színház / előadás
2017. 02. 21.
Íme, egy újabb TÁP-premier, Az ölében én, amely benyit egy középszerű család univerzumába, és feltárja annak történetét. Az „univerzum” a mozgatórugó, a kis életek harsány kiáltozása és összecsapása, amiből kirobban az utolsó előtti jelenet röhejes-szánalmas drámai tetőpontja. Miféle kis-nagy univerzumok ezek, melyeken a közönség hol nevet, hol szenved, és kényelmetlenül a székébe süllyed, várva a következő (feloldó) jelenetet? „Ha eljön, a vidámság az arcára fagy. A szomorúság az arcára oldódik”, vagyis az oldódás és a meghökkenés finom vegyületében lebegünk.
2017. 02. 21.
Pataky Klári új darabja, az Elfelejti, belebotlik zavarba ejtő egyszerűséggel beszél generációkról, létezésről, jelenlétről. Zavarba ejtő, mert precíz és kifinomult mozgásvilága időnként megengedi a nézőnek, hogy a mindennapi élet közismert jeleit ismerje fel a mozdulatokban, majd rádöbbenti ennek a banalitására. A szekvenciákból összeálló előadásnak egyedülálló, mágikus hangulatisága ragadja magával a nézőt már az első percekben, és magánál is tartja.
2017. 02. 20.
Alakoskodás és prostitúció egy tragikus színezetű Hamupipőke történetben a filmvásznon és a színpadon. Ennek a két helyszínnek az átjárhatósága, jelenünkbe oldódása adja Jeles András Árvák című művének sűrűségét, amelyet a Stúdió K piciny színpadán Koltai M. Gábor rendezése akar megmutatni.
2017. 02. 17.
Köztársaság. Ez a cím már eleve sokat mond, hiszen a színház arról beszél, ami problémás, ami fájó, ami zavaros, ami aktuális. És ma Magyarországon ennek a szónak a jelentése, és a hozzá fűződő viszonyunk igencsak problémás. Mert a köztársaság nemcsak a hazánk nevéből kopik ki újra és újra, hanem az érzésekből, a hangulatból, a hozzáállásból, a toleranciából. A köztársaság, a demokrácia ma a nem szabad szabadság.
2017. 02. 08.
„A pokol pedig a földön van, és életnek hívják” – Tar Sándor talán legkultikusabb mondata nyer igazolást a Stúdió K színpadán. A Horváth Csaba rendezte Szürke galamb ugyanis nem fordítja ki négy sarkából az életet, sokkal inkább hangsúlyoz, kiemel és egybemos különböző emberi viszonyokat, ideológiákat, társadalmi patthelyzeteket: az alaptörténet groteszkságába a valóság színtiszta árnyalata vegyül.
2017. 02. 08.
Tragikus eseményektől gyakorta nem áll távol a keserédes hangulat – a lágerélettől sem. Ez innen nézve rejtélyes. Rejtői. Bohókásnak nem mondható. Hobósnak viszont igen. Legalább itt és most: helyszín a Gulág, egy szovjet munkatábor, ahol a virágok – ez esetben szimbolikusan kordokumentumokon alapuló történetek – Hobo stílusában nyílnak ki és száradnak el. A Nemzeti Színház A Gulag virágai című egyfelvonásos előadása fontos és megrendítő.
2017. 01. 27.
Az előadás utáni beszélgetés a szerzőtársak bemutatásával kezdődött. Utána senki sem kérdezett, és ez érthető is. Ebben a hallgatásban sűrűsödött össze mindaz, ami végigkísérte az ezt megelőző 50 percet: enyhe feszültség, szemkontaktus vagy annak a hiánya, felemelő és zavarba ejtő pillanatok. Maga az előadás gesztusa, a Fedél Nélkül műhely tevékenysége és jelenléte, Leé József költészete és a közönséggel való találkozása némíthatta el a nézőt. A Rendben élni nem egy megszokott színházi előadás.
2017. 01. 20.
„Vannak élethelyzetek, amikor úgy érezzük, hogy megrekedtünk, bennragadtunk valamiben, és nem találunk kiutat. Ilyenkor akár egy mesehős példájából is erőt meríthetünk! Jöjjön Pán Péter, és irány Seholország!” – írja Madák Zsuzsanna rendező, foglalkozásvezető az előadás ajánlójában. A Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház produkcióját a Jurányi Ház Kamaratermében láthattuk.
2017. 01. 20.
Middleton-Rowley Maskarák című darabját modernsége ellenére Magyarországon bátor vállalkozás színre vinni. Bátorság, hiszen a cselekmény meglehetősen kellemetlen, nem számíthat a társulat kasszasikerre, hiszen nem vonz tömegeket, nehéz reklámozni is, hiszen nem nagyon ismert darabról, szerzőpárosról van szó. A bátor vállalkozás azonban elégedettséggel töltheti el a különleges csemegét szerető nézőket, hiszen a Budaörsi Latinovits Színházban játszott Maskarák megéri az árát.
2017. 01. 13.
A tudomány mai állása szerint van egy elem, amely nélkül nem létezik élet: az oxigén. Két atom kapcsolódásából csodás viruló életforma jön létre, azonban a háromatomos verziója – és annak túladagolása, már pusztító tud lenni. Így van ez az atomoknál és az embereknél, konkrétabban a szerelemben is. Ezen a metaforán utazhat az a kultúrafogyasztó, aki a SzínMűhely Alapítvány, a Kortárs Drámafesztivál és a Nylon Group ősbemutatójára, Ivan Viripajev Oxigén című előadására jegyet vált az Anker’tben.
