzum” a mozgatórugó, a kis életek harsány kiáltozása és összecsapása, amiből kirobban az utolsó előtti jelenet röhejes-szánalmas drámai tetőpontja. Miféle kis-nagy univerzumok ezek, melyeken a közönség hol nevet, hol szenved, és kényelmetlenül a székébe süllyed, várva a következő (feloldó) jelenetet? „Ha eljön, a vidámság az arcára fagy. A szomorúság az arcára oldódik”, vagyis az oldódás és a meghökkenés finom vegyületében lebegünk.
2017. 02. 21.
Pataky Klári új darabja, az Elfelejti, belebotlik zavarba ejtő egyszerűséggel beszél generációkról, létezésről, jelenlétről. Zavarba ejtő, mert precíz és kifinomult mozgásvilága időnként megengedi a nézőnek, hogy a mindennapi élet közismert jeleit ismerje fel a mozdulatokban, majd rádöbbenti ennek a banalitására. A szekvenciákból összeálló előadásnak egyedülálló, mágikus hangulatisága ragadja magával a nézőt már az első percekben, és magánál is tartja.
2017. 02. 20.
Alakoskodás és prostitúció egy tragikus színezetű Hamupipőke történetben a filmvásznon és a színpadon. Ennek a két helyszínnek az átjárhatósága, jelenünkbe oldódása adja Jeles András Árvák című művének sűrűségét, amelyet a Stúdió K piciny színpadán Koltai M. Gábor rendezése akar megmutatni.
2017. 02. 17.
Köztársaság. Ez a cím már eleve sokat mond, hiszen a színház arról beszél, ami problémás, ami fájó, ami zavaros, ami aktuális. És ma Magyarországon ennek a szónak a jelentése, és a hozzá fűződő viszonyunk igencsak problémás. Mert a köztársaság nemcsak a hazánk nevéből kopik ki újra és újra, hanem az érzésekből, a hangulatból, a hozzáállásból, a toleranciából. A köztársaság, a demokrácia ma a nem szabad szabadság.
