színház / előadás
2018. 06. 18.
A társadalmi problémákról átfogóan beszélni szinte lehetetlen feladat, főleg, ha valaki egy felvonásban szeretne mindenre választ adni. Anat Gov izraeli szerzőnő Jaj, Istenem! című előadása a 2018-as Zsidó Művészeti Napok keretein belül debütált a Gólem Színházban.
2018. 06. 11.
A jól működő közösségi emlékezethez szükségesek a rögzített pontok, az emlékhelyek, ahol megfoghatóvá válik a múlt. Lehet ez földrajzi hely, mint Auschwitz, szobor, szöveg, szinte bármi – de mit tegyünk akkor, ha még ez sem adatik meg? Ha olyan jól működik a társadalom immunrendszere, hogy több mint fél évszázadra elfed dolgokat, mintha meg sem történtek volna? Így „felejtődtek el” a második világháború utáni évek zűrzavaros, antiszemita, értetlenséggel és gyáva gyűlölettel teli epizódjai, melyekre nem adhat felmentést sem a német fasizmus, sem a szovjet „felszabadítás” (megszállás). Ezek a mi saját, nyomorúságosan ismerős magyar dolgaink, amiket láthatóvá, megfoghatóvá kell tenni. Fájdalmas és zűrzavaros a múlt, de ha meg sem próbáljuk annak látni, ami valóban volt, nincs esélyünk arra, hogy emberibbé legyünk magunknál. Az Egy piaci napot láttuk a Radnóti Színházban.
2018. 06. 07.
Helytelen. A szó magyarázatot igényel, mert jelentheti azt, hogy valami hibás, nem megfelelő, ugyanakkor azt is, hogy valami nincs a helyén, nem rendelkezik hellyel. A Mikó Csaba, Gábor Sára és Widder Kristóf alkotóhármasa által színpadra állított – vagy inkább le- és elfektetett – Az üvegbúra semmiképp nem rossz adaptációja Sylvia Plath regényének, már csak a Zsigmond Emőke, Kókai Tünde és Dóra Béla színészhármasa – önhibáján kívüli – ürességet kitölteni igyekvő, olykor bohókás, de gesztusaiban mindig hiteles teljesítménye miatt sem; pont az lenne hibás, ha efféle kategorikus kijelentést tennénk.
2018. 06. 05.
A Freak Fusion a budapesti underground világ izgalmas szereplője már 2010-es évek eleje óta, a legendás Tűzraktérben léptek fel először, majd ahogy a Zsonglőr Negyed átköltözött az R33-ba, ők is részt vettek az INspirál Cirkuszközpont megalapításában. Egy májusi éjjelen fightinGravity című műsorukat néztük meg a Trafóban.
2018. 06. 05.
Azt mondják, a mozgás univerzális nyelv. Mégis, ha távoli vidékről érkeznek hozzánk a tánc művelői, a mozdulatok nyelvtanának, ragozásának és általában a szerkezetének egészen ismeretlen logikáját vélhetjük felfedezni. A Koreai Nemzeti Kortárs Táncegyüttes budapesti látogatása pedig arra is rávilágított, hogy az egyes dialektusok sajátosságai a különbözőségek és hasonlóságok tükrében mutatkoznak meg igazán.
2018. 06. 02.
Matei Vișniec a kortárs román irodalom hazájában és külföldön egyaránt elismert képviselője. Mi pedig a Színművészeti Egyetemen, egy tanterem sötétjében láthattuk, mi is az A pandamedvék története amiként azt a szaxofonos meséli el, akinek egy barátnője Frankfurtban lakik.
2018. 05. 11.
Szürke és fekete minden. A kissé szürreális tér egyben letisztult, éles, fehér fénnyel van bevilágítva. A nézőtérrel szemben egy sötét folyosó húzódik meg két fal között. Lassan, nagyon lassan bejön az egyik színésznő, száját egy kendővel fogja be, takarja el. Szürke ruhája mellett feltűnően színes táskát visel. Alig bírjuk kivárni, mire hosszú percek alatt eléri a rendezői jobb oldalon elhelyezett padot. Leül velünk szemben. És ekkor lassan, nagyon lassan a folyosó sötétjéből kirajzolódik egy alak. Egy nő alakjának sziluettje. Lassan, nagyon lassan közeledik. Felcsendül a misztikus, kissé gépiesnek ható zene. Az éles fény egyszer csak félhomályra vált. És már tudjuk: valami elkezdődött. Valami, aminek most egyhamar nem lesz vége.
2018. 05. 10.
A lüktető zene és a vizuális effektek egybeolvadnak a tökéletesen kidolgozott emberi test mozdulatsorával – pillanatok alatt megbabonáz a brit Company Wayne McGregor Autobiography táncelőadása a Trafóban, a 38. Budapesti Tavaszi Fesztiválon.
2018. 05. 08.
Szombaton hajnalban ülünk az Úri Muriban, és a MITEM-ről beszélgetünk. Hiányérzetem van, ahogy visszagondolok az aznap esti előadásra. Talán azért érzek így, mert a Tovsztonogov Nagy Dráma Színház A vihar című darabjának erőteljes formai megoldásai, monumentális díszlete beárnyékolta a színészek kitűnő és pontos játékát. Az előadás szükséges mozgatórugója, az emberi lélek homályban maradt.
2018. 05. 05.
Tele van váratlan meglepetésekkel a belgiumi Alexander Vantournhout és Bauke Lievens Raphaël című produkciója, mégis úgy mutatja be a bizalom és a kiszolgáltatottság érzését, hogy egy pillanatig sem válik ijesztővé.
