irodalom / tudósítás

Jobban belegondolva, nem is történhet másként, minthogy a beszélgetés újra és újra visszatér a kétnyelvűségre és a nyelvváltás problémáira. Valahogy mindig útba esik egy fél mondatnyi megjegyzés ezzel kapcsolatban, s valószínűleg a közönség is erre kíváncsi a legjobban. Hiszen itt van egy Sopron mellől származó nő, "a mi lányunk", aki német nyelvű íróként vált sikeres és elismert alkotóvá. És most ellátogat Budapestre, mert a Német Könyvdíjjal jutalmazott könyve, A szörnyeteg magyarul is megjelent.  

A Centrál kávéház a 20. század elején jelentős szellemi központnak számított, a magyar kulturális élet egyik fellegváraként üzemelt, de az évek alatt ez az épület mintha némiképp kikerült volna a köztudatból. Nemrégiben azonban külső és belső megújulás vette kezdetét, így az 1887 óta működő kávéház most jó eséllyel válhat ismét a kultúra, az irodalom centrumává Budapest szívében. Az átalakulásról a Centrál tulajdonosa, Somody Imre, a belsőépítészeti megoldásokról Ernst Wastl, míg a tervezett kulturális programokról Juhász Anna beszélt.

Pénteken, miközben az írószemináriumok zajlottak a JAK-táborban, Fodor Péter tanár úrral csokoládét vásároltunk a Kistücsök étteremmel szemközti boltban, és arra lettünk figyelmesek, hogy egy épp beparkoló Wartburg hátsó ülésén kecske fészkelődik. Átmentünk a népszerű és színvonalas étteremhez, hogy elborzasztó árakat szemrevételezzünk, jóllehet néhány órával vagy nappal korábban P. Horváth Tamás úgy nyilatkozott, lehet étkezni már 1500 forinttól. Bundáskenyeret bunda nélkül? – kérdeztem. Csak valami zaj volt a válasz. Az étlap egyébként vonzó, a levesek és előételek valójában 1700 körül kezdődnek, minden más 2500 és 6000 közt mozog. Terjedt a hír, hogy valaki – nem emlékszem, ki – beugrott csekkolni a legendás vendéglátóhelyet, és két cent pálinkáért 1800-at fizetett. Talán étekre kellett volna költeni. 

Amellett, hogy a József Attila Kör balatonszemesi táborának egyik fő témája a negyedszázados rendszerváltás eseménye volt az azóta eltelt idő irodalmi folyamatainak tükrében, ami az irodalom tradicionális értelemben vett „külpolitikáját” járja körül, a nevezetes „külpolitikának” egyéb sajátosságaira is figyelem irányult: éspedig az irodalom médiumköziségére, valamint a literatúra szerepének művészetközi beágyazottságára. Aligha független mindez a technológiai médiumoktól és a kulturális regiszterek közti, ma már természetesnek tekintett átjárástól. 

Térey legújabb novellái szorosan kötődnek Budapest ikonikus és kevéssé ismert helyszíneihez: a szerző az óbudai gázgyártól Kőbányán át Terézvárosig a legfüggönyözött ablakokon, a résnyire nyitott ajtókon keresztül néz be röntgenszemével különféle titkok és emlékek után kutatva. Az új kötet apropóján az Art Momentsen Juhász Anna nemcsak ezekről az írásokról és az új kötetről kérdezte a szerzőt, arra is kiváncsi volt, hogy milyen Térey János Budapestje.