színház / előadás
2020. 04. 18.
Botos Éva és Baksa Imre duója az idegeket borzolja a Vallai Kert színpadán, a minimális díszletek és maximális hatásfok együttes erejével. A Láncra vert szavak című előadás gyengeségei mellett bátran büszkélkedhet azzal, hogy ijesztő pontossággal mutatja be a bántalmazó kapcsolatok egyik legszörnyűbb elemét, a szinte agymosásig menő verbális abúzust, a gaslightingot. Emellett a fizikai erőszak tulajdonképpen már csak keserű méreggel befecskendezett hab azon a bizonyos félelemből, megfélemlítésből, hatalom-, bír- és korlátlan kontrollálási vágyból sütött tortán. Rövid vissza- és betekintés a karanténos időkben egy másik típusú bezártságba.
2020. 04. 07.
Mesékkel tartja a kapcsolatot törzsközönségével a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház is, aki az elsők között dobta az online piacra mesetárát. A képernyő előtt történő felolvasás a szórakoztatáson túl egyben a presztizs- és imidzsnövelést is szolgál az adott előadónál. A hallgató/néző nemcsak a felolvasott műért kattinthat a közvetítésre, hanem a felolvasó személyéért/hangszínéért is.
2020. 04. 05.
Van, hogy a környezeti katasztrófa belülről támad: egy unalmas családi vacsora helyett egészen mást kapunk. Enn Vetemaa (1936-2017) észt író kamaradarabját 1972-ben vitték első alkalommal színre, de aktuálisabb, mint gondolnánk. Egy mérgező légkörű család életébe bonyolódunk bele, ahol szerencsénkre a humor jól elhelyezett taposóaknái oldják a légkört. Zárt világban találjuk magunkat; gondoltuk volna alig egy évvel ezelőtt, amikor a darabot bemutatták, hogy ennyire aktuális lesz ez az aspektusa? Az előadás ráirányítja a figyelmet a család fontosságára, mint az elemi biztonságérzet alapkövére. A Budaörsi Latinovits Színház remek darabot vitt színre Vacsora öt személyre címmel, amelyet a budaörsi PostART Kulturális Színtéren állítottak színpadra. Böröndi Bence első rendezése.
2020. 04. 04.
Számos írásos és nem írásos mű született már az internet hasznos vagy sötét oldalával, a virtuális világ veszélyeivel, illetve az elszemélytelenedéssel kapcsolatban. Ám a #maradjotthon idején, amikor digitálissá vált az oktatás, színházi előadásokat csak és kizárólag képernyőn lehet nézni, és online edzéseket tartanak mindenhol – a világháló első és legfontosabb szerepe az összekötés lett: családtagot családtaggal, nézőt alkotóval, barátot barátnővel, diákot tanárral. Színészek, táncosok, zenészek, színházinevelési-szakemberek és még sokan mások sorra veszik fel a kapcsolatot a vészhelyzet miatt karanténra ítélt nézőkkel. S bár az előadóművészet fő alapelemei, a személyes kapcsolat és a(z éppen akkor kialakuló) közösség „fizikai” érzete hiányzik, a virtuális világ tágasságának köszönhetően egy-egy előadást akár kétszer annyi ember is megnézhet, mint amúgy. Riasztó, hátborzongató, szorongató, már-már becketti módon abszurd helyzetek sorozata alakult ki az elmúlt napokban.
2020. 03. 20.
Színházak online látogatóinak ajánljuk a Digital Theatre archívumából elérhető A salemi boszorkányok (The Crucible) előadást, egyenesen a londoni Old Vic színpadáról. Arthur Miller darabja kétszeresen is történelmi dráma: a késő 17. századi boszorkányüldözések idejébe viszi vissza a nézőt, párhuzamot vonva az akkori események és az 1950-es évek mccarthyzmusa között. Kérdései a tömeghisztériáról, az inkompetens vezetőségről, a bürokrácia embertelenségéről és a moralitás mibenlétéről viszont húsbavágóan aktuálisak.
2020. 03. 03.
Mit jelent nekünk a szabadság, mit jelent a döntés szabadsága? Maradhat-e tisztának egy fiatal ember olyan világban, melyet gyilkosság teremtett, és szülei nemzedékének önkényuralma és bűntudata tart fenn? Hegymegi Máté rendezésében Jean-Paul Sartre filozófiai drámája erős atmoszférájú, színészi, zenei és vizuális elemek egybehangzó és hatásos kompozíciójában beszél mindarról, amit talán csak a színház nyelvén lehet ilyen szépen kibontani.
2020. 02. 12.
Pintér Béla új műfajt teremtett a színházi szcénában: a pintérbélát, ahogyan Jászay Tamás kritikus találóan írja. És valóban: a legutóbb A bajnok című darabnál alkalmazott zenedrámai stílusban létrehozott Anyaszemefénye, az azt átívelő zongorajáték és énekelt beszéd egyedi és szinte utánozhatatlan a magyar színházi életben. Ebben a darabban nincsen intellektuális csavar, mély emberi filozófia vagy egyedi szituációk sorozata. A darab egy tömény „Elegem van, de nagyon!” felkiáltás, megspékelve egy láthatatlan, hatalmi erő bennünket mozgató ujjaival. Akár a japán bunrakuművész az élettelen bábjait, úgy pakolják fel és le a szereplőket és a díszletelemeket a fekete, arctalan alakok az Újpesti Rendezvénytér üres színpadán.
2020. 01. 08.
Megosztó, kevés váratlan fordulatokkal teli előadás született Valcz Péter rendező által a Szkéné Színházban. Látványos és kifejező elemekkel, jól elkapott színészi pillanatokkal – csak éppen a Kádár-korszakban is ismeretes sorok közötti olvasás szükségtelen szükségszerűségével.
2020. 01. 06.
Tarnóczi Jakab rendezésében került a Kamra színpadára nemzeti klasszikus drámánk, a Bánk bán. Dicséretre méltó a választás mind a színház, mind a rendező részéről, hiszen a fiatal és újító lendülettel teli színházcsináló nemzedék számára valóban ilyen remek lehetőségeket kell adni. Emellett izgalmas kérdés, hogy a ma huszonévesei mit kezdenek egy több mint kétszáz éves drámával és szöveggel. Az eredmény viszont némileg kétséges: a sok érdekes megoldás, ötletes színreviteli játék nem eredményezett igazán nagy hatású előadást.
2019. 12. 28.
Utoljára tíz évvel ezelőtt jártam idelenn, az Andrássy útról nyíló pincében. Akkor a Lila történetét játszották Vidovszky György rendezésében. Nyomasztó volt. Fullasztó, kétségbeejtő, euforikus élmény. Ugyanezt érzem, amikor 2019. decemberében, tíz évvel később a Kolibri Pincében ülök. Csend. Döbbenet. Satuba szorított mellkas. Ezek után én mégsem akarok már jó gyerek lenni.
