irodalom / tudósítás
2007. 11. 23.
Az évek nem csak a kutyáknál, hanem a magyarországi kulturális kezdeményezéseknél is többszörösen számítanak a permanens túlélőtúrára hajazó létfeltételek közepette. Az ötödik évet megérni így önmagában érdem, különösen egy internetes irodalmi folyóiratnak.
2007. 11. 08.
Agárdon szerelmes voltam egy lányba, kinek fehér combjai vakítottak a napfényben, és ha megölelt, mellei, mint vízzel teli lufik. Azt mondta, nem szerethet, mert van valaki más. Valaki, aki kimentette őt a vártoronyból, levágta a sárkány fejét, és a kardjára szúrta. Aki focizni is jól tud. De aki akkor is egy fasz.
2007. 10. 25.
Kerekasztal és konferencia volt a pécsi Civil Közösségek Házában 2007. október 5-én, melyen az irodalom tanításának kérdései, gondjai kapták a főszerepet. Legyen külön irodalomtankönyv fiúknak és lányoknak? Ötletek és a rögvalóság.
2007. 10. 09.
Az ítélőerő kritikája címet viselő 15. JAK Tanulmányi Napok szombati záróakkordjaként a webes könyvkritika helyzetét tárgyalták a megjelentek: Rácz I. Péter (litera.hu),Valuska László (konyves.blog.hu), Dunajcsik Mátyás (dunajcsikmatyas.hu), Kovács Isolde (isoldeolvas.freeblog.hu), Balla D. Károly (bdk.blog.hu) és Sárossi Bogáta (iwiw.hu).
2007. 09. 29.
„Miért pont Péter?” – merül fel a kétségtelenül jogos kérdés az egyszerű könyvfogyasztóban, és Sziebig Tímea, a „Péterek könyve” írója több alternatíva végiggondolása után kész is a válasszal: „Valószínűleg angyali sugallat lehetett.” Ha így is történt, annyi mindenképpen elmondható, hogy sem az angyal, sem az elsőkötetes szerző nem vállalt túl nagy kockázatot az interjúkötet megjelentetésével.
2007. 09. 23.
Fiatal írók és exhibicionista, szimpatikus önjelöltek; színházi produkció és felolvasószínház, metálzene- és irodalom vegyült vegytisztán a Szigeten. Poézis és zene egymás kereszttüzében, avagy minden, amit a dopaminról tudni akartál (de sohasem merted megkérdezni). Félreértések sora után lett olvasható Sziget-beszámolónk.
2007. 08. 23.
A magyar beszédkincs vulgáriái, úgymint fasz, pina, ezek szinonimái, vagy az ezekkel kapcsolatos cselekvések és események minden szigetlakó fesztiválos történeteiben szerepelnek – jó esetben cselekvő résztvevői a posztmodern szerelem nem is annyira udvariatlan rítusainak. De melyikük hinné, hogy az önkínzó trubadúrkodás mellett a középkor trágár irodalmi művekben is bővelkedik?! Ha némileg eltolódna az irodalmi kánon középkorról alkotott dogmája, máris kevesebb volna az összefirkált gimnáziumi olvasókönyv.
2007. 08. 06.
„A szó veszélyes fegyver” – hangzik az Illés-nóta. Ki ne dudorászhatná ezt a népdal-tisztaságú alapigazságot nap mint nap, miközben óvatosan vagy épp gyanútlanul bolyong az emberi kommunikáció aknamezején. Olykor valóságos páros diplomáciai tojástáncot lejtünk, miközben beszélgetőtársunkkal kölcsönösen puhatolózunk egymás személyes szférájában. De mire a sok szójáték? Amit kimondunk, ez az illékony valami, tényleg akkora jelentőséggel bír?
2007. 06. 21.
Ilyenkor vagyok büszke Pécsre. Ha össze tud állni ez és más efféle kellemes, értelmes programbokor, s még támogatást is kap, akkor nem reménytelen a helyzet. Akkor ennek a helynek van atmoszférája. Tehát jövője. Talán méltó Európai Kulturális Főváros lesz... Pedig már voltak kétségeink...
2007. 06. 21.
Kedves Ismerősöm mesélte, hogy a Zeneakadémián, koncertélvezet közben környékezte meg a kérdés, hogy vajon melyik, illetve hány magyar szerző művével ajándékozhatnánk meg egy külföldit? Mert ha zene, akkor Bartókot és Kodályt ismerik széles e világon. Ám ha az irodalmat vesszük, milyen kötettel kellene gusztusosan megkoronáznunk a téliszalámi-konyakmeggy-tokaji repicsomagot, hogy idegen ajkú barátunk szemében a felismerés és a mohó kíváncsiság öröme csillanjon meg?
