színház / előadás
2020. 05. 01.
A gyászmise ima, szertartás, rítus. Búcsú a halottól, köszönés a halálnak. Tisztelgés az élet körforgásának és az élőknek. Főleg az utóbbi gondolat mentén merész és határfeszegető ötletet valósított meg Romeo Castellucci rendező és Raphaël Pichon karmester azzal, hogy Mozart világszerte ismert és énekelt Requiem című művének színpadra állítására vállalkoztak. Az anyagválasztás gesztusa már önmagában figyelemfelkeltő és rögtön felmerül két kérdés: a hogyan és a miért. Az előadás a Lyrique Fesztivál Aix-en-Provence-ban debütált 2019-ben, most pedig az ARTE TV oldalán látható.
2020. 04. 25.
„Úgy van az valahogy berendezve, hogy nemcsak az emberek halnak meg, hanem a betegségek is. Egy-egy ismerős betegség egyszer csak eltűnik, és soha többé nem látják a doktorok. Elkezd gyengülni, gyengül, gyengül, s mikor már olyan gyenge, hogy nem tud ártani, a halál visszahívja, mint a rokkant katonát. És azután küld helyette egy másikat, egy erőset. A halál is változtatja a maga szolgaszemélyzetét. S az új seprő jól seper." Így kezdődik a Mikszáth Kálmán novellája és Fabók Mariann előadása.
2020. 04. 22.
Koromsötét van. A zenekar hallgat. Szélzúgás hallatszik, lassan szétnyílik a függöny. A ködfelhő előtt a színpad nagy részét betöltő szikla jelenik meg, majd Aida, egyszerű kék ruhában, mezítláb. A rendező ezzel az előjáték előtti jelenettel felszólít: Engedd el az elvárásaidat! Engedd meg magadnak, hogy megérintődj! A La Monnaie előadása zavarba ejt, megijeszt, borzongat, elgondolkodtat, egyes pontokon azt is megengedi, hogy hibáztassuk. Tulajdonképpen az orrunknál fogva vezet, és mire észbe kapunk, már teljesen bevont a történetbe.
2020. 04. 22.
A perifériára szorult, egyúttal önsajnálatában meg-megmerítkező művész alakjára afféle közhelyként gondolhatunk – talán joggal, hisz ahogyan ábrázolják, az gyakran merő giccs csupán, az ember szenvedésének hamis megédesítése, majd kiárusítása. Knut Hamsun regényének színpadi adaptációja azonban az éhező író figuráján keresztül egy olyan általános hiányállapotra, egy olyan éhségre mutat rá, mely nemcsak a test, de a szellem és a lélek enyészetét okozhatja.
2020. 04. 19.
Online is elérhetővé vált A nép ellensége a Katona archívumából. A darab rezonál bizonytalanná vált mindennapjainkra. Dr. Stockmann kideríti, hogy lakóhelyének vize mérgezett. A katasztrófa elhárításához azonnal cselekedni kéne, de a reakció késik: polgármestertől a liberális újságíróig mindenki csak a maga érdekét nézi.
2020. 04. 18.
Botos Éva és Baksa Imre duója az idegeket borzolja a Vallai Kert színpadán, a minimális díszletek és maximális hatásfok együttes erejével. A Láncra vert szavak című előadás gyengeségei mellett bátran büszkélkedhet azzal, hogy ijesztő pontossággal mutatja be a bántalmazó kapcsolatok egyik legszörnyűbb elemét, a szinte agymosásig menő verbális abúzust, a gaslightingot. Emellett a fizikai erőszak tulajdonképpen már csak keserű méreggel befecskendezett hab azon a bizonyos félelemből, megfélemlítésből, hatalom-, bír- és korlátlan kontrollálási vágyból sütött tortán. Rövid vissza- és betekintés a karanténos időkben egy másik típusú bezártságba.
2020. 04. 07.
Mesékkel tartja a kapcsolatot törzsközönségével a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház is, aki az elsők között dobta az online piacra mesetárát. A képernyő előtt történő felolvasás a szórakoztatáson túl egyben a presztizs- és imidzsnövelést is szolgál az adott előadónál. A hallgató/néző nemcsak a felolvasott műért kattinthat a közvetítésre, hanem a felolvasó személyéért/hangszínéért is.
2020. 04. 05.
Van, hogy a környezeti katasztrófa belülről támad: egy unalmas családi vacsora helyett egészen mást kapunk. Enn Vetemaa (1936-2017) észt író kamaradarabját 1972-ben vitték első alkalommal színre, de aktuálisabb, mint gondolnánk. Egy mérgező légkörű család életébe bonyolódunk bele, ahol szerencsénkre a humor jól elhelyezett taposóaknái oldják a légkört. Zárt világban találjuk magunkat; gondoltuk volna alig egy évvel ezelőtt, amikor a darabot bemutatták, hogy ennyire aktuális lesz ez az aspektusa? Az előadás ráirányítja a figyelmet a család fontosságára, mint az elemi biztonságérzet alapkövére. A Budaörsi Latinovits Színház remek darabot vitt színre Vacsora öt személyre címmel, amelyet a budaörsi PostART Kulturális Színtéren állítottak színpadra. Böröndi Bence első rendezése.
2020. 04. 04.
Számos írásos és nem írásos mű született már az internet hasznos vagy sötét oldalával, a virtuális világ veszélyeivel, illetve az elszemélytelenedéssel kapcsolatban. Ám a #maradjotthon idején, amikor digitálissá vált az oktatás, színházi előadásokat csak és kizárólag képernyőn lehet nézni, és online edzéseket tartanak mindenhol – a világháló első és legfontosabb szerepe az összekötés lett: családtagot családtaggal, nézőt alkotóval, barátot barátnővel, diákot tanárral. Színészek, táncosok, zenészek, színházinevelési-szakemberek és még sokan mások sorra veszik fel a kapcsolatot a vészhelyzet miatt karanténra ítélt nézőkkel. S bár az előadóművészet fő alapelemei, a személyes kapcsolat és a(z éppen akkor kialakuló) közösség „fizikai” érzete hiányzik, a virtuális világ tágasságának köszönhetően egy-egy előadást akár kétszer annyi ember is megnézhet, mint amúgy. Riasztó, hátborzongató, szorongató, már-már becketti módon abszurd helyzetek sorozata alakult ki az elmúlt napokban.
2020. 03. 20.
Színházak online látogatóinak ajánljuk a Digital Theatre archívumából elérhető A salemi boszorkányok (The Crucible) előadást, egyenesen a londoni Old Vic színpadáról. Arthur Miller darabja kétszeresen is történelmi dráma: a késő 17. századi boszorkányüldözések idejébe viszi vissza a nézőt, párhuzamot vonva az akkori események és az 1950-es évek mccarthyzmusa között. Kérdései a tömeghisztériáról, az inkompetens vezetőségről, a bürokrácia embertelenségéről és a moralitás mibenlétéről viszont húsbavágóan aktuálisak.
