színház / előadás
2020. 12. 13.
A mennyezeti lámpa fénygyűrűjében egy esendő öregember számot vet eltékozolt életével. Két idős úr egy padon ülve könnyes szemmel a múltba réved. Hétköznapi, nem drámai helyzetek ezek; szereplőik egyszerű emberek, nem hősök. Samuel Beckett pontosan azt kérdőjelezte meg, miként vihető színre az öregedés és feledés triviális tragikomédiája. Az utolsó tekercs és A Régi dallam legfrissebb londoni előadásai tovább keresik a választ.
2020. 12. 13.
Több szempontból is rendhagyó volt a Textúra, melyet idén is a Szépművészeti Múzeumban rendeztek meg. A képzőművészetet, kortárs színházat és kortárs irodalmat összekötő, összművészeti esemény bemutatója után szinte azonnal az online térbe költözött a járványhelyzet miatt. Ezenkívül Székely Kriszta rendezéseiben egy új művészeti ág, a (kortárs) zene is megjelent. A hét évvel ezelőtt indított, különleges program lényege, hogy nyolc kortárs magyar szerző egy-egy képzőművészeti alkotás inspirálására ír irodalmi szöveget, amelyeket aztán egy-egy színész tolmácsol. Azon nézők sorát erősítem, akik már csak online nézhették meg az idei Textúrát, így jelen írás ebből a térből és a közvetítés adta lehetőségekből kiindulva szemléli a jeleneteket.
2020. 10. 31.
Milyen lesz a halál? Mi marad utánunk, ha már nem leszünk? Mit hagyunk hátra a szeretteinknek? Hogyan lehet megőrizni emlékeket? Hogyan lehet színpadon megjeleníteni az emlékeket? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik a Rimini Protokoll Nachlass – Pièces sans personnes (Hagyaték – Személytelen történetek) című előadása.
2020. 10. 28.
Ha a színházcsinálás mottója az, hogy „jókor, jó helyen, jól”, akkor a Szikszai Rémusz rendezte III. Richárd betiltva pompásan megvalósítja ezt. Az előadás ugyanis érzékenyen reagál a világunk éppen adott problémáira, különösen a színház és hatalom viszonyára. Ehhez a Szkéné intézményesült függetlensége, kicsi játéktere, zsúfolt auditóriuma pompás helyet biztosít. A Vádli Alkalmi Színházi Társulás játéka pedig erős, árnyalt és koherensen önreflexív.
2020. 10. 28.
William Shakespeare Othellója tragédia, többek között azért, mert a hétköznapi tömeg, a főhősöket körülvevő velenceiek képtelenek megérteni, mit jelent a szexualitással teljes igaz szerelem, és milyen a hős, ha „Idegen". A mór Othello és a velencei Desdemona házassága botrány, mert különleges, szokatlan, eget-földet legyőző – mégis elbukik, mert a hősszerelmesek is emberből vannak, és nem tudnak egymással jól kommunikálni. És ami még szomorúbb: egy igazán kisszerű alak, Jagó is meg tudja mérgezni a legtisztább érzelmeket. Lehet hősökről, szerelemről a 21. század elején így beszélni? Székely Kriszta rendezése szerint nem. Marad a hideg szexualitás, a kisszerű gonoszkodás, a nejlonfüggöny mögött felsejlő testek.
2020. 10. 20.
Goda Gábor legújabb Minden (is) című darabjában nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy megmutassa a dolgokban rejlő kettősséget. A nyugati civilizáció a kettőt ellentétnek fogja fel: jó – rossz, sötét – világos. A kelet ezzel szemben (és elsősorban a kínai hagyományra gondoljunk) nem választja el élesen az ellentéteket. Ezek inkább áthatják egymást, kavarognak egymás körül és a magjuk többnyire az ellentétes erőn alapszik.
2020. 10. 16.
Színpad a Gellérthegy, a Független Színház játszói a színészek. A megelevenített tér: a Lápos nevű, mélyszegénységben élő falu, az odalátogató „turisták” a nézők. Kellemes kora őszi séta-kirándulás Budapest impozáns magaslatában, a Citadella tövében, gulyásleves-fogyasztással megkoronázva az alkonyati összejövetelt. Mégis sokféle megválaszolatlan kérdés marad a nézőben.
2020. 10. 14.
A Maladype Színház majdnem 8 hónap kihagyás után október 10-én újult lendülettel vitte színpadra Witold Gombrowicz Yvonne, a burgundi hercegnő című darabját. A Balázs Zoltán által rendezett előadás sikeresen megfogta a darab esszenciáját és egyszerre újította is azt.
2020. 10. 14.
Dokumentumdráma? Portré? Szentimentális megemlékezés? Mélyinterjú? Egy sokat megélt ember emléktöredékei… Howard Moody Push című, korokat, embereket, életeket összekötő opera-előadását a La Monnaie Malibran terméből közvetítették.
2020. 10. 13.
Visszatért a Fővárosi Nagycirkusz az igazi porondra a karantén után. Bár a Tündértánc ˗ Nővarázs – Cirkuszi tárlatvezetés alapvetően a „szokásos” cirkuszi számokra épült, ezúttal hangsúlyos szerepet kapott a képzőművészet is. Most nemcsak a porondmester és a tematika, hanem világszerte ismert festmények kötötték össze a produkciókat.
