irodalom / tudósítás
2007. 06. 13.
A képzeletbeli, Valentin napi szagos könyvbemutatókon hurkapálca tetején ücsörgő piros szivecskéket látok magam előtt cserepes virágok földjébe szúrva, felettük színben és formában passzoló lufifelhővel. A bemutatandó könyvekben pedig semmiképp sem szerepel ez a mondat: „Nőket fogok enni."
2007. 06. 13.
Szokásos időpont, megszokott hangulat és ismerős arcok, akik a mérsékelten szellemes nevű Szoba Kiadó bemutatójára gyűltek össze, nem is sejtve, hogy rövidesen egy vajákos, egy javasember, egy látó és egy poétikai tekintély kezei közé kerülnek.
2007. 06. 13.
Tisztelettel jelentem, van olyan magyar szerző, akinek nevére nemhogy megtelik a Petőfi Irodalmi Múzeum Díszterme, hanem a szomszédos teremben is sokan üldögélnek a kivetítő előtt, hogy lássák és hallják, mi történik odaát. Úgy százhúsz emberről beszélek. Idősek és fiatalok, professzorok és zugolvasó szemészek.
2007. 06. 13.
A Könyvhét utáni lábadozásra a „macskaszemű költő” estje látszott legalkalmasabbnak; a közönség szokatlanul alacsony számban képviseltette magát, csak a hardcore Ködlámpa és/vagy TK-fanok voltak jelen, ami nem baj, hiszen Kiss Judit Ágnesék estsorozata már réges-régen kinőtte a Kópia kávézót, ideje lenne tágasabb és kényelmesebb helyet keresni. Most is túl sok szó esik a körülményekről, KJÁ megint előadja dohányzásellenes betétdalát, amit nyugodtan megszavazhatnának az estek hivatalos himnuszának - szelíd basso continuo-ként Szigeti Csaba bókol fáradhatatlanul a háziasszonynak.
2007. 05. 22.
Nádas Péter íróként 1983-ban járt először Szegeden, majd öt évvel később az Emlékiratok könyve kapcsán - mindkét alkalommal Szörényi László beszélgetett vele. Az utóbbi alkalommal egy a közönség soraiban ülő egyetemi hallgató élt az ilyen beszélgetéseket záró lehetőséggel („Van valakinek kérdése?"). Ez a diákot Szilasi Lászlónak hívták, mára ő az egyik legismertebb magyar irodalomtörténész. Ezúttal ő maga faggathatta az írót. Bár állítása szerint majdnem ötven kérdéssel készült, és ezek közül egyet sem tett fel - mégis háromórás volt a közönségpróbáló beszélgetés.
2007. 05. 09.
Ki a költő, és hogyan lesz azzá? Mitől lesz egy vers az, ami, és mikortól válik prózává? Többek között ezeket a kérdéseket járták körül az Őszi Fesztivál részeként szervezett felolvasóest szereplői a hozott szövegek felolvasása utáni beszélgetésben.
2007. 05. 09.
Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész. A test és átépítései, a nemi szerepek és a hatalom kérdéskörének vizsgálata irodalmi művekben; az olvasás erotikája és perverziói, a közép-európai regény, a legújabb magyar irodalom és a referencialitás problémája érdekli.
2007. 04. 18.
Bajtai András álmokkal és valóságokkal átlátszóvá ír egy egészen konkrét és egészen át-nem-látszó várost, Budapestet – és egy egészen konkrét és egészen át-nem-látszó személyt, saját magát. Érthetően, letisztulva és jól... első kötetében.
2007. 04. 13.
„Hamvas Béla a magyar művelődéstörténet leggonoszabbul ignorált jelensége” – írja Szőcs Géza 1973-ban, és ha ma ez már nem is teljesen igaz, az talán túlzás nélkül állítható, hogy Hamvas Béla recepciójának története az egyik legkülönösebb fejezete a 20. századi magyar szellemi életnek.
2007. 04. 13.
Nemes Z. Márió (NZM) verseiben a hússal indít, de a várakozásokkal ellentétben nem a húshoz jut el. NZM "új" költői nyelven nagy biztonsággal mos össze két területet: a testet és a lelket. Egyikre gondol, a másikról beszél. Látszólag.
