színház / előadás
2018. 09. 17.
Ezt a darabot minden magyarnak (és osztráknak, nem magyarnak és nem osztráknak) látnia kell egyszer az életében! Felbuzoghat bennünk a magyarságtudat, mely immár az American Dreamhez hasonló, vidám szürrealizmus operettlépcsőjét is otthonosnak érzi. Mit nekünk a Grease, mikor a Csárdáskirálynő is van olyan jó! Különösen igaz ez a Vidéki Színházak Fesztiválján, Béres Attila rendezésében bemutatott kecskeméti Katona József Színház előadására.
2018. 08. 25.
Amikor egy filmet vagy előadást nézünk, az általában egy történetet mesél el, aminek vagy jól, vagy rosszul, de vége lesz. Nem tudjuk meg, hogy mi történik a lezárás után, marad-e minden ugyanúgy, ahogyan vége lett, vagy azt, hogy a beteljesült szerelem további happy enddel folytatódott-e. Megismerhetjük a karakterek személyiségét, lélektanát, de a „boldogan éltek amíg” után a dolgos hétköznapokat már kevésbé. Ezeket a kérdéseket gondolja tovább Ibsen és Lewis Caroll művei nyomán Vészits Andrea, író, és Kiss Ágnes rendező – aki egyben a főszereplő is – a Barboncás társulat Wonder-Full, avagy Nóra Csodaországban című darabjában. Mi lesz, ha vége a történetnek? Mihez kezd Nóra, miután elhagyta a családját?
2018. 08. 15.
A Zsámbéki Színházi Bázis Kortársunk Csehov címmel szervezte meg minifesztiválját. A fesztiválon fellépő társulatok különböző Csehov-adaptációi között helyet kapott egy Korányi Bálint, illetve egy Kiss Csaba rendezte Kiss Csaba-darab. Mindkettőben egy nő, három férfi és egy kérdés szolgál alappillérként: tudniillik, hogy mi is lett azzal a bizonyos nővel.
2018. 08. 06.
Se túl hideg, se hőség, se szél és eső nincs a júliusi péntek estén, amikor a Budapesti Nyári Fesztivál keretében bemutatják – Magyarországon először – Bonnie és Clyde történetének musicalfeldolgozását a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Kellemes nyári program, még ha nem is számítunk happy endre. Júliusi interjúnk után, most egy beszámoló következik.
2018. 07. 24.
Emlékeznek még a Szabó Gyula által mesélt Magyar népmesék sorozatra? Azokra az ikonikus, kézzel rajzolt madarakra és a jól ismert furulyaszólóra? Akkor most képzeljék el ezeket a meséket a színpadon! Képzeljék el, ahogyan a jó és a rossz figurák, sőt maga a mesemondó is életre kel, és előttünk játszódik le az egész mese a maga sárkányaival, hebehurgya királyaival, orosz és magyar motívumaival, a maga tanulságával és mélyebb, már-már filozofikus értelmével! Pillanatok alatt megjelenik szemünk előtt a mesei világba csomagolt Lenin, a nácizmus lényege vagy bármely nagyhatalom megszületésének folyamata, netán a már megtörtént vagy hamarosan elkövetkezendő forradalmak.
2018. 07. 09.
Tessék definiálni a következőket: szerelem, hűség, árulás, vágy, barátság, család, magány. Lehet? Igen is, nem is. Vagy semmitmondó klisékbe botlunk, vagy az irodalom nagy műveit tudjuk felhozni mentségünkre, de igazából csak egy dolgot mondhatunk bizonyossággal: emberként csak ezen viszonyrendszerek közt tudunk létezni. De mégis, pontosan mit jelentenek ezek az érzések? A Színművészeti harmadéves fizikai rendező osztály vizsgaelőadása sem ad egyenes választ, és jól is teszi. Helyette szórakoztatóan és egyben finoman megérezteti a közönséggel, mi minden rejlik e szavak mögött.
2018. 06. 20.
A Forte Társulat legújabb bemutatójában, Az öngyilkosban a vizuális és a gondolati tartalom ismét olyan sokrétű egységet alkot, amely a néző teljes idegrendszerét birtokába veszi: a test- és a tér szimbolikus kompozíciói végtelennek tetsző asszociációs hullámokat hoznak világra, miközben az absztrakció mögött kíméletlenül ott vigyorog az élet.
2018. 06. 18.
A társadalmi problémákról átfogóan beszélni szinte lehetetlen feladat, főleg, ha valaki egy felvonásban szeretne mindenre választ adni. Anat Gov izraeli szerzőnő Jaj, Istenem! című előadása a 2018-as Zsidó Művészeti Napok keretein belül debütált a Gólem Színházban.
2018. 06. 11.
A jól működő közösségi emlékezethez szükségesek a rögzített pontok, az emlékhelyek, ahol megfoghatóvá válik a múlt. Lehet ez földrajzi hely, mint Auschwitz, szobor, szöveg, szinte bármi – de mit tegyünk akkor, ha még ez sem adatik meg? Ha olyan jól működik a társadalom immunrendszere, hogy több mint fél évszázadra elfed dolgokat, mintha meg sem történtek volna? Így „felejtődtek el” a második világháború utáni évek zűrzavaros, antiszemita, értetlenséggel és gyáva gyűlölettel teli epizódjai, melyekre nem adhat felmentést sem a német fasizmus, sem a szovjet „felszabadítás” (megszállás). Ezek a mi saját, nyomorúságosan ismerős magyar dolgaink, amiket láthatóvá, megfoghatóvá kell tenni. Fájdalmas és zűrzavaros a múlt, de ha meg sem próbáljuk annak látni, ami valóban volt, nincs esélyünk arra, hogy emberibbé legyünk magunknál. Az Egy piaci napot láttuk a Radnóti Színházban.
2018. 06. 07.
Helytelen. A szó magyarázatot igényel, mert jelentheti azt, hogy valami hibás, nem megfelelő, ugyanakkor azt is, hogy valami nincs a helyén, nem rendelkezik hellyel. A Mikó Csaba, Gábor Sára és Widder Kristóf alkotóhármasa által színpadra állított – vagy inkább le- és elfektetett – Az üvegbúra semmiképp nem rossz adaptációja Sylvia Plath regényének, már csak a Zsigmond Emőke, Kókai Tünde és Dóra Béla színészhármasa – önhibáján kívüli – ürességet kitölteni igyekvő, olykor bohókás, de gesztusaiban mindig hiteles teljesítménye miatt sem; pont az lenne hibás, ha efféle kategorikus kijelentést tennénk.
