irodalom / könyv
2007. 12. 04.
A JAK-füzetek sorozat 150. darabja Egészrész címmel egy antológia, méghozzá fiatal költők antológiája, amint arról a piros betűkkel szedett alcím tájékoztat minket.
2007. 11. 25.
Noha olyan szerzők, mint Bodor Béla, Tábor Ádám, Tandori Dezső, vagy Zsávolya Zoltán már a kilencvenes években értően hangsúlyozták a Marno-líra egzisztenciális-gondolati és transzironikus-melankolikus megalapozottságát, az irodalomkritika jellemzően mégis mintha csak a közelmúltban ébredt volna rá a Marno-szövegekkel kapcsolatos értetlenségére, és kezdte el tematizálni, revizionálni.
2007. 11. 14.
Inkább sötét fikció, mint sötét valóság: eleven rémkép az emberekről és a világról. Különös hangulatú látomás, szélsőségesen negatív jellemrajzokkal és helyzetekkel. Kifogástalan munka, karakteres narráció, meghökkentő látásmód – és mégis sajnálom azokat, akik képesek maradéktalanul azonosulni a történet hangulatával.
2007. 11. 05.
"Emlékszem a trampok »A negyvenkilences év« című dalára és a refrénjére: »Vén csavargó vagyok, a világot bejártam, de sosem felejtem el, amit negyvenkilencben láttam.« Rendszerint azonban így énekelték: »Vén csavargó vagyok, az országot bejártam, de sosem felejtem el, amit hatvannyolcban láttam.«" – ez Patrik Ouředník A huszonnégyes év című könyvének, memoárjának vagy egyszerűen irodalmi kísérletének egyik, a mű egészére igen jellemző fejezete. Az egyik a háromszázból.
2007. 11. 01.
Lackfi regénye a '80-as évek mackónadrágos kamaszvilágának állít tarkabarka emléket. A szöveg zökkenői ellenére igen vonzó, a kérdés csupán az, hogy az elbeszélő („Jancsikka”) élménytengere, a történetekben megelevenedő figurák, vagy – amint a cím némileg félrevezetően sugalmazza – a halott Apa áll-e az emlékezés gyújtópontjában. Vagy egyik sem? – Végh Dániel kritikája a tájékozott és elmélyedő olvasóknak szól.
2007. 10. 18.
Térey János könyveit tulajdonképpen már a kezdetektől fogva élénk érdeklődés kísérte, különösen igaz ez az utóbbi években megjelent munkáira. A 2001-es Paulus, az azt követő válogatott versek (Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig, 2003), majd a − „színházban” is nagy sikerrel játszott − A Nibelung-lakópark (2004) óta egyértelműen úgy látszik, Térey a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb, legérdekesebb alakja.
2007. 10. 11.
Karinthy 1937-ben, Somlyó Zoltán halálakor felidéz egy klasszikus, romantikus hasonlatot, miszerint a költő olyan, mint a kagyló: mindkettő kínjában izzadja ki magából az értéket – egyik a verset, másik a gyöngyöt.
2007. 10. 02.
Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényének hangulatát a nők határozzák meg. Stílusában, történetszövésében, karaktereinél és az elbeszélő esetében egyaránt felfedezhető a kaotikusság, az érzékiség, az érzékenység, a romlottság, a folytonos önértelmező gesztus.
2007. 09. 30.
Térey János új kötete az udvari költészet impozáns darabja, de ez a császári udvar riasztóan magányos, és az uralkodó magának zenél.
2007. 09. 22.
„Asszony égbe csak úgy juthat, / Ha férjével alázatos, / Ez az ő kötelessége, / Ezen az úton üdvözül” – olvashatjuk a Sukaszaptatiban, azaz a Papagáj hetven meséjében a csalfa asszonyokról. S ugyanebben a szanszkrit mesegyűjteményben szerepel néhány oldallal odébb a következő mondat is: „Nyújts hát nekem legalább egyetlen alkalommal szerelmi élvezetet, te gyönyörű nő, aki fogaid sugárzó ragyogásával az ősz elején felkelő, nyúl képét mutató Hold bimbózsenge fénysugarainak fényességét is messzi elhomályosítod, és a szívemben forróbban tüzelő sebet ejtesz, mint maga az Ötnyilú fejedelem, a Szerelemisten”. Az első idézet éppoly sokat mond el a Sukaszaptatiról, mint a második.
