irodalom / tudósítás
2006. 12. 12.
Felelősek vagyunk-e (évekkel ezelőtt) elhangzott szavainkért, ha azok nem életek felett döntöttek, csupán az irodalomról, a költészetről, valamint egy költő aktuális írói hitvallásáról és lelki állapotáról szóltak? Ezen a kérdésen voltak kénytelenek gondolkozni mindannyian, akik elmentek meghallgatni Borbély Szilárd és Odorics Ferenc beszélgetését.
2006. 12. 11.
A Fosszília által szervezett estek sorában Orcsik Roland az Erdélyi Terasz bemutatkozó estjét nyitotta meg a szegedi Millenniumi Kávéház Klubhelységében, ahol a közönség szép számban várta a felolvasással egybekötött beszélgetést.
2006. 11. 30.
„A művész hazája a nagyvilág” – mint azt Vörösmarty Mihály megénekelte –, de hová valósi a vers? Hogyan varázsoljuk kozmopolitává ezt a megrögzötten patrióta „figurát”? Neves műfordítók vitáztak erről, és más, szakmájukat érintő kérdésekről A vers hazája címen meghirdetett műfordítói esten, az ELTE BTK irodalmi szeánszán.
2006. 11. 20.
2006. október 30-án, a Ködlámpa Irodalmi Kávéház e heti estjén Dunajcsik Mátyás mutatta be Bajtai Andrást és első kötetét, Az átlátszó várost.
2006. 11. 13.
Az a gond, hogy az „irodalmi médián” kívül nincsen irodalmi párbeszéd, az azon belül folyó párbeszédek pedig nem érdekesek. Ezt a média kudarcának tartja Petr Borkovec kortárs cseh költő országáról szólva. A 90-es években a költészet próbálta minél jobban elhatárolni magát a politikától, de mára már túl nagy lett ez a távolság. A költő nem érdeklődik már a közélet iránt, a közember pedig a költészet iránt.
2006. 11. 13.
Idén harmadszorra került sor a Szépírók Társaságának Őszi Fesztiváljára, mely ezúttal az elmúlt évtizedekben megjelent antológiák történetével foglalkozott. A kétnapos irodalmi maratonon bemutatott kötetek jó része még a hetvenes-nyolcvanas években jelent meg, mivel a rendszer nem vállalkozott (vagy nem szándékozott) bizonyos szerzők önálló köteteinek kiadására, ily módon mégis biztosítva lett a megjelenés. A meghívott írók, szerkesztők és a moderátorok korrajzot festettek, emlékeket idéztek, egykori antológiabeli és egészen friss műveket olvastak fel.
2006. 11. 12.
Sikeres lehet-e egy vállalkozás, melyet az író (és öccse) alapítottak, és az író könyveinek eladását célozza meg? Erről, és a holland Mikes Kelemen Kör díjával most kitüntetett Podmaniczky két, frissen kiadott könyvéről (Láthatatlan Szeged, Idegpályám emlékezete) beszélgetett a szerzővel Kolozsi Orsolya, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Tanszékének PhD-hallgatója.
2006. 10. 30.
A színművésznő azokra az ,,igazi tragikák"-ra emlékeztetett, akik elevenen élnek még az emlékezetemben - hogy honnan, magam sem tudom. Talán ,,így" kell kinéznie, öltözködnie. ,,Ilyen" a hanghordozása, a mimikája. És van benne valami furcsa, mintha megszállott lenne. Szeme más mélységet árul el, mélyebb tudást, egyúttal félelmetessé is lesz tőle. Úgy bánik a szájából előtörő szavakkal, mint tökéletesen uralt eszközökkel, amelyekkel hol simogat, hol üt. Akár egyik pillanatról a másikra, minden átmenet nélkül. Sosem tudhatod, mi következik a következő másodpercben. Ez az egzaltáltság kissé nyugtalanító is. Engem feszélyez.
2006. 10. 25.
A Grand Caféban tartott felolvasóest után (lásd a rovatban a Boldog költőket szeretnék hallani című írást, a szerk.) lóhalálában vágtattam át a Mata Hariba, ahol Lena K (Krékits Kata) és Létra (Derdák Zoltán Tamás) felolvasóestjét hallgattam meg. A szokásos társaság fogadott, azok, akik Szegeden minden ilyen rendezvényen ott vannak. Mi már csak ilyen belterjesek vagyunk.
2006. 10. 24.
A Millenniumi Kávéház zsúfolásig megtelt, a másik teremből hozott székek annyira elfoglaltak minden kis területet, hogy sajátommal csak lassan araszolgatva jutottam el a színpad bal oldalára. Mellettem a két előadó viccelődött, láthatóan ők is rettentően izgatottak voltak, a közönség is zsibongott. Aztán elindultunk a teljesség felé…
