színház / előadás
2018. 12. 21.
Két válás, egy nagy és ellentmondásos érzelmekkel teli szerelem, két tragédia. 1976 szeptemberében Hervay Gizella második férje, Szilágyi Domokos öngyilkosságot követett el. 1977 márciusában a bukaresti földrengés következtében halt meg fiuk, Attila, a Kobak-mesék ihletője. Hervay Zuhanások című művét kísérelte meg összművészeti formába önteni hat alkotó az Artus Stúdióban.
2018. 12. 13.
A Jurányi Házban láthattuk a drámairodalom sokadik Don Juan-értelmezését. A Don Juan visszatér című darabot a Füge Produkció mutatta be Ödön von Horváth azonos című darabja nyomán. Szürke a díszlet, a jelmez, a hangszín, még az arcok is hamuszínűek – közvetlenül a második világháború végén más szín nincs. Ez az előadás viszont épp eléggé kilóg a sorból ahhoz, hogy újszerű megközelítésével üde színfolt lehessen a Don Juan-feldolgozások közt, igen messze esik az eredeti spanyol legenda koncepciójától.
2018. 11. 23.
Érdekes térkonstrukció. Egyszerű, túlgondolások nélküli jelenetek. Hétköznapi, a nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikáját idéző jelmezek. Világos és sötét, váltakozva. Esőzést ábrázoló falak és pirosból szürkébe áthajló rácsozat. Javarészt ugyanennek a korszaknak, ennek a stílusnak a hangulatát megteremtő zenei aláfestés. Három (el)ismert színész. Szülők és gyerekek egy személyben. Piros, fekete, szürke mindenütt. Magyarországon először vitte színpadra Novák Eszter Richard Greenberg 21 évvel ezelőtt megírt, Pulitzer-díjra jelölt drámáját, a Három esős napot a Belvárosi Színházban.
2018. 11. 19.
„Boldogságot sugárzunk és félelmet keltünk.” Fekete Ádám és Laboda Kornél képzeletbeli csatornájának szlogenje az előadás végére a teljes darab vezérmondatává növi ki magát. A hasfájásig fokozódó nevetés után megragadja a nézőt a felismerés, miszerint a színpadon megelevenedő valóság tulajdonképpen ijesztően ismerős. Szerencsére a Dekk Színház és a TÁP Színház közös produkciójának kabaréhangulatán még a keserédes felismerés sem változtat.
2018. 11. 10.
Az SZFE harmadéves színészhallgatóinak a Hogyan találtak egymásra a nők és a férfiak című előadása egy korrekt felmutatása annak, hol is tartanak épp. Nem több, és nem is kevesebb. Ennek az elsődleges oka, hogy a produkcióban egyvalami sejtet egyensúlyt nők és férfiak között, ez azonban történetesen csupán az előadás címe.
2018. 11. 03.
Georg Büchner töredékekből összeálló, furcsa drámája Hegymegi Máté rendezésében elgondolkodtató egységgé válik. A színészi játék, mozgás és a díszlet egyszerre lecsupaszított és látványában, hatásában maximalista. Mintha Hemingway jéghegy-hasonlata kapna színházi kiteljesülést: amit a néző lát és hall, csak a jéghegy csúcsa, mert az átadott élmény jóval hatalmasabb és telítettebb annál, mint ami szavakkal elmondható. Az emberi kiszolgáltatottság lényegét sejteti meg nézőivel az előadás.
2018. 10. 31.
Tasnádi Csaba Időfutár-rendezése a Pesti Magyar Színházban bátor próbálkozás: mind az ifjúsági előadástól szokatlan felnőtt-tempó, mind a csapatjátékos Döbrösi Laura főszerepbe helyezése miatt. Bátorságáért pedig nemigen érdemelhet mást, mint hálát.
2018. 10. 28.
Szabadulóművészet. Kiszabadulás a közép-közép sötétségéből, beszabadulás a terek intimitásába, felszabadulás a társadalmilag pozícionált szubjektum nyomasztó reflektálatlanságából. A színház elszabadulása. Az egységes narratíva hiánya, a montázstechnika, a történet és a szereplők megismerhetetlensége, az élő és élettelen elmosódása hogyan képesek termékeny kérdéseket, problémákat, értelmezési lehetőségeket és befogadói stratégiákat felvetni? Innen indul a Peeping Tom társulat Moeder előadása a Trafóban.
2018. 10. 28.
Mit teszel, ha művész vagy, de a hazádban nem ismernek el? Ha a honi kritika csak gúnyol és fanyalog, vagy a változó rezsim propagandagépezete elvárja, hogy úgy táncolj, ahogy éppen fütyül? És még ha meg is teszel mindent, ha körömszakadtáig is harcolsz, hogy a hivatásodnak élhess, a korábbi kultusz szimbólumaként először csak nemkívánatossá, majd államellenséggé válsz?
2018. 10. 24.
Van egy trükköm. Időnként, ha már telítődtem az emberi rosszindulattal és ostobasággal, amikor úgy érzem, a korlátoltság, a türelmetlenség és az emberi játszmák hálója egyre vastagabb ruhát fon körém, beülök a Müpába, és átadom magam a Recirquel Újcirkusz Társulat varázsának. A Fesztivál Színház elsötétített nézőterén ülve, újra és újra szerelmes leszek az emberbe. A megismételhetetlenségig egyedi, csodálatos emberi lénybe, aki elképesztő teljesítményekre képes, sérülékenységében is erős létében pedig folyamatosan átlépi a határait, ha kell, a lehetetlent kísértve.
