színház / előadás
2016. 11. 28.
Voltaképpen egészen kiábrándító, hogy Molière majd’ háromszázötven éves komédiája, A képzelt beteg ma éppolyan érvényes, mint megírása pillanatában. Mintha az emberiség nem változna semmit, csak futná ugyanazokat az egymást metsző köröket. A Budapest Bábszínház is érzi ezt, Alföldi Róbert rendezése pedig ezúttal kérdezés helyett markánsan, kíméletetlen naturalizmussal mutatja fel társadalmunk orvosi bizonyítványát.
2016. 11. 13.
Zsuráfszky Zoltán Drakula utolsó tánca című koreográfiája 2016. július 8-án a Szegedi Szabadtéri Játékokon debütált. A szerencsések a monumentális színpadon az eredeti, grandiózus díszletek között láthatták Drakula rémmeséjét. Szerencsére a nyári szegedi bemutató után a következő évadban a Művészetek Palotája is otthont ad a Magyar Nemzeti Táncegyüttes koreográfiáinak.
2016. 11. 13.
Znamenák István rendező egy jól bevált receptet vett elő, amikor Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabját vitte színre az Átrium Film-Színházban. A mű, valamint a Kultúrbrigád és az Átrium jelenhez csak minimálisan közelebb hozott előadása amellett, hogy görbe tükröt tart a hatalom, illetve a hatalmat kiszolgálók elé, teljesíti legfőbb funkcióját is: szórakoztat, ami elsősorban Alföldi Róbert emlékezetes játékának köszönhető.
2016. 10. 26.
Van új a nap alatt: az évad elején egy újonnan alakult társulat, a Terminál Workhouse mutatkozott be a hazai színházi közönségnek. A Szkéné Színházban bemutatott M/Ámor, vagy amit akartok műfaját az előadás másik alkotói csapatával, a Manna Kulturális Egyesülettel zenés vígnépszínműveletként határozták meg – ajánlómból kiderül, mit is jelent ez.
2016. 10. 23.
1956-ról kevesen tudnak úgy beszélni és megemlékezni, hogy ne ragadnának bele a kötelezőnek hitt közhelyekbe, a vélt vagy valós elvárások csapdáiba. Az október 23-i események hatvanadik évfordulója alkalmából azonban a debreceni Csokonai Színház a forradalom és az emlékezés új perspektíváit tárta fel a közönség előtt azzal, hogy Mensáros László visszaemlékezésén keresztül engedte láttatni ’56-ot.
2016. 10. 22.
Van-e jogunk beleszólni mások életébe? Feláldozható-e az egyén a tudomány oltárán? Hol kezdődik az ember felelőssége? Erre keresi a választ Valló Péter legújabb rendezése, a Mellékhatás, amit a Rózsavölgyi Szalonban mutattak be.
2016. 10. 18.
Nagy klasszikusok színpadra állításánál ösztönösen várunk valami újat, valami aktuálisat, amiért ismét rólunk tud szólni a több száz éve született darab. Különösen igaz ez akkor, ha a szerző olyan drámaóriás, mint Moliére. A Katona József Színház legújabb bemutatója, A nők iskolája Ascher Tamás rendezésében könnyed szórakozást kínáló, igényes produkció.
2016. 10. 11.
Dés Mihály 2013-ban megjelent regénye, a Pesti barokk igencsak nagy port kavart az irodalmi körökben. Ugyan lehet vitatkozni a mű hitelességéről, a szerkesztés gördülékenységéről, a nyelvi megformáltságról, ám egy valamit leszögezhetünk: sorai nem szellemeskedőek, hanem ízig-vérig humorosak. Valószínűleg éppen ezért látott benne fantáziát az Orlai Produkciós Iroda is, a színpadi változatot az előadást színészként is jegyző Kern András készítette.
2016. 10. 06.
Kis, intim terembe érkezünk. Középen hatalmas ágy, négy oldalról székek, majd az ezen ülő nézők veszik körül. A Négy fal között című előadás remek tere a Jurányiban megadja az alaphangulatot, s a hiteles, ám mégsem tolakodó intimitást.
2016. 09. 29.
Vannak olyan talányok, amelyek megfejtésével időnként mindannyian próbálkozunk. Ilyen például az is, hogy vajon mi őrültünk-e meg, vagy a világ körülöttünk? Gogol 1834-es története, az Egy őrült naplója is erre igyekszik választ találni, és most, 2016-ban talán aktuálisabb, mint eddig bármikor, ahogyan erről a Jurányi Ház produkciója is tanúskodik.
