irodalom / könyv
2008. 07. 15.
„Gondolom, Önök is eltűnődnek így nyaralás közben, mi is a névutó.” A szerző szellemében egy könnyed, nyári strandolvasmányt ajánlunk most. Nádasdy Ádám új, a könyvhétre megjelent kötetében a szerző 2003 és 2007 között megjelent nyelvészeti tárgyú írásait olvashatjuk. A Magyar Narancsból ismert Modern Talking-cikkeken kívül néhány más, hasonlóan okos és élvezetes írást.
2008. 07. 14.
A Semmi művészet az Esterházy-életmű leghangsúlyosabb darabjainak zavarbejtő át-, szét-, illetve újraírt verziója. A kritikus olykor nem talál szavakat, s inkább közhelyeket olvas a szerző fejére. Közhely? „Közhely, de a közhelyek igazak (ez is közhely; ez is; és így tovább…)”
2008. 07. 11.
Nem csak emancipáció és kánonbővítés! A Szomjas oázis kegyetlen olvasmány, mely durván leleplezi a bennünk munkáló prüdériát, és könyörtelenül szembesít testünk korlátaival.
2008. 07. 03.
Neil Gaiman nagy mesemondó, de csak korhatáros hallgatóságot ajánlott a közelébe engedni – ezt persze már a Csillagpor óta tudjuk, de nem árt néha újra meg újra tudatosítani magunkban. A most kiadott, figyelemfelkeltő és izgalmas című Sosehol olyan, mintha a Harry Potter utódjaként emlegetett – és egyébként szintén az Agavénál megjelent – Az alagutak rejtélyének horrorisztikus felnőtt-változata lenne. Hideglelős, izgalmas, fordulatos. De azért aggódunk picit Mr. Gaiman elméjének épségéért…
2008. 06. 15.
António Lobo Antunes José Saramago mellett a huszadik század második felének legjelentősebb portugál írója. Sajnos kortársához képest alig ismert hazánkban, pedig a nemrég magyarul is megjelent As Naus - És visszatérnek a karavellák című regénye a posztmodern írásművészet egyik megkerülhetetlen alkotása.
2008. 06. 11.
Doris Lessing A fű dalol című regényéért 2007-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Írói hangja összetéveszthetetlen, stílusa élvezetes, jobbára egyes szám harmadik személyű, letisztult és pátoszmentes a narráció. És noha az általa elbeszélt történetekben látszólag nincsen semmi különös a szó „újdonság” vagy „meglepetés” értelmében, mégis minden regénye letehetetlen. Kevés szereplő, minimális párbeszéd. Ritka a meghökkentő fordulat és a váratlan cselekmény.
2008. 06. 06.
Izgalmas, eredeti figurák, zűrös családi kapcsolatok, és egy tehetséges, fiatal élet, ahogy saját maga elől is rejtve, szép lassan elkallódik – valójában ezek a Surik kulcsmotívumai.
2008. 06. 04.
„Nagyon bízom könyvem jócskán ígérkező egyediségében” – olvasható Tandori könyvének második fejezetében (hihetünk neki?), s tegyük hozzá, nem is ok nélkül való ez a bizakodás. A szerző Kilobbant sejtcsomók című művében ugyanis arra vállalkozik, hogy sorjázó gondolatait Virginia Woolf általa lefordított regényeinek irányába terelve, megossza olvasóival a fordítás alatt-után-közben-mellett szerzett élményeit, tapasztalatait, valamint emlékeit, megjegyzéseit, gondolatait.
2008. 05. 27.
Alapvetően háromféle könyv van: 1. amit azért olvasol, mert magával ragad a fordulatos és izgalmas cselekmény, 2. melynél a narrátori hang egyediségében van az ereje, és amit rejtélyes módon képtelen vagy letenni annak ellenére, hogy különben nem érdekel túlzottan maga az elbeszélt történet; 3.(talán ez a legszerencsésebb, ugyanakkor a legritkább együttállás) ha a lendületes cselekményről egy összetéveszthetetlen stílusú és rendkívül karakteres narrátori hang elbeszéléséből értesülünk.
2008. 05. 26.
A barcelonai szerzőpáros feltalálta a spanyol(katalán?)viaszt: megírták a nemzeti-vallásos Da Vinci-kódot. Bár titkos lovagrend, rejtett üzenet és rituális gyilkosság a könyv minden oldalára jut, a végeredmény mégis inkább populáris kultúrmisszió, avagy ismeretterjesztés izgalmasan. De ki ölte meg Gaudít?
