irodalom / könyv
2009. 01. 12.
Hispanistaként mindig nagy örömmel tölt el, ha spanyol nyelvű irodalmat tárnak a magyar olvasó elé, főleg, ha kortárs szerzők műveivel teszik ezt. Ezért – és mert Javier Marías igen nagy nevű író, nemcsak hazájában, hanem egész Európában – nagy reményekkel fordultam az aprócska novelláskötet felé. Nos, talán többet vártam tőle a kelleténél...
2009. 01. 09.
Melyik volt a latin-amerikai új próza, a boom első nagy műve? Ha nem eleve értelmetlen ilyen kérdést feltenni, akkor Juan Carlos Onetti Rövid az élet című regénye komoly esélyes erre a címre, még akkor is, ha A száz év magánnyal vagy Borges novelláival ellentétben nálunk eddig majdnem teljesen ismeretlen volt.
2009. 01. 06.
Zafón regényeiben fontos szerepet játszik Barcelona egyik titkos zuga, az Elfeledett Könyvek Temetője, ahol – Borges Bábeli könyvtár című novellájához hasonlóan - minden valaha megírt, aztán elfelejtett regény arra vár, hogy újra felfedezzék, hogy rátaláljon az Olvasó, az az Olvasó, akinek éppen rá van szüksége.
2008. 12. 20.
A TÁP Színház Keresők című előadása nem véletlenül kapta meg a 2006/2007-es évad legjobb független színházi előadásáért járó Színikritikusok díját. Azonban mindaz, ami a színpadon olyan jól szólt, irodalmi alapanyagként nem tudja megállni a helyét. Ez a látszólagos paradoxon viszont legalábbis érdekes - állítja Deres Kornélia, Molnár Péter regényéről közölt pár-kritikájában.
2008. 12. 18.
Stephen King csaknem hétszáz oldalas regénye, a Lisey története az írásról, az olvasásról és a fikcióról szól. Létezik egy tó, melynek partján kivetjük a hálónkat, melynek vizéből mindannyian kortyolunk, állítja a könyv, és ez a tó a szavak, a mítoszok tava, minden író és olvasó álomszerű helye.
2008. 12. 15.
Szijj Ferenc intellektuálisan egyszerre letisztult és túlterhelt lírája valójában ugyanolyan könnyen vált ki elismerő biccentést az olvasó részéről, mint amilyen nehezen szerethetőnek tűnik valaki más számára. A Kenyércédulák időtálló kötet, jó eséllyel még érettségi tétel is lesz belőle, mégis: bizonyos hangoltság, kesztyűs kéz és pihent agy szükségeltetik az olvasásához.
2008. 12. 13.
Olyan jó, hogy most már mindig posztmodern lesz! Paródiaöszvérek legelik majd most és mindig is a bokorrímeket az ibolyák fedeléről, miközben a kultúrák horizon- és vertikális találkozásába beszüremkednek az odailletlen beszédmodorok, de mit szüremkednek?!, kérem tisztelettel, mikor már nincsenek is falak, úgy lebontottuk azokat, hogy soha nem is voltak.
2008. 12. 09.
Molnár Péter hosszú évek óta egyetemeken oktat Amerikában és Magyarországon is, lehetősége bőven volt, hogy megismerje a fiatalok gondolkodását. Szereplői e sorok írójának a legszűkebb kortársai, mégsem tudok velük még szimpatizálni sem, nemhogy azonosulni, s egy idő után már nem izgat a lány neve - a sorsa pedig még kevésbé.
2008. 12. 08.
Ha most jól hangzó szalagcímeket akarnék írni, az szerepelne itt, hogy „Végre fény derül Bukowski közismert alteregója, Henry Chinaski első húszegynéhány évének történéseire! Szörnyű gyermekkor! Könyörtelen iskolaévek!” De nem akarok semmi jól hangzót írni, mert hősünkhöz hasonlóan magam sem állhatom az ilyesmit, de még az írókat se nagyon kedvelem.
2008. 12. 02.
"A telek egyre melegebbek és melegebbek, a talajt lassan teljesen beborítja a korom. A parkolóban feltűnő állatok és madarak száma vészesen apad. A bejárat/kijárat körüli fák és bozótok elhervadnak, majd pár évtized elteltével az üzlettől elvezető nyugati utat elnyeli az emelkedő óceán. Az emberek azonban rendületlenül veszik a konferenciamappákat, hosszabbítókat, tároló dobozokat és, ha rájuk jön, rágógumit."
