színház / előadás
2018. 03. 28.
Az Örkény Színház Molnár-vígjátéka Polgár Csaba rendezésében mindent idézőjelbe tesz, brechti és színházi-zenei nyelvre fordít. Érdekes módon pont ezáltal válik még molnáribbá: színházzá. A hattyú nem aktuálpolitikai darab, nem az a mese tétje, hogy a társadalmi osztályok között nincs átjárás, hamis nosztalgiák helyett az uralkodó családi Realpolitik dönt most és mindörökké. Inkább mintha arra kapnánk biztatást, hogy a szórakoztató színházi este után gondolkodjunk el az életünk színháziasságán mi, kép-mutatók és szín-játszók színpadon és színpadon túl.
2018. 03. 20.
Fehér András rendezésében az Ódry Színpadon az önharag és az önharc fekete terével találkozunk. Norén Az éjszaka a nappal anyja című művében David zongorajátékot felváltó ordítása reprezentációja mindannak, ahogy a hangját kereső és hallatni akaró én szembesül és szembeszegül azokkal a társadalmi elvárásokkal és normákkal, amelyek fekete lepelként légmentes, üvegbura alatti létezésre kényszerítik – vagyis elfojtani-megfojtani próbálják. Úgy dönt, születésnapján tükörbe kell néznie, hogy újra megszülethessen. Megtérése érbevágó.
2018. 03. 16.
Esztrádisztikus, szimfonikus, misztikus punk-operett – olvasható az előadás színlapján. A Ványa bácsik, avagy Nyaralj ködben a legendás Bizottság együttes dalszövegeinek és Csehov drámáinak világát próbálja összehozni, a háttérben a putyini Oroszországgal, az amerikai pszichológus, Martin Seligman kísérleteivel és a dél-afrikai Igazság és Megbékélés Bizottságával. Az eredmény két felvonásnyi koncertszínház mindenféle izgalmakkal.
2018. 03. 08.
A látványelemekben gazdag, keleti vallásfilozófiával áthatott előadások kedvelőinek kivételes élményben lehetett része a Bethlen Téri Színházban, amikor az Élőkép Színház társulata egy buddhista hagyományon alapuló, de sajátosan vizuális értelmezésű szertartás részévé tette a közönséget.
2018. 03. 08.
Andrei Şerban III. Richárd-rendezésének talán legnagyobb erőssége, hogy okos, intelligens és átgondolt, hibátlan színészvezetéssel és kiváló színészi munkával. S talán épp ez a fonákja is: a szív nehezen talál kapaszkodót. Érdeklődve figyeljük, hogyan kavarog és emészti fel előttünk magát ez a végletekig politikus és erkölcstelen „Anglia”, míg eljutunk a gazember jól megérdemelt haláláig - de nem a feloldásig. Országunkat, érzéseinket feladjuk... miért is?
2018. 03. 05.
Egyre több táncelőadás kapcsán gondolkozom el a színházi keretek szűkösségén. A Trafóban bemutatott DEEPER nem szakít a megszokott frontális színpadi elrendezéssel, az előttünk kibontakozó jelenetsorozat mégis olyan teret hoz létre, amely lebontja e hagyományos felállásból fakadó kettéosztottságot: nézőként aktív részévé válunk, kénytelenek vagyunk párbeszédbe lépni az eseményekkel, miközben át is éljük azokat. Marcio Kerber Canabarro, Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara és Vass Imre legújabb koreográfiája sokkal inkább tekinthető egy lassan változó, majdhogynem statikus felületnek, mintsem táncos bravúrok sorozatának.
2018. 02. 28.
Hatalmas energiákkal remegtette meg a Színművészeti kisszínpadát a harmadéves fizikai színház osztály Bakkhánsnők című előadása. A FACT fesztivál keretében bemutatott darab Euripidész drámájából építkezve bomlott ki feszes, mélyen lényegre törő produkcióvá.
2018. 02. 18.
A celldömölki Soltis Lajos Színház februárban mutatta be Budapesten először Shakespeare-komédiáját: az előadás sodró lendülete és átgondolt koncepciója a színház varázsát tudta felmutatni, a társulat minden tagja teljes szívét és tehetségét adta a közös munkához. Bár a színészek és zenészek „kulturális közfoglalkoztatottak”, színháztechnikai munkatársak vagy más civil foglalkozással rendelkeznek a hétköznapokban, Shakespeare mesterembereit felülmúlóan hoztak el nekünk egy olyan előadást, mely eredetiségében és hatásában felülmúl sok kőszínházi professzionális Szentivánéji álmot.
2018. 02. 13.
Lackfi János Hinták című drámáját Galgóczy Judit rendezte meg a Zsámbéki Színházi Bázison. A tavaly nyáron debütáló produkció idén januárban az Erzsébetligeti Színházban vendégeskedett. A végeredmény egy pofátlanul tökéletes, mindenfajta felesleges pátosztól mentes, nagyívű előadás az emberi kapcsolatok szépségéről.
2018. 02. 10.
A nappaliban ülünk. Ebben nem is lenne semmi különös, ha nem egy színházi előadáson volnánk nézők. Az első sor székei a szoba szőnyegét érik, előttünk kártyáznak, ha előre hajolnék, az asztalon pihenő pakliból én is oszthatnék. De inkább hátradőlök, a lábamat minél jobban behúzom, és várom, hogy a Vendégváró Fesztiválon, a Bethlen Téri Színházban, a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában Mrožek Tangója felkapjon és megpördítsen.
