irodalom / tudósítás
2018. 09. 04.
Hajnalban apokaliptikus vihar robban ki Szigliget felett. Percekbe telik, mire rájövök, hogy nem egy climate fiction regényben, hanem a JAK-táborban ébredtem fel. Leülök tudósítást írni, így legalább megörökíthetem a táborozók utolsó napjait a poszthumán utókornak. Igaz, befejezni, elküldeni ezt sem tudom, mert nincs net, az áram meg hol elmegy, hol visszajön.
2018. 09. 02.
Van-e boldog idegen?* Kora reggel van, Orbán Jolán nekem szegezi ezt a költői kérdést, aztán rögtön megkínál kávéval. Örülök, hogy kicsit a filozófia tükrében is megismerhetem az emigráció és az integráció témáját. Hiába költözöm haza, tudom, hogy az idegenség ezután is kísérni és foglalkoztatni fog.
2018. 08. 31.
A kastélyban izgalmasak a reggelik. Tologatjuk a tányérunkon a zöldséges párizsiféleséget, közben a húsipar és a szarvasmarhatenyésztés ökológiai lábnyomáról beszélgetünk.
2018. 08. 30.
Egyirányú jeggyel utazom Bécsből Szigligetre: ez a JAK-tábor lesz Magyarországra költözésem első momentuma. Nem kevesebbet várok, mint hogy legyen izgalmas és mégis otthonos. Mivel az idei tábor csak négy napig tart, gyorsabban kell élnem, ha minden programra szeretnék bepillantani.
2018. 07. 22.
Bevezetés és búcsúzás. Bevezetés a szépirodalomba: a kortárs folyóiratokról, műhelymunka Láng Zsolttal és Nádasdy Ádámmal, beszélgetés Zoltán Gáborral.
2018. 07. 21.
Mire eljött a péntek, már alaposan belerázódtunk a táborozásba. Túl a felén, ijesztően közel a végéhez, élveztük a napsütéses parkot, a csak saját felelősségre használható medencét, és mindenekelőtt a műhelymunkát, amiért jöttünk.
2018. 07. 21.
Napsütéses reggellel folytatódott életem első FISZ-tábora, lelkesen vártam az izgalmasnak és inspirálónak ígérkező programokat, és nem kellett csalódnom.
2018. 07. 19.
Évente eljön az a nap, amikor végre úgy veszem a hátizsákom, hogy nem fesztiválra megyek, még csak nem is valami távolabbi helyre, stoppal, tengerhez, hanem táborba. Persze, nem volt ez mindig így, jó pár évig inkább az előbbieket választottam, aztán két éve rájöttem, hibát követtem el. Ez a harmadik FISZ-táborom, és úgy vártam, mint még a karácsonyt se.
2018. 07. 18.
Nem sokkal azután, hogy a Kilátó Presszó „FISZ Tábor 2016” feliratú pólóban pompázó munkatársa külföldieknek mesél a hekkről – miszerint Argentínából jön és az arca „very ugly” –, André Ferenc már úgy olvassa fel "úszótanfolyam halaknak" című szövegét, hogy e ronda, de sütve finom lény illata lengi körül. Ezek után ki vitatkozna vele abban, hogy „mindenhez van passzoló verse”? Tóval a háttérben az ilyen sorok is nagyobbat ütnek: „nem fojthatod vízbe a démonaid / mert zseniális úszók bajnokok”. Bár a képek inkább tengerhez kötődnek, ettől – akár a „balatoni hekk” oximoron jellegétől – könnyedén eltekinthetünk.
2018. 06. 20.
Miután a helyszínül szolgáló Három Holló hatékonyan elbújt előlem a Piarista köz egy titkos zugában, némi késéssel érkezem a FISZ-tábor előtti utolsó, elsőkötetes-központú Kritikustusára. Éppen akkor csöppenek a beszélgetésbe, amikor Szekeres Niki a „bodoros-modoros” jelzővel illeti Fitos Adrián Tengerhez mérten című szövegét, belőve ezzel a tusa állását.
