irodalom / tudósítás
2007. 02. 12.
A magyar irodalom legrosszabb versei – kritikusoknak csemege, pályakezdő költőknek önbizalom-növelő kurzus. A felejtés könyörtelen istennőjével kísérelt meg szembeszállni ezen a felejthetetlen csütörtök estén Takács Ferenc a Saját film/saját színház/saját muzsika című programsorozatának keretében, egy monodrámának is beillő felolvasóesttel.
2007. 01. 27.
Hogyan tegyünk úgy, mintha egy órán keresztül irodalomról beszélgetnénk? A PIM-es Légy Ott-on az irodalomról nem sokat tudtunk meg, viszont cserébe választ kaptunk arra a régi, kínzó kérdésre, hogy miért olyan a magyar irodalmi élet, mint egy békanyálas kacsaúsztató.
2007. 01. 19.
Két éve egyedi vállalkozásra szánták el magukat fiatal műfordítók és szerkesztők: egy mindeddig alig ismert terület, a középkori európai obszcén költészet kikutatását, csokorba szedését. És hogy sikerült a munka? Esterházy Péter jellemzése szerint így: „meglepetve tapasztalhatjuk, hogy a «sötét középkor» avval a vígsággal tud a testről beszélni, ahogy mondjuk a múlt század hatvanas évei.”
2007. 01. 13.
Hogy kerül a magyar irodalmi díjak közé egy nizzai? Miért kapnak plakett, emlékérem, lánc, váza helyett kavicsot a díjazottak? Az idén negyedik alkalommal adta át Lackfi János a Nizzai kavics-díjat, ezúttal G. István Lászlónak.
2007. 01. 12.
Weiner Sennyey Tibor semmit nem bízott a véletlenre második kötetének megjelenésének estéjén. A kötetek a nyomdából érkeztek a helyszínre, így szinte még melegek voltak, mikor a jelenlevők népes csapata a kezébe vette őket.
2006. 12. 29.
Van-e tiszta testiség – szellem nélkül? Miképp tudja meg Pangloss mestertől egy szolgálólány, hogy ez minden világok legjobbika? Mi köze a fantáziának a pornóhoz? A keresztény világ sajátossága vajon a test tabuként kezelése? Bánki Éva, Pál Dániel Levente és Szigeti Csaba ezekről az ínyencségekről beszélgetett Gárdonyban a FISZ-táborban. És sok más is történt...
2006. 12. 15.
Ilyés Lénárd önálló estjén Alessandro Baricco Novocento című monológját adta elő. Az e-mailben küldött meghívót látva izgalom töltött el: mostanában a darabok, estek, filmek egyszerűen rám találnak, és ez a program nagyon ígéretesnek tűnt. De arra még álmomban sem tudtam (volna) felkészülni, ami valóban történt velem…
2006. 12. 14.
Vers és diszkó együtt. Képzeteim erről az ötvözetről az ijesztőtől a fullasztóan nevetségesen át a fanyarul szarkasztikusig kétvalagnyi hangulatot megidéznek. Magam elé képzelem Rilke archaikus Apolló torzóját, amint csípőrángásokkal-hullámozva lengeti a karjait föl-alá valami Bee Gees-klasszikusra. Vagy egy trubadúrt, aki sikeresen átcsöppent a posztmodernbe, és egy rave dühöngő zajai és fényei közt keresi kétségbeesetten imádott nője repkényes verandáját. De most őszintén, az, hogy VersDiszkó, nem tűnik legalább akkora paradoxonnak, mint mondjuk az egyenlő tőkefelosztáson alapuló vadkapitalizmus?
2006. 12. 14.
Árgus lapszámbemutató volt a Nyitott Műhelyben! Két szerkesztő, egy kritikus, négy költő, akik az előzetes információk szerint egy (jelen nem levő) költő-író(nő) új novelláskötetét nyílt színen boncolják föl. Hogy azután végül mi vagy ki került terítékre? Íme.
2006. 12. 12.
Felelősek vagyunk-e (évekkel ezelőtt) elhangzott szavainkért, ha azok nem életek felett döntöttek, csupán az irodalomról, a költészetről, valamint egy költő aktuális írói hitvallásáról és lelki állapotáról szóltak? Ezen a kérdésen voltak kénytelenek gondolkozni mindannyian, akik elmentek meghallgatni Borbély Szilárd és Odorics Ferenc beszélgetését.
