irodalom / tudósítás
2015. 10. 09.
Szeptember 21-én rendezték meg az újraindult JAK Retró projekt beszélgetéssorozatának első estjét az Örkény Könyvesboltban, a téma Kemény István A koboldkórus című kötete volt, a szerzővel Deres Kornélia és Ijjas Tamás beszélgetett. Ahogy az a beszélgetés résztvevői számára – némi késéssel ugyan, de – kiderült, a sorozat kitűzött célja nem csak a régi (a kb. 2000-ig megjelent) JAK-füzetek újraolvasása, de a „JAK-önismeret” fejlesztése is. Ennek megfelelően Deres először arról kérdezte Keményt, hogy milyennek látta a kezdetekben – amikor ő a közelébe került, a ’80-as évek végén – a JAK-ot.
2015. 10. 02.
Amikor kisiskolásként átmentem a városi nagyiskolába, az volt a legfurcsább, hogy a tantermek falait szigorú és csúnya bácsik kizárólag fekete-fehér portréja ékesíti. A műveik olvasása és közös értelmezése közben leginkább Móricz nagy bajuszától és szúrós tekintetétől fogott el a szorongás, amíg József Attila könnyedén félrenézett. Ez volt az én első találkozásom ezekkel a szerzőkkel, akiket a VII. Költők és koruk Budapesten megrendezett konferencián egymás mellé helyeztek, arra is keresve a választ, lehet-e, kell-e őket egymás mellé helyezni.
2015. 09. 16.
Idén Magyarország a Göteborgi Könyvvásár díszvendége, ez alkalomból pedig színes kulturális kínálattal készülnek a szervezők: a frissen megjelenő köteteken és irodalmi beszélgetéseken túl kiállítások, zenei programok és filmvetítések színesítik a magyar megjelenést.
2015. 09. 04.
Az irodalomórán azt tanították, hogy egy jó történetnek van eleje, van közepe, egyszercsak a történet eléri a csúcspontját, van levezetés, vannak karakterek, viszonyok, és előbb vagy utóbb egy jó történetnek vége van. Ez az idei JAK-tábor az ugyanoda való visszaérkezés nevében telt, ha úgy tetszik: a jó öreg keretes szerkezet.
2015. 09. 02.
Tegyük fel, hogy a kapcsolatainkat kétféleképpen szervezhetjük. Feltételezzük, hogy intenzitásukban hasonlóak és prioritásukat illetően nem feszülnek egymásnak, éppen azért, mert míg az egyik kívülről, addig a másik belülről jövő fogalmakkal gondolható el. Hogy ha elhívjuk egy közös vacsorára ezeket az embereket, akikkel ugye különböző kapcsolatokat tartunk fenn, vajon melyik kapcsolatot meghatározó fogalmak fogják uralni a beszélgetést.
2015. 08. 29.
Egy filmrendező, egy zenész és egy üvegművész beszélgetnek. Az üvegművesz több mint négyszázezer karakternyit ír egy évben, a filmrendező évente négy verset, a zenész pedig nem fogja újraírni az első kötetét.
2015. 08. 28.
A semmittevés valami olyasmi, amikor nem azon izgulsz, hogy vajon értelmesen és egészen kihasználod-e az időt, amid van, hanem valahogy elengeded, és ránézel az arborétumra. Kiváltságos helyzet ez, főleg azért, amit Fenyvesi Ottó a kerekasztal beszélgetésen az irodalomról mondott, hogy ez a valami, ami csinálva van – az ún. irodalom – egyre jelentéktelenebb, és egyre kevésbé figyelemreméltó.
2015. 08. 26.
Lekésni két buszt és egy vonatot olyan, mint folyamatosan indulni. Nem az odaérkezésig tartó út, nem a megérkezés, hanem az elindulás meghosszabbítása. A szigligeti kúria nem volt mindig Esterházy, a JAK-tábor nem volt mindig Szigligeten, és nem, az elbeszélt történetek szereplői nem lesznek minden táborban itt.
2015. 07. 24.
Zacskózörgésre, a kertből beszűrődő röhögcsélésre ébredek. Na basszus, gondolom, ezek szerint ébredni kell, pedig még csak most aludtam el. Mindegy, most már nem kezdek el gyűlölködni a kis barátaimra, mint az első reggelen – kezdek belerázódni a táborozásba.
2015. 07. 24.
Az tiszta, hogy cél a Mogyoróhegy, és le kellett volna érnem már két nappal ezelőtt, mert eredetileg úgy terveztem, viszont nagyon meleg van, meg sok ember is lesz, amitől kicsit félek, aztán persze jön Varga Betti és megment, gyere, leviszünk kocsival és már megyünk is Visegrádra, amit meg nagyon szeretek, mármint azt, hogy együtt megyünk, mert nekem a FISz-lét egyik alapvető kelléke a Betti.
