irodalom / körkérdés
2012. 01. 01.
Vajon mi a közös egy JAK-elnöki ciklusban, a szexben, a drámában és a szentmisében? Ezekről a kérdésekről, a prae.hu, a JAK és az írókat, irodalomtudósokat képviselő irodalmi szervezetek ügyeiről beszél Balogh Endre, a prae.hu főszerkesztője évzáró és évnyitó interjúsorozatunkban.
2011. 12. 31.
2011-et záró interjúsorozatunkkal olyan irodalmárokat kerestünk fel, akik a könyvkiadást, az irodalmi élet szervezeti rendszerét, valamint a kultúr- és irodalompolitikai folyamatok alakulását belülről, elsőkézből ismerik. Ezúttal Orcsik Roland, a Tiszatáj szerkesztője és a JAK-füzetek egyik újonnan megválasztott sorozatszerkesztője válaszai olvashatók.
2011. 12. 30.
A 2011-et záró interjú-sorozatunkkal olyan irodalmárokat kerestünk fel, akik a könyvkiadást, az irodalmi élet szervezeti rendszerét, valamint a kultúr- és irodalompolitikai folyamatok alakulását belülről, elsőkézből ismerik, képviselik. Ez alkalommal Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke válaszolt kérdéseinkre.
2011. 12. 29.
2011-et záró kérdéseinkkel olyan irodalmárokat kerestünk fel, akik a könyvkiadást, az irodalmi élet szervezeti rendszerét, valamint a kultúr- és irodalompolitikai folyamatok alakulását belülről, elsőkézből ismerik, képviselik. Elsőként Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó alapító-főszerkesztője válaszait közöljük.
2008. 12. 23.
Szentkuthy Miklós könyvei nem hagynak nyugton. Személyes viszonyba kerülök és vitázom velük, megunom őket, újra előveszem, elfelejtem, majd ismét elemi erővel törnek elő. Nem hagy nyugodni Szentkuthy akkor sem, amikor egymásnak ellentmondó módon definiálja saját munkáját, egyszer például magáról mint a realizmus igényével író emberről beszél, máskor pedig arról, hogy minden nyelv.
2008. 12. 11.
D´ Annunzio, Joyce, Merezskovszkij, Dos Passos - e nevek ugranak be hasonlatokat keresgélve Szentkuthy életművének jelentőségét méricskélve. Korántsem irodalomtörténeti szempontból, „csupán” érdeklődő olvasóként és írogató emberként. Úgy érzem azonban, hogy fentemlített kortárs alkotók elismertségéhez és recepciójához képest sajnos Szentkuthy Miklós műveinek ismertsége s recepciója szinte elhanyagolható.
2008. 12. 10.
„…a metafora és hasonlat legdrágább kincsem…” Amikor először találkoztam a Múzsák testamentuma című tanulmánykötetében (1985) Szentkuthy Miklósnak azzal az esszéjével (folyóirat-körkérdésre írta válaszul, Az emberi szó jelene és jövője címmel), amelyből a citátum való, azóta e vallomása fényében lapozom a Szent Orpheust éppúgy, mint a Prae-t, az „önarc-kép álarcokban”-sorozatát vagy a történelmi regényekként is olvasható, kíméletlenül őszinte emberlény-elemzéseit.
2008. 09. 12.
Ladies and gentlemen – hogy mesterünket idézzem –, a körkérdésre, hogy vajon hol lehet Szentkuthy helye a mai magyar és világirodalomban, természetesen nem lehet értelmes választ adni. Talán jobb kérdés lett volna, ha azt firtatnánk: hol van a magyar és a világirodalom, sőt a magyar és a világművészet (irodalmon messze túl: zene, képzőművészet, majdnem azt írtam: Film, Színház, Muzsika, meg persze világtudomány, filozófia és vallás) helye Szentkuthy életművében?
2008. 08. 25.
Szentkuthyt először olvasni sokkoló élmény. Nem feledem, magyar szakos főiskolai hallgatóként irodalomtörténeti szigorlatra készülve olvastuk a PRAE-t. Elképedve kérdezgettük egymástól: Mi ez? A meghatározható műfajt kerestük egy számunkra addig ismeretlen tartományban.
2008. 08. 18.
A Szentkuthy helyére vonatkozó kérdés számomra mindenekelőtt azt jelenti, hogy: mennyire erős Szentkuthy jelenléte a mai magyar irodalmi közéletben. Általános vélekedés (én legalábbis gyakran találkozom vele), hogy Szentkuthy periférikusan van jelen: könyveit kevesen olvassák, a látványosabb vitákban ritkán esik róla szó. És így tovább.
