irodalom / könyv
2008. 07. 03.
Neil Gaiman nagy mesemondó, de csak korhatáros hallgatóságot ajánlott a közelébe engedni – ezt persze már a Csillagpor óta tudjuk, de nem árt néha újra meg újra tudatosítani magunkban. A most kiadott, figyelemfelkeltő és izgalmas című Sosehol olyan, mintha a Harry Potter utódjaként emlegetett – és egyébként szintén az Agavénál megjelent – Az alagutak rejtélyének horrorisztikus felnőtt-változata lenne. Hideglelős, izgalmas, fordulatos. De azért aggódunk picit Mr. Gaiman elméjének épségéért…
2008. 06. 15.
António Lobo Antunes José Saramago mellett a huszadik század második felének legjelentősebb portugál írója. Sajnos kortársához képest alig ismert hazánkban, pedig a nemrég magyarul is megjelent As Naus - És visszatérnek a karavellák című regénye a posztmodern írásművészet egyik megkerülhetetlen alkotása.
2008. 06. 11.
Doris Lessing A fű dalol című regényéért 2007-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Írói hangja összetéveszthetetlen, stílusa élvezetes, jobbára egyes szám harmadik személyű, letisztult és pátoszmentes a narráció. És noha az általa elbeszélt történetekben látszólag nincsen semmi különös a szó „újdonság” vagy „meglepetés” értelmében, mégis minden regénye letehetetlen. Kevés szereplő, minimális párbeszéd. Ritka a meghökkentő fordulat és a váratlan cselekmény.
2008. 06. 06.
Izgalmas, eredeti figurák, zűrös családi kapcsolatok, és egy tehetséges, fiatal élet, ahogy saját maga elől is rejtve, szép lassan elkallódik – valójában ezek a Surik kulcsmotívumai.
2008. 06. 04.
„Nagyon bízom könyvem jócskán ígérkező egyediségében” – olvasható Tandori könyvének második fejezetében (hihetünk neki?), s tegyük hozzá, nem is ok nélkül való ez a bizakodás. A szerző Kilobbant sejtcsomók című művében ugyanis arra vállalkozik, hogy sorjázó gondolatait Virginia Woolf általa lefordított regényeinek irányába terelve, megossza olvasóival a fordítás alatt-után-közben-mellett szerzett élményeit, tapasztalatait, valamint emlékeit, megjegyzéseit, gondolatait.
2008. 05. 27.
Alapvetően háromféle könyv van: 1. amit azért olvasol, mert magával ragad a fordulatos és izgalmas cselekmény, 2. melynél a narrátori hang egyediségében van az ereje, és amit rejtélyes módon képtelen vagy letenni annak ellenére, hogy különben nem érdekel túlzottan maga az elbeszélt történet; 3.(talán ez a legszerencsésebb, ugyanakkor a legritkább együttállás) ha a lendületes cselekményről egy összetéveszthetetlen stílusú és rendkívül karakteres narrátori hang elbeszéléséből értesülünk.
2008. 05. 26.
A barcelonai szerzőpáros feltalálta a spanyol(katalán?)viaszt: megírták a nemzeti-vallásos Da Vinci-kódot. Bár titkos lovagrend, rejtett üzenet és rituális gyilkosság a könyv minden oldalára jut, a végeredmény mégis inkább populáris kultúrmisszió, avagy ismeretterjesztés izgalmasan. De ki ölte meg Gaudít?
2008. 05. 23.
Míg a társadalomtudományos elméleti diskurzusban ma már közhely, hogy egy személy esetén nincs feltétlenül oksági kapcsolat biológiai neme, kulturálisan megalkotott nemi szerepei és szexuális magatartása között, addig a feminista irodalomkritika képtelen kilépni az élettan bűvköréből.
2008. 05. 08.
Grecsó Krisztián Tánciskola című regénye akkora sajtóvisszhangot kapott, amekkorát ma magyar regény csak kaphat. Didaxisa és mitológiai fejtegetései ellenére könnyen és jól olvasható, lendületes regényt írt.
2008. 05. 06.
Megbocsátható talán, ha az ember egy ilyen című könyv kapcsán a matatással - bár némi fenntartással önmagával szemben is -: de kívülről befelé halad. Messziről, sötétben semmit nem érzékelünk, ha csak rápillantunk. Nem foszforeszkál, nem világít, kétség nem fér hozzá, szolid könyvnek tűnik.
