színház / előadás
2007. 03. 25.
Önök? Hol? Este, reggel, netán ha van szabad fél órájuk? Segédeszköz? És utána van bűntudatuk vagy közben? Természetesen erről sem illik beszélni. De mielőtt elkattintana, nyájas Olvasó, tisztelje meg magát egy őszinte válasszal, kérkednie nem kell vele úgysem. Hogy igen, mert igen, a kádban, az ágyban, például vasárnap, és aztán kedden, de bűntudatot már rég nem.
2007. 03. 19.
Federico García Lorca Bernarda Alba háza című munkájának alcíme: asszonyok drámája Spanyolország falvaiban. E dráma színpadra állításakor mindig két alapvető kérdés adódhat tehát: a rendező (aki az esetek többségében nem nő) képes-e mélyen átérezni és eljátszatni az asszonyi sorstragédiákat, illetve képes-e olyan miliőt teremteni, amely legalább jelzésszerűen spanyol.
2007. 02. 28.
Egy gyerek kihordásához háromszáz nap kell. Nem, nem hülyültem meg, ez a törvény Frankhonban: ha valaki elköltözik a másvilágra és poszthumusz utódot tud „felmutatni”, akkor meg van mentve a haza - akarom mondani az örökség. Legalábbis Paul Gavault és Robert Charvay művében, jogos tehát a cím: A csodagyermek.
2007. 02. 28.
Új bemutatót tartott a Carlos Rodero vezette Prospero Társulat. A fiatal alkotók Miguel de Cervantes A csodaszínház című egyfelvonásosa alapján hozták létre saját, abszurd színházi látomásukat.
2007. 02. 23.
Mi a dolga a közönségnek? Milyen a jó közönség? Passzív befogadó? Aktív társalkotó? Mikor elégedettek az alkotók? Ha sikerül a színpadon megteremteniük a világot, amit elképzeltek? Vagy akkor, ha a közönség is meglátja ezt a világot, és benne minden az alkotók által elrejtett üzenetet? Különösen izgatnak ezek a kérdések, ha olyan összetett, sok rétegű és sok nyelven megszólaló előadásról van szó, mint amilyen Gergye Krisztián új alkotása, a kilencvenkilencperc.
2007. 02. 18.
Visky András láthatóan nem tud szabadulni Kertész Imre regényétől. A Kaddis a meg nem született gyermekért először monodráma-formában született színpadra, most pedig ugyanezt a szöveget dolgozta át a szerző több szereplőre.
2007. 02. 18.
SUPERNOW! A Brittmánia rendezvénysorozat első színházi produkciója: csodálatos táncosok, lenyűgöző látvány, komplexitás és puritanizmus egyszerre. Három koreográfia, nyolcvan perc tánc és a tátva felejtett száj.
2007. 02. 02.
Kutya merész az az ember, aki egyedül akar létrehozni egy egész estés táncszínházi produkciót. Nagy Andrea rálépett a „magányos” alkotók útjára. S bár természetesen voltak segítőtársai, egyértelmű, hogy az Éneklő izületek mindenestül az ő darabja.
2007. 01. 31.
Ezt nem hiszem el. Még mindig csönd. Nem villódznak fények, és nincs zene. Azaz mégis. Lihegésekből, a test és a föld összecsattanásából, sportcipő nyikorgásából. Ez minden. Rugaszkodjunk el. Rugaszkodnánk, de nem ereszt. Hull a hopp. Esik a test. De az is lehet, hogy felfelé röpül. Szász Dániel a gravitációval küzd.
2007. 01. 29.
Klasszikus dobfelszerelés, konga, különböző méretű lábosok, farönkök, olajos hordó, dél-amerikai esőcsináló bot, harmónium. Hat táncos, egy zenész. Vetítővászon és műanyagfóliák. Majd’ kétórás játékidő. Nagyszabású vállalkozás Horváth Csaba új társulatának második bemutatója.
