irodalom / tudósítás
2012. 06. 05.
A Műfordító Tábor utolsó két napja még mindig tudott meglepetést hozni számunkra. A hetedik napon eljött hozzánk Péczely Dóra és Benedek Anna, akiktől sok-sok hasznos információt megtudhattunk a könyvkiadásról és egyéb, a műfordítók számára fontos gyakorlati kérdésekről. Este pedig utolsó vendégünkként Csobánka Zsuzsa író-, költőnőt fogadhattuk, aki elvarázsolta közönségét kedves és vidám személyiségével. Az utolsó nap már a táborzárás jegyében telt, családias hangulatban.
2012. 06. 04.
Május tizedikén a Mika Tivadar Mulatóban megtartott rendezvényen a Magyarországon élő bevándorlók kultúrájából kaphatott ízelítőt az érdeklődő közönség. A "vasárnapi ebéd csütörtökön" cím alatt futó program szervezői, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület munkatársai kisfilmekkel, különleges ételekkel és rövid beszélgetéssel készültek.
2012. 06. 04.
Reggelire "édes kenyeret", kalácsot kaptunk pünkösd alkalmából, ezt követően a hatodik napot a drámának szenteltük. Vendégünk volt Karsai György, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, Kárpáti Péter, drámaíró, dramaturg, valamint szintén egyetemi oktató, vele hallgatója, Mátrai Diána beszélgetett.
2012. 06. 03.
Az ötödik napon ismét több vendéget fogadhattunk Nagykovácsiban, ekkor érkezett meg Rácz Péter, aki átvette a műhelymunka irányítását, meglátogatott minket Szirák Péter is, aki már korán csatlakozott hozzánk, így velünk töltötte a napot, vidám pezsgést hozva közénk. Késő délután vendégünkként üdvözölhettük beszélgetőpartnerét, Tóth Krisztinát is, akitől nemcsak az írásról, de a fordításról is érdekes belső információkat hallhattunk.
2012. 06. 01.
A József Attila Kör nemrégiben indult ÖsszHang sorozatának második estjén Simon Márton és Závada Péter felolvasását Sabák Péter bőgőzése kísérte. De hogy mit is hallottunk, azt Simon Márton korábbi sorai tükrözhetik: "Valami zenét. Ez mondjuk annak a szövege. Illetve nem pontosan, de versnek így is elég."
2012. 05. 31.
Létezik-e még napjainkban szociográfia? Van-e létjogosultsága, van-e rá igény? Többek között erre kereste a választ Bódis Kriszta, Szűcs Teri, Tódor János és Závada Pál a Litera Egy világnézeti klub beszélgetés-sorozatának legutóbbi estjén.
2012. 05. 29.
Az irodalom senkit sem érdekel. Senki sem olvas verseket. A kiváló irodalmi színvonalat képviselő köteteinket nem tudjuk eladni. Az állam nem ad pénzt a kultúrára. Fiatal írók és költők tényleg léteznek? Rettenetes közhelyek, amit unásig mantráz mindenki, aki olyan bolond, hogy poétává lesz ma Magyarországon. A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) annyira megunta ezeket a keserű kijelentéseket, hogy május 24-én Reklám és irodalom címmel konferenciát rendezett a Loffice nevű műintézményben, ahova meghívta a könyv- és a kommunikációs szakma ismert és elismert szakembereit, hogy utat mutassanak a szegény irodalmároknak.
2012. 05. 28.
A negyedik nap ismét izgalmasnak ígérkezett, a program gazdagsága mellett változások is történtek a tábor eddigi menetében. Megérkezett közénk állandó vendégünk, a műfordító Buda György Bécsből, aki jelenleg éppen Parti Nagy Lajos utolsó művét fordítja. További vendégekként vártuk körünkbe Kulcsár-Szabó Zoltánt, Parti Nagy Lajost és Németh Zoltánt, így igen ígéretes délutánra és estére számíthattunk.
2012. 05. 27.
A tábor harmadik napján már érezhető volt, hogy a társaság összekovácsolódott, a reggeli napsütés mellett az otthonosság érzete lengte be a folyosókat. A nap is rutinosabban kezdődött, a reggeli után a fordítók beszállingóztak a szemináriumi terembe, ahol ismét új feladatot kaptak: Karácsony Benő Napos oldal című művét fordították. E munka is kihívásokkal járt, olyan szóképek fordultak elő benne, mint "kalapáccsal leszögezni", ezáltal hangsúlyossá tenni valamit. Többektől hallottam, hogy a szöveg nagyon tetszett, és élvezték a vele való munkát.
2012. 05. 26.
A hosszúra nyúlt és izgalmakkal teli első nap még velünk volt, mikor a reggelizést követően ismét elkezdődött az intenzív műhelymunka. A fordítók ma egy komolyabb feladatot kaptak, a stílusérték és a kihívás értelmében is: Mikes Kelemen, az első magyar szépprózaíró Törökországi levelei egy darabjának fordításával töltötték nemcsak a következő három órát, hanem a délután egy részét is.
