irodalom / tudósítás

Természetesen elkéstem. Az első tíz percet. Mert mindig csak akkor kezdenek pontosan, amikor én nem érek oda időben. (Ez nem a Grand Caféra jellemző, hanem úgy általában.) Szerencsére nem maradtam le semmiről. Akkor zuhantam be – az első sorba, hogy semmit ne mulasszak el (még egy arcrándulást sem) –, amikor Garaczi László arról mesélt, hogy voltaképpen csatatéren nőtt fel. Sári B. László jó moderátornak bizonyult, csak rövidet kérdezett. Mégsem az volt az érzésem, hogy egy moderált beszélgetést hallgatok, inkább az, hogy itt ül pár ember, és beszélgetnek.