bezár
 

irodalom / tudósítás

Az élet olyan, mint a golyó
Az élet olyan, mint a golyó
Az idei tábor utolsó naplója, melyben közelebb kerülünk versfordításhoz és nyersfordításhoz, este pedig A dögeltakarítóba feledkezünk bele. És persze búcsúzunk.
A jobbik énem írja
A jobbik énem írja
A mai nap vidámra és szépre sikeredik, épp, ahogy a többi itt a táborban, mégis egy kicsit másképp, mert ezt Péczely Dóra és Molnár T. Eszter ragyogja be, elsősorban ifjúsági irodalommal.
Mint amikor dobog
Mint amikor dobog
Ma megesszük, amit főzünk, az ízlelés médiuma egyéb szerephez is jut, gondolkodunk a kortárs költészetről, sőt, aljutunk a kortárstól az antikig, és vissza. Bednanics Gábor, Lapis József és Csehy Zoltán, valamint Márton László lesz mindehhez segítségünkre.
A fogalmazás személyessége által hitelt nyerni
A fogalmazás személyessége által hitelt nyerni
A fogalmazás itt lehet konkrétan képi, vagy szövegbeli, vagy egész más, szövegen túli esztétikákról, dramatikus hagyományról és posztdramatikus színházról  nekünk ma Deres Kornélia és Gáspár Ildikó mesél.
Az alapszókincs része, mondjuk
Az alapszókincs része, mondjuk
A harmadik napon harmadik szöveg kerül a hallgatók elé, én tényleg nem tudom, melyik a nehezebb, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat van terítéken. Ha már Szirák tanár úr említette tegnap a gyermek elbeszélőt, itt a lehetőség megküzdeni vele. A fordításban eleve szentnehéz feladat megalkotni valaki hangját. Nehezebb-e egy gyerekét? Olvasás közben vajon vékony gyerekhangon szólnak az olvasóban a szavak? Nem tudom.
Ja, és verset
Ja, és verset
Második nap, melyen szitáló esővel köszönt be az ősz, ettől vagy nem etől metálos lesz a hangulat, melyen acélos előadókat hallgathatunk – délután a címmel ellentétben a kortárs magyar prózáról –, melyen nem derül ki, mennyi is, s hogy cseng-e százas idegen nyelven, ellenben megalakul a Másnapos freskó. Beszámoló a második napról, melyben nem rántjuk le a leplet a fardagályról.
Megismerni az írókat, kiválasztani a költőket
Megismerni az írókat, kiválasztani a költőket
A harminckettedik vagy harmincharmadik JAK műfordító tábor kezdetét vette. Legyen harmincharmadik, azt szeretném, az mégiscsak misztikus, ráadásul az Isteni színjáték már az első szemináriumon fordítandó szövegrészletben előkerül, Németh Gábor szövege ez, ő az esti vendégünk, és a délután a műfordításról előadó Szkárosi Endrénél sem marad el a Commedia említése. Mi ez a hármasság, ha nem misztikum? Harmincharmadik legyen, minden úgy kerek.
Csak úgy teljesen mellékesen
Csak úgy teljesen mellékesen
A szanatóriumok eredetileg tüdő-szanatóriumokként indultak. Magas hegyekben, a friss levegőn könnyebb a nehéz mellkas, meg amúgy is együtt valahogy elviselhetőbb, mert van valami közös bennünk azzal, hogy itt vagyunk. És mivel nagyjából csak mi vagyunk itt a személyzeten kívül, ez a közös dolog, ami minket összehoz, könnyedén szorul aztán a háttérbe. Hosszú pillanatokra el is felejtjük, hogy milyen volt nem tüdőbetegek között lenni tüdőbetegnek, mert itt mindenki tüdőbeteg - szóval ez már nem is teher.  
Ismétlem: a nem létező kapcsolatban
Távolságra vannak
Távolságra vannak
Akármilyen táborba érkezzen, akárhonnan és akárhány ember - a megérkezés maga, mindig kaotikus, a testek mozognak ki-be a kapun, fel-alá a lepcsőn, oda-vissza a recepcióra. 
49   50   51   52   53   54   55   56   57 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés