irodalom / tudósítás
2006. 10. 23.
A Magyar Íróválogatott (piros mezben) és a Szegedi Tudósválogatott (kékben) mérkőzése a szegedi Etelka sori, Felső Tisza-parti Stadionban zajlott. Utóbbi csapatról úgy látszott, mintha kispályához szoktak volna, és most kissé döbbenten állnak a “megváltozott méretek” előtt. Én ugyan nem értek a focihoz, de kissé “petyhüdt” meccset láthattunk, még Szilasi László buzdítása (“Ne nyugodjatok meg, ne nyugodjatok meg!”) sem volt túlzottan hatásos.
2006. 10. 23.
Természetesen elkéstem. Az első tíz percet. Mert mindig csak akkor kezdenek pontosan, amikor én nem érek oda időben. (Ez nem a Grand Caféra jellemző, hanem úgy általában.) Szerencsére nem maradtam le semmiről. Akkor zuhantam be – az első sorba, hogy semmit ne mulasszak el (még egy arcrándulást sem) –, amikor Garaczi László arról mesélt, hogy voltaképpen csatatéren nőtt fel. Sári B. László jó moderátornak bizonyult, csak rövidet kérdezett. Mégsem az volt az érzésem, hogy egy moderált beszélgetést hallgatok, inkább az, hogy itt ül pár ember, és beszélgetnek.
