irodalom / tudósítás
2015. 09. 02.
Tegyük fel, hogy a kapcsolatainkat kétféleképpen szervezhetjük. Feltételezzük, hogy intenzitásukban hasonlóak és prioritásukat illetően nem feszülnek egymásnak, éppen azért, mert míg az egyik kívülről, addig a másik belülről jövő fogalmakkal gondolható el. Hogy ha elhívjuk egy közös vacsorára ezeket az embereket, akikkel ugye különböző kapcsolatokat tartunk fenn, vajon melyik kapcsolatot meghatározó fogalmak fogják uralni a beszélgetést.
2015. 08. 29.
Egy filmrendező, egy zenész és egy üvegművész beszélgetnek. Az üvegművesz több mint négyszázezer karakternyit ír egy évben, a filmrendező évente négy verset, a zenész pedig nem fogja újraírni az első kötetét.
2015. 08. 28.
A semmittevés valami olyasmi, amikor nem azon izgulsz, hogy vajon értelmesen és egészen kihasználod-e az időt, amid van, hanem valahogy elengeded, és ránézel az arborétumra. Kiváltságos helyzet ez, főleg azért, amit Fenyvesi Ottó a kerekasztal beszélgetésen az irodalomról mondott, hogy ez a valami, ami csinálva van – az ún. irodalom – egyre jelentéktelenebb, és egyre kevésbé figyelemreméltó.
2015. 08. 26.
Lekésni két buszt és egy vonatot olyan, mint folyamatosan indulni. Nem az odaérkezésig tartó út, nem a megérkezés, hanem az elindulás meghosszabbítása. A szigligeti kúria nem volt mindig Esterházy, a JAK-tábor nem volt mindig Szigligeten, és nem, az elbeszélt történetek szereplői nem lesznek minden táborban itt.
2015. 07. 24.
Zacskózörgésre, a kertből beszűrődő röhögcsélésre ébredek. Na basszus, gondolom, ezek szerint ébredni kell, pedig még csak most aludtam el. Mindegy, most már nem kezdek el gyűlölködni a kis barátaimra, mint az első reggelen – kezdek belerázódni a táborozásba.
2015. 07. 24.
Az tiszta, hogy cél a Mogyoróhegy, és le kellett volna érnem már két nappal ezelőtt, mert eredetileg úgy terveztem, viszont nagyon meleg van, meg sok ember is lesz, amitől kicsit félek, aztán persze jön Varga Betti és megment, gyere, leviszünk kocsival és már megyünk is Visegrádra, amit meg nagyon szeretek, mármint azt, hogy együtt megyünk, mert nekem a FISz-lét egyik alapvető kelléke a Betti.
2015. 07. 21.
A líra műhelyesek Csehy Zoltán és Sopotnik Zoltán vezetésével egymás szövegeit boncolgatják, sorról sorra, képről képre, vérre menően – a prózások Bartis Attilával és Hermann Zoltánnal kijelölt témára novellát írnak 15 perc alatt. A kritikások Szilágyi Zsófiával és műfordító műhelyesek Elekes Dóra és Gerevich András irányításával az eljövendő négy napban mások szövegei elé tartanak tükröt.
2015. 07. 01.
A műfordító tábor utolsó napján szokatlan dolgok történnek. Reet Klettenberg szerényen ült a szemináriumokon és az előadásokon a hallgatók között. Most ugyanolyan szerényen ül ki a pódiumra, miközben kiderül, hogy ez a fiatal észt lány, évek óta résztvevője, három éven át szervezője a tábornak hatalmas fordítói életművet tudhat már maga mögött. És mi minden áll még előtte! Este a gasztronómiáé és az irodalomé a főszerep, és P. Horváth Tamás Tündérvárosa (a regénybeli és a valódi) mellett a szakácsművészetét is megismerhetjük; mindebben Mekis János is közreműködik.
2015. 07. 01.
Ha már a problémaérzékenységnél tartunk, ha van műnem, melyről biztosan elmondható, hogy mindig is erőteljesen jelen volt benne a társadalomkritika és a kor problémáinak tematizálása, hát a dráma az. És körötte a színház – a mai nap erről szólt a JAK műfordító táborában.
2015. 06. 28.
A nap témája az ifjúsági irodalom, vagyis a 12 évnél idősebbeknek szóló könyvek. Minderről Péczely Dóra beszél nekünk, a Tilos az Á kiadó főszerkesztője. Ő választotta mai másik vendégünket is, Bódis Krisztát, akinek szerepvállalása, fellépése és történetei láttán és hallatán immár biztosak lehetünk abban, hogy az irodalom szerepvállalása valódi ügy. Ahogy az íróé is. S hogy az ő esetében az író-e az elsődleges szerep, nem egyértelmű. De hogy így van jól, ahogy van, az egészen bizonyos.
