irodalom / tudósítás
2016. 01. 22.
Irodalmi beszélgetéseken ritkán jutnak el a résztvevők József Attilától és Illyés Gyulától többek között De Gaulle és Mitterrand érintésével egészen Orbánig és Gyurcsányig, úgy, hogy még Fábry Sándor sem marad ki. De ha egy olyan író (publicista, történész) életművét boncolgatják, aki tényleg majdnem száz évet élt, és Franciaországban legalább olyan jelentős gondolkodónak tartják, mint idehaza, akkor nincs min csodálkozni. A Litera Előhívás című, önéletírásokat, memoárokat, interjúköteteket elemző beszélgetéssorozatának témája ezúttal Fejtő Ferenc élete és munkássága volt.
2015. 12. 24.
Szentkuthy Miklós a magyar irodalomtörténet nagy magányos különceinek egyike. Hogy ezt a címkét kapta, abba természetesen alkotásai jellegén túl sok minden más is közrejátszik, többek között a kor és a közeg, amelyben alkotott. Szentkuthy Frivolitások és hitvallások című könyvéről beszélgetett a Litera Előhívás sorozat legutóbbi estjén a program négy állandó résztvevője: Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Vári György.
2015. 12. 11.
Tő- és összetett mondatokat hallottunk Győrfi Katától az RS9-Vallai kertben, mikor Nemes Z. Márió kérdezte a József Attila Kör Kötet előttiek nevű sorozatában. Békebeli, nyugodt, türelmesen kitartó beszélgetést hallottunk, amit teljes egészében kéne közölni, az összefoglalás nem méltó hozzá. Aki nem volt jelen, tehát rosszul járt: mélyérzésű, játékos, tájékozott és okos költőnőt mulasztott el.
2015. 12. 06.
Először kapta nő a Babits Mihály Alkotói Díjat, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság életműdíját, amelyet hétfő este a Petőfi Irodalmi Múzeumban adtak át Rakovszky Zsuzsának. A díjazott műveiből Ráckevei Anna színművésznő olvasta fel a Tarján Tamás által válogatott összeállítást, Rakovszky Zsuzsát Margócsy István méltatta.
2015. 12. 01.
Az ember homo narrans, azaz történetekben gondolkozik. Kerek egész narratívává egészíti ki mindazt, amit leírni, versben megfogalmazni csupán töredékesen lehet. Áfra János Két akarat című könyvének bemutatóján többek között a személyes traumák írás általi feldolgozhatatlanságáról, felejtésről, elengedésről beszélt. A beszélgetőtárs Mezei Gábor volt.
2015. 11. 25.
Az Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett Szvoren Edina rövidtörténeteiben a gyerekszereplők rendre koravénnek, míg a felnőttek gyermek mivoltukba beleragadt poszttraumás karaktereknek tűnnek. A Rózsavölgyi Szalonban rendezett esten az írót legfrissebb, harmadik kötetének (Az ország legjobb hóhéra) szerkesztője, Turi Tímea faggatta többek között arról, vajon együtt lehet-e élni a traumákkal. A jellegzetes hangulatú elbeszélésekből a hallgatóság Söptei Andrea felolvasásában hallhatott egy kis ízelítőt.
2015. 11. 18.
Eörsi Mátyás 2014-ben indította útjára A holokauszt és a családom elnevezésű Facebook csoportot azzal a céllal, hogy az áldozatok és az elkövetők családtagjai, leszármazottjai megoszhassák személyes történeteiket. A csoportnak sikerült szakítania a hallgatás kultúrájával: a bejegyzések özönleni kezdtek, így végre lehetőség nyílt arra, hogy „tudatosan együtt építsék a társadalom emlékezetét a zsidók és nem zsidók”. Az egy év alatt összegyűlt történetek most kötetben is megjelentek, ami egy újabb lépés múltunk és jelenünk megértése felé.
2015. 11. 15.
Zimándi Pius István 1992-ben kiadott A forradalom éve: Krónika 1956-ból című kötetéből már kiderült, hogy a szerző milyen fontosnak tartotta feljegyezni, összegyűjteni azokat az apró eseményeket és történéseket, amelyek körülötte történtek. A grafomán irodalomtörténész dokumentálási igénye a Magvető gondozásában most megjelent naplójában is testet ölt.
2015. 11. 06.
Vörös István Százötven zsoltára egy többezer éves párbeszéd folytatása: a szerző újraírta, átformálta vagy éppen teljesen kifordította az Ószövetség vallásos énekeit, majd az így létrejött ötletfoszlányokból megalkotta saját zsoltárait, melyek most egy kötetbe rendezve jelentek meg a Jelenkor gondozásában. Az Írók Boltjában Bazsányi Sándor beszélgetett a szerzővel ezekről a versekről.
2015. 11. 05.
A vége című regényt mutatták be a New York kávéházban, amit csak hírből ismertem eddig. Amikor a Blahán a rossz kijáraton felfelé igyekeztem, kikerülve a lépcsőn ultizókat, már sejtettem a különlegesség előszelét. Néztem a gyrososnál a sülő húst, majd elkapva onnan a tekintetemet – hirtelen a semmiből egy magas, hosszú fekete kabátos alak termett. Hátulról is felismertem Bartis Attilát.
