színház / előadás
2006. 12. 16.
A Trafó Budapesten az egyik legfontosabb, kortárs produkciókat befogadó létesítmény. Változatos a programja - a kortárs kifejezés, ugye, sok mindent takar - ám a produkciók színvonala sohasem süllyed egy bizonyos színvonal alá. Így akár még rendhagyónak is nevezhető az az élmény, amelyben most hétvégén lehetett része a lelkes "kortárs" közönségnek. Nevezzük ezt egyszerűen a ”nem hiszek a szememnek” élményének. Talán így írhatjuk le a legegyszerűbben, amit láttunk.
2006. 12. 13.
Parti Nagy Tartuffe-je reflexió. A Tartuffe-re és a világra. Utóbbi pedig kétségkívül változni fog. Kérdés, hogy a reflexió meddig lesz valóban reflexív, és mikortól válik majd az egykor volt kor, a mi jelenünk lenyomatává. Amikor ismét újra kell írni.
2006. 12. 13.
Ez a Tartuffe talán egy felnőttebb közönségnek készült. Egy olyan közönségnek, amelynek már nem kell odaírni a címszereplő neve mellé, hogy: „álszent”. Egy olyan közönségnek, amelyik szívesebben továbbgondolja, hogy mi születhet a káoszból, illetve, hogy mi vezetett oda.
![Pityu bácsi (még mindig) mi vagyunk](data/_cache/2006-12-05/594s_336_220x220.jpg)
2006. 12. 06.
„A pokol pedig a földön van, és életnek hívják” – írja Tar Sándor Szürke galamb című kötetében. A Thália Színház Új Stúdiójában a hétvégén ötvenedszer elevenedett meg Háy János ördögjátéka, a földi poklot festő A Pityu bácsi fia, Bérczes László munkája nyomán színházi mennyországgá rendezve.
![Ki az a Helmut?](data/_cache/2006-12-04/575s_334_220x220.jpg)
2006. 12. 05.
„A kétszáz évre előre tervezett életem megint tíz évvel rövidebb lett” – panaszolja kétségbeesetten az előadás egyik szereplője. Irreális élettervek, túlzott önreflexió, soha meg nem valósuló és meg nem valósítható álmok szilánkokra törése a galambszürke halványlila plasztikvilágban.
![„..csak másban moshatod meg…”](data/_cache/2006-11-29/506s_322_220x220.jpg)
2006. 11. 29.
Tudom, óvatosan kell bánni a címként felhasznált idézetekkel, főleg, ha ilyen súlyos a konnotációjuk. Azonnal valamilyen mélységesen mély jelentés közepébe ugrunk bele, aztán aggódhatunk, lesz-e fedezete annak a szörnyű mélységnek.
![Szobrok a parkban](data/_cache/2006-11-22/442s_277_220x220.jpg)
2006. 11. 28.
Vajon előfordult-e, hogy a rengeteget dohányzó Gobbi Hilda a saját cipőjét használta hamutartónak? S hogyan viszonyoljunk a hálátlan utókorhoz, amely csikktemetőnek használja a művésznő lábbelijét?
2006. 11. 23.
Moliére megírta az álszent leleplezését, Parti Nagy pedig a hiszékenyét. A dráma mai üzenete: vegyük észre, hogy nem csak rossz emberek vannak, akiknek mi, „szerencsétlen jók” áldozatul esünk, hanem mi magunk vagyunk okozói saját szerencsétlenségünknek. Aki nem vigyáz, akár így is járhat.
![Halálos összevisszaság](data/_cache/2006-11-22/444s_278_220x220.jpg)
2006. 11. 23.
A Radnóti Színház új bemutatója kétségek között hagyja a nézőt. A Szentistvánnapi búcsú ugyanis leginkább káoszával tüntet: a színészek délszláv, jiddis, görög és még ki tudja milyen dallamokra tántorognak-táncolnak a színen, majd látszólag logika nélkül válnak ki a tömegből.
2006. 11. 22.
Parti Nagy Lajos Tartuffe-átiratának (PNL) egyik vonzereje, hogy könnyedén teremti meg a mai társadalomhoz kapcsolódó asszociációkat. Vas István fordítása (VI) ugyan költőibb és lebegőbb, de kisebb mértékben jellemzi a szereplőket beszédükkel. A PNL szereplői a szó szoros értelmében használják a nyelvet (sőt, egyesek el-), és beszédstílusukkal az „átkos” utáni korszak egy-egy jellemző embertípusát ábrázolják.