irodalom / könyv
2008. 10. 29.
„Én azt akarom hogy az unokám szabadon csináltathasson magának abortuszt. Én meg erre azt feleltem neki hogy asszonyom ahogy én ezt az országot elnézem emiatt egy csöppet se kell aggódnia. Amilyen irányba a dolgok haladnak nem nagyon kétlem hogy a maga unokája annyi abortuszt csináltathat majd magának amennyit csak akar. Sőt nemcsak abortusza lehet de a nagyanyját is elaltathatja majd ha neki úgy tetszik.”
2008. 10. 25.
Mazzucco kezet foghatna Esterházyval: ahogy a Harmonia Caelestis a tényszerű és a fiktív mezsgyéjén lavírozott, amikor az Esterházy-család történetét, a hozzá kapcsolódó legendákat, adomákat és apokrif történeteket megírta; úgy a Vita a Róma és Nápoly közt félúton található Tufo di Minturnóból elszármazott szegényparaszt Mazzucco-család tengerentúlra vezető és gyakran a legendák ködébe vesző történetét meséli el.
2008. 10. 10.
Ritka, majdhogynem történelmi pillanatnak lettünk ismét tanúi: megjelent egy könyv és egy film, melyek azonos témából, részben egymásból táplálkoztak, és a könyv nagyságrendekkel rosszabbnak bizonyult, mint a film. A Hullám – a könyv – ugyanis éppen annyira felszínes és egyszerű, amennyire fontos témát vizsgál.
2008. 09. 04.
Nem tudom, ki az a titokzatos Elena Ferrante, s tudatlanságommal nem vagyok egyedül. Ha az interneten rákeresek a nevére, mindössze eddig megjelent regényeiről tájékozódhatok. Annyi bizonyos csupán, hogy az Elena Ferrante álnév: a kortárs olasz író valódi kilétét a mai napig jótékony homály fedi.
2008. 09. 03.
Závada Pál nagyjából osztatlan sikert aratott első regényével, a Jadviga párnájával, majd a Milota és A fényképész utókora folytatta a sort. Vajon mi történik negyedik regényével, melynek az Idegen testünk címet adta a szerző?
2008. 08. 30.
Miért lehet a puhafedélbe rétegelt, vegytiszta, válogatott káromkodást a huszonegyedik században kortárs szépprózaként eladni, ráadásul több nyelvre lefordítva, széles e világon? Vajon szubkulturális igényeket elégít ki? Netán a mai (olvasó)közönség ennyire mazochista sznob?
2008. 08. 06.
A tucatnyi érdeklődővel futó garbós-zakós (belterjes és unalmas), rosszul hangosított magyar irodalmi esteknek ugyanúgy jelentős hagyománya van, mint a nemzet nagy íróival készült patetikus (szintén belterjes és unalmas) mélyinterjúknak, portrébeszélgetéseknek. Vámos Miklós alexandrás estjeire a fentiek közül (szerencsére) csak a rossz hangosítás jellemző.
2008. 07. 19.
A bőrönd púpos, útlevél a helyén, úgyis-itthon-felejtünk-valamit tudat az agyban. Az utolsó utáni, legdrámaibb pillanatban (elvileg) már csak az elemózsia, meg egy jó könyv hiányzik. Persze nem mindegy ám, mi csusszan végül a poggyászba: fontos, hogy könnyű, ugyanakkor tartalmas legyen. Mondjuk Anna Gavalda Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol című novelláskötete.
2008. 07. 18.
Nyilas Atilla felvette azt a szálat, amit Szabó Lőrinc Az Egy Álmai című versében leejtett, s Álmoskönyvében megírta, amit megálmodott. Vagy megálmodta, amit megírt? Vagy a kettő, ha költészetről beszélünk, egyre megy?
2008. 07. 16.
A Nyelvi álarcok című interjúkötetben tizenhárom neves magyar műfordító vall tapasztalatairól, műhelytitkairól és a múlt rendszer könyvpolitikájáról, miközben a kérdezők hol az irodalmárok, hol a hétköznapi olvasók pozíciójából igyekeznek őket zavarba ejteni.
