színház / előadás
2017. 12. 02.
A PanoDráma ismét a társadalom elevenébe nyúlt, legfrissebb bemutatójának kiindulópontja ugyanis Rózsa Milán máig feldolgozatlan halála. A „magyar Harvey Milk” neve ismerős lehet a Paks2 és a netadó elleni demonstrációkból vagy akár a homofóbia elleni folyamatos küzdelemből is – nem véletlen az idei Budapest Pride-ra időzített előbemutató. A Trafóban látható előadásnak nem egyszerűen az emlékállítás a célja. A tömegből arcok, egyéni történetek sejlenek fel, az aktivizmus stigmái halványulni kezdenek. Már csak az a kérdés, hogy eltűnnek-e valaha.
2017. 11. 17.
Az Élőkép Színház 2011 áprilisában hívta életre A szőnyeg című interaktív előadását. Ezt a szertartás-szerű produkciót a Bethlen Téri Színház idén ötödjére tűzte műsorára november elején (tematikusan tömbösítve – három nap alatt húsz alkalommal) a halottak napja aktualitása kapcsán.
2017. 11. 10.
Menekültté és befogadottá válni sokszor rajtunk kívülálló okok, máskor saját döntéseink következménye. Egyéni döntéseink és élethelyzeteink azonban nemcsak saját és közvetlen környezetünk életére vannak hatással, hanem nagyobb közösségi szinten is értelmezhetőek. Erre az értelmezésre tesz kísérletet Visky Andrej debreceni rendezése is, a Menekülők.
2017. 10. 30.
Muszáj feldolgozni minden traumát? Elfojtható az élmény, akár egy életen át, vagy mindenképp szembe kell nézni vele? Ezeket a kérdéseket boncolgatja az Ádám almái című dán-német film színpadi változata Szikszai Rémusz rendezésében, a Radnóti Színházban.
2017. 10. 28.
Denis Diderot Az apáca című művének első magyarországi bemutatóját tartotta meg a Dollár Papa Gyermekei a Trafó nagyszínpadán. És bár a társulat sajátos formanyelvére éppen a nagyszínpad mint helyszín jelent potenciális veszélyforrást, a végeredmény ezzel együtt is szerethető és izgalmas.
2017. 10. 25.
Szeptemberben két helyen is bemutatták Szép Ernő Vőlegényét: a Belvárosi Színházban Novák Eszter, Szombathelyen pedig Mohácsi János rendezésében, de a közelmúltban több más bemutatója is volt a darabnak határon innen és túl, Kecskeméttől Csíkszeredáig.
2017. 10. 14.
Értem én, hogy kísérleti színház, és hogy a New York Times szerint a dél-koreai születésű, de gyerekkora óta az Egyesült Államokban élő Young Jean Lee „nemzedéke legmerészebb drámaírója”, de a Szkéné Színházban bemutatott másfélórás darab, a Templom semmit nem indít el bennem, és nevetni is csak kínomban tudok.
2017. 10. 09.
Élettel teli meztelen női szépségek és rengeteg napraforgó. Ezek állnak a plakáton, mely a Magyar Színház az évad első bemutatójára csalogatja a közönséget. Tallós Rita rendezésében a Naptárlányok című előadás számos fontos kérdést vet fel.
2017. 10. 06.
Az RS9 Színházban bemutatott Folyóügy a lehető legszebb módon folytat Monty Python-i hagyományokat, miközben azzal is tisztában van, hogy az általa bemutatott világ akár a valóság is lehetne. Ez utóbbi állítást azonban a sajátos műfajmegjelölés -#magyarvalóság egy felvonásban - dacára sem tolják bántóan túl, nem válik egyoldalúan demagóg, moralizáló keservvé. A néző elsősorban szórakoztató görbe tükröt kap, ez pedig épp így van rendjén.
2017. 10. 03.
Az ember lánya kétség kívül előfeltevésekkel kénytelen beülni egy olyan előadásra, amelyet leginkább annak nőiségével próbálnak reklámozni. Ez nem meglepő, hiszen az írónő, George Sand szövegeit feldolgozó Ha álom az élet estet Adélaïde Pralon rendezte – aki idén harmadjára tért vissza a debreceni Csokonai Színházba –, melyet ráadásul két színésznő tolmácsol. A figyelemfelkeltés garantált.
