színház

A 2022-es, 17. Gyulai Shakespeare Fesztivál Ahogy tetszik című táncszínházi adaptációjának már a nyitóképe beszippantja a nézőt. A bátran hű történetmesélés, a látványos és átgondolt koreográfia, valamint annak pontos és könnyed kivitelezése, a zenék és jelmezek sokszínűsége és koherens jelentésvilága az előadás végéig nem is engedi el. Vagyis az, hogy a Kulcsár Noémi koreográfiája egyszerre emelkedik el Shakespeare-től, és talál vissza hozzá, a legnagyobb eredmény, amikor egy, az eredetitől eltérő médiumra fogalmaznak egy klasszikust.

Baal költő. Talán kicsit próféta is a maga módján, ahogyan ez művészembereknél olykor lenni szokott. Minden nőt elcsábít, megfosztja őket méltóságuktól, majd útjukra engedi őket. Iszákos, hajhássza az élvezeteket, és nem vesz tekintetbe semmit és senkit maga körül. Talán teszteli, hol van az a határ, ameddig egy ember elmehet, és hogy mennyit bír ki egy ember környezete, míg az teljesen magára nem hagyja. Az Égnehéz című darab a Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásában.

A Kelet-Nyugati Alkotóműhely Michal Walczak és Matei Visniec drámáinak összeolvasztásával a mindenkori nő és a mindenkori férfi közötti kapcsolaton, annak kialakulásán és elmúlásán gondolkodik és gondolkodtat el a Felejtő című előadásban. Az Óvóhely utolsó előadásainak egyike. Az intim térben homokoznak, esznek, teregetnek, babát tépnek. Mert ezek is hozzátartoznak az emberi kapcsolat természetéhez.

Schwechtje Mihály különleges és üdítő jelenség a mai magyar kulturális életben, ez már a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod című filmje kapcsán is érződött. Fájdalmas és nehéz társadalmi kérdésekről képes úgy mesélni, hogy a játékosság és a közönségre való állandó kikacsintások mellett sem sikkad el a téma komolysága, és ebben az Örkény Színház sokszínűen tehetséges társulatában remek partnerre talált. A végeredmény pedig egy nem feltétlen tökéletes, de kiválóan élvezhető színházi produkció, a Szex.Újra.El., mely nem marad nyom nélkül.

Magács László és Meister Natália Nóra webszínházi Shakespeare-projektje egészében mindenképpen figyelemre, követésre és elismerésre méltó. Nemcsak egy speciális, új médiumformátumot hoz létre félúton színház és film között, hanem összeköti a jól vagy kevésbé ismert Shakespeare-műveket és a bennük felvetett kérdéseket kortárs szerzőkkel és társadalmi (sokszor hangsúlyozottan magyar) jelenségekkel. Az viszont, hogy az egyes epizódok mennyire sikerülnek, nagyban függ az irodalmi alapanyagtól, azaz az újraíró szerzők ötletes vagy didaktikusabb megközelítésétől.