irodalom / könyv
2008. 12. 13.
Olyan jó, hogy most már mindig posztmodern lesz! Paródiaöszvérek legelik majd most és mindig is a bokorrímeket az ibolyák fedeléről, miközben a kultúrák horizon- és vertikális találkozásába beszüremkednek az odailletlen beszédmodorok, de mit szüremkednek?!, kérem tisztelettel, mikor már nincsenek is falak, úgy lebontottuk azokat, hogy soha nem is voltak.
2008. 12. 09.
Molnár Péter hosszú évek óta egyetemeken oktat Amerikában és Magyarországon is, lehetősége bőven volt, hogy megismerje a fiatalok gondolkodását. Szereplői e sorok írójának a legszűkebb kortársai, mégsem tudok velük még szimpatizálni sem, nemhogy azonosulni, s egy idő után már nem izgat a lány neve - a sorsa pedig még kevésbé.
2008. 12. 08.
Ha most jól hangzó szalagcímeket akarnék írni, az szerepelne itt, hogy „Végre fény derül Bukowski közismert alteregója, Henry Chinaski első húszegynéhány évének történéseire! Szörnyű gyermekkor! Könyörtelen iskolaévek!” De nem akarok semmi jól hangzót írni, mert hősünkhöz hasonlóan magam sem állhatom az ilyesmit, de még az írókat se nagyon kedvelem.
2008. 12. 02.
"A telek egyre melegebbek és melegebbek, a talajt lassan teljesen beborítja a korom. A parkolóban feltűnő állatok és madarak száma vészesen apad. A bejárat/kijárat körüli fák és bozótok elhervadnak, majd pár évtized elteltével az üzlettől elvezető nyugati utat elnyeli az emelkedő óceán. Az emberek azonban rendületlenül veszik a konferenciamappákat, hosszabbítókat, tároló dobozokat és, ha rájuk jön, rágógumit."
2008. 11. 30.
Hétmérföldes csizmákkal átrohanva hétmillió évet a yuanmoui embertől Deng Xiaopingig mindössze 92 oldalon… Lehetséges volna röviden, mégis olvasmányosan és közérthetően összefoglalni távoli tájak történelmét? Polonyi Péter épp erre vállalkozott Kína rövid története című munkájában.
2008. 11. 19.
Susanna Jones bebizonyította, hogy bárki írhat japán regényt, méghozzá a legújabb divat szerint, amelyben fontos szerepet kap a különböző rétegkultúrák érzékletes bemutatása, megfelelő mennyiségű testnedv, a főhős őrültebbnél őrültebb gondolatai, egy rejtélyes gyilkosság, és persze hősnőnk perverz vonzalma a pszichopata gyilkos iránt.
2008. 11. 13.
Vlagyimir Szorokin Az opricsnyik egy napja című szövege a jövő reakciós Oroszországába, egy végletesen hierarchikus és procedurális világba vezet el, ahol minden aprólékosan szabályozott. A Jég-trilógia magyarul megjelent két kötetével szemben ez a szöveg visszaérkezik a napi valósághoz, és globális figyelmeztetést teljesít ki, amely alól jó lelkiismerettel senki sem vonhatja ki magát.
2008. 11. 11.
A rock örök és elpusztíthatatlan! Avagy ameddig a föld kerek, mindig lesznek rockerek – tartják az ősrockerektől származó, a bőrkabátosok közti közbeszédben megfellebbezhetetlennek tűnő szentenciák. Melyek a Hasítás magyar rocknovelláit olvasva mégis megdőlni látszanak.
2008. 11. 02.
Az Európa Kiadó után öt évvel a Magvető is kiadta Ljudmila Ulickaja, mai orosz prózairodalom egyik legnépszerűbb alkotójának kilenc éven át írott regényét, a Kukockij eseteit. A könyv fő témája a nőiség misztériuma, de nyugalom, nem fogom boncolgatni, hogy Ulickaja írónő vagy nőíró-e.
2008. 10. 29.
Ami az Édeskevést az egyszerű kocsmás-pornós, dekadens lektűrtől megkülönbözteti, az egyfelől a szöveg jól kiegyensúlyozott, szerkesztett profizmusa, másfelől vallomásos, saját bőrt vásárra vivő hangneme. De épp ez rejti magában az olvasás buktatóit is. Hiszen ami a fülszövegben is beharangozott, az írásra mint utolsó tétre mindent feltevő prózát hitelesítené, az éppenhogy hiányzik: a szerző. Így aztán az olvasás vezérlő eleme a gyanú, a kétely, a találgatás lesz.
