irodalom / könyv

Kit ne foglalkoztatna, hogy vajon hogy látja őt a világ? És kinek ne lenne valamiféle személyes elképzelése erről? Identitás, emlékezet, valóság – hozzávalók egy önéletrajzhoz. De vajon mit takarhat ez a kifejezés: „önéletrajzaim”? Takács Zsuzsa különös kísérletbe fogott: hogyan mutathatjuk meg, ami a valóságból eljut hozzánk, kívülről és belülről egyszerre.

Bán Zoltán András regényének főhőse nem Susánka és/vagy/azaz Selyempina (ők vélhetően nem is igen léteznek), és nem is a történetet interpretáló Agyközpont (hiszen önmagában az sem létezik). De nem, valószínűleg nem is Zsigó bátyánk az - mivel talán maga a könyv sem létezik, nem lehet főhőse sem.

Kaiser Ottó és segítői valószínűleg arra törekedtek a Határtalan irodalom című, roppant impozáns és szó szerint súlyos, két kötetes album megalkotásakor, hogy ismerős közelségbe hozzák a határon túli magyar írókat, lehetőleg minél többet bemutatva közülük és belőlük.

Gyilkosság, emberrablás, megfélemlítés, politikai nyomás és korrupció kell az üzlethez, szex az előmenetelhez, besúgás az életben maradáshoz a Médiacápák című könyvben. Maffiamódszereknek nevezzük őket, de bizonyos tálalásban a közepes- és nagyvállalatok működésének globálisan elterjedt alapelemei ezek, a média világából ilyen például a Nicole Kidman főszereplésével forgatott Majd’ megdöglik érte című film is.

Joanne Harris neve nem ismeretlen a hazai olvasóközönség előtt. A Szederbor, a Partvidékek és a Szent bolondok szerzőjét néhány éve a Csokoládé című regényéből készített nagy sikerű film tette igazán népszerűvé. Noha legújabb kötete, az Urak és játékosok, témáját tekintve nem illik az imént felsorolt, romantikus regények sorába, mégis a jól ismert harrisi, filmet álmodó, filmben gondolkodó látásmód jellemzi.