bezár
 

színház / előadás

Sötét bohózat egy lehetséges jövőről
Sötét bohózat egy lehetséges jövőről
Ha a Pintér Béla Társulat előadásaira vált jegyet a néző, jól tudja, hogy a szórakoztató felszín mögül mindig nagyon komoly társadalmi, politikai problémák bukkannak elő. A kérdés csupán az, hogy az adott produkció mennyire tudja ezeket a nehéz helyzeteket és dilemmákat időtállóan megmutatni, azaz, hogy az aktuálpolitikai utalások elévülése mennyire veszélyezteti a drámaszöveg időtállóságát. A Vérvörös Törtfehér Méregzöld sokat elmond napjainkról, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy öt-tíz év múlva is ugyanennyire szórakoztató előadást lehet belőle rendezni – bár ez talán nem is probléma.
Ítélkezés nélkül
Ítélkezés nélkül
Tét és őszinteség. Azon előadások alapján, amiket eddig láttam, mindkét kifejezés jellemezte az AlkalMáté Trupp színházi sorozatát. A több mint tíz évvel ezelőtt indított előadás-széria során a közönség a 2003-ban végzett Horvai István – Máté Gábor osztály tagjainak életével találkozhatott a színpadon. Évről évre kerültek „terítékre” az egyes osztálytársak, és idén, a járványhelyzet miatt elhalasztott időpontban Jordán Adéllal lett vége a sorozatnak. A szokással ellentétben ezúttal nem a Jurányiban, hanem a Benczúr-kertben, a csillagos ég alatt. A Jordán Adél című előadás egy osztályt összekötő szoros kötelékről, a csapatban létezés masszív erejéről is szól.
Akinek vaj van a fején
Akinek vaj van a fején
Mit kezdjünk a társadalmi méretekben megmutatkozó tisztességtelenség fogalmával? Eléri ez egyáltalán az ingerküszöbünket? Amíg Shaw bájos küllembe csomagolva dorgált 1892-ben, addig Valló Péter 2021-ben Kovács Krisztina és Péterfy Gergely lecsupaszított fordításában-átírásában kérdőre von. A szerelmesek házait a maga korában bukásra ítélték, később az angol modern dráma elindítójaként írta be magát a színház- és drámatörténetbe. 
A gazember, a zsidó és a gyenge király
A gazember, a zsidó és a gyenge király
A rövid, 20-30 perces Shakespeare-adaptációk megírása a Shakespare/37 sorozatában általában egy alapötletre épül: az írónak az elején el kell dönteni, hogy egyfajta zanzát, összegzést ad az adott darabról a jeleneten belül, vagy egy „meg nem írt” jelenettel bővíti az értelmezési lehetőségeket, esetleg az egész darab valamelyik fontos motívumára reflektál mai szemszögből, akár dramatikus eszközökkel, akár közvetlenül. Ezekre az alapformákra láttunk példát a III. Richárd (Gloster Kft.), A velencei kalmár (Szellemidézés...) és a II. Richárd újragondolásaiban. A megírt szöveg és a térbeli-színészi-filmes elgondolás azonban mindig egy előre kiszámíthatatlan dinamikát hoz létre, mely néha szerencsésen, néha kicsit kevésbé meggyőzően simítja össze a sok réteget: az eredeti Shakespeare-drámát, az újraírást és a színházi-filmes megvalósítást.
Akkor sem fogok rád hasonlítani!
Akkor sem fogok rád hasonlítani!
A lengyel művészetben kiemelt helyet foglal el a 20. század eseményeinek különböző módon történő feldolgozása. A generációs problémákkal, a családi traumákkal vagy egyéb szörnyűségekkel kényszerülnek szembenézni Elżbieta Chowaniec Gardénia című drámájának szereplői is, de ahogyan a gardéniának, a négy nő temperamentumának sem a legmegfelelőbb éghajlat Kelet-Közép-Európa.
Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Shakespeare, amikor magyar és abszurd
Shakespeare-átirat régen volt ennyire vicces, ennyire a miénk és ennyire a helyén. A „Pitymalló Kesely” fantázianevű, sok évtizedes drámaírói együttműködést jelző formáció, azaz Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba drámaírói kettősének köszönhetően született meg a Hamlear, a kortárs magyar Shakespeare-recepció fontos és izgalmas új alkotása, melyet Őze Áron rendezésében a Gyulai Várszínház és a Bartók Kamaraszínház produkciójában mutattak be először, stílszerűen a gyulai várban.
Lépjünk ki a babaházból!
Lépjünk ki a babaházból!
A rendezői színház térhódításának idején általában nem merül már fel a kérdés a nézőben, hogy vajon mire is gondolt a szerző. Kivéve, ha maga a szerző rendezi meg saját előadását. Ez történt a Szkéné Színházban bemutatott Kartonpapa című darab esetében. Tasnádi István rendezésében a hatalom természetéről szóló dráma „legeredetibb” olvasatát és színházi megvalósítását láthattuk.
A színházi nevelés felelőssége
A színházi nevelés felelőssége
Az idei Gyulai Shakespeare Fesztivál színes és változatos programja olyan erősre sikerült Elek Tibornak köszönhetően, hogy „elbírt” egy gyengébb estét is. Az Ahogy teccik – nemtragédia – címet viselő produkció a Pesti Magyar Színiakadémia harminc diákjának előadásában, Szabó Attila szövegével és Halasi Dániel osztályvezető rendezésében fiatalos fesztiválhangulatot ígért, de inkább csak terjengős és kaotikus előadást eredményezett, amelyben mindössze a zenei anyag és egy-egy színpadra állítási ötlet biztosított némi felhőtlen élményt.
Szól bennünk a világ
Szól bennünk a világ
Életünk meghatározó történései között gyakran évek telnek el, így természetes módon a feledés ereje hatalmas. A vég szorongató közeledte kikényszeríti a számvetést, mely ráébreszti az embert, hogy élete visszafordíthatatlanul elmúlt. Bérczes László legújabb Háy-rendezésében egyszerre találkozunk rohanó és megfagyott idővel, felismerést hozó nevetéssel és megnyugtató elmúlással.
Kinek szól a taps?
Kinek szól a taps?
A Gyulai Shakespeare Fesztivál harmadik estéjén a Csíki Játékszín III. Richárd előadását tekinthette meg az érdeklődő közönség az Erkel Ferenc Művelődési Központban. A Gyulai Várszínház honlapja szünet nélküli másfél órás előadásként hirdette meg a produkciót, pedig valójában két felvonás és három óra lett volna az igazság, amin egyébként jót élcelődtek a színészek a szünet bejelentésekor. A meghirdetettnél hosszabb játékidő fel sem tűnt, a koherens, ötletgazdag, jó ritmusú, Vladimir Anton rendezte előadáson.
9   10   11   12   13   14   15   16   17 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés