irodalom / könyv
![Írjunk mi is japán regényt!](data/_cache/2008-11-17/9644s_1603_220x220.jpg)
2008. 11. 19.
Susanna Jones bebizonyította, hogy bárki írhat japán regényt, méghozzá a legújabb divat szerint, amelyben fontos szerepet kap a különböző rétegkultúrák érzékletes bemutatása, megfelelő mennyiségű testnedv, a főhős őrültebbnél őrültebb gondolatai, egy rejtélyes gyilkosság, és persze hősnőnk perverz vonzalma a pszichopata gyilkos iránt.
![Brutális hatalom fenyeget](data/_cache/2008-11-10/9456s_1582_220x220.jpg)
2008. 11. 13.
Vlagyimir Szorokin Az opricsnyik egy napja című szövege a jövő reakciós Oroszországába, egy végletesen hierarchikus és procedurális világba vezet el, ahol minden aprólékosan szabályozott. A Jég-trilógia magyarul megjelent két kötetével szemben ez a szöveg visszaérkezik a napi valósághoz, és globális figyelmeztetést teljesít ki, amely alól jó lelkiismerettel senki sem vonhatja ki magát.
![A rock halott! Vagy mégsem?](data/_cache/2008-11-10/9454s_1581_220x220.jpg)
2008. 11. 11.
A rock örök és elpusztíthatatlan! Avagy ameddig a föld kerek, mindig lesznek rockerek – tartják az ősrockerektől származó, a bőrkabátosok közti közbeszédben megfellebbezhetetlennek tűnő szentenciák. Melyek a Hasítás magyar rocknovelláit olvasva mégis megdőlni látszanak.
![Kukockij esetei](data/_cache/2008-10-30/9154s_1544_220x220.jpg)
2008. 11. 02.
Az Európa Kiadó után öt évvel a Magvető is kiadta Ljudmila Ulickaja, mai orosz prózairodalom egyik legnépszerűbb alkotójának kilenc éven át írott regényét, a Kukockij eseteit. A könyv fő témája a nőiség misztériuma, de nyugalom, nem fogom boncolgatni, hogy Ulickaja írónő vagy nőíró-e.
![A Spiegelmann-ügyirat](data/_cache/2008-10-29/9134s_1534_220x220.jpg)
2008. 10. 29.
Ami az Édeskevést az egyszerű kocsmás-pornós, dekadens lektűrtől megkülönbözteti, az egyfelől a szöveg jól kiegyensúlyozott, szerkesztett profizmusa, másfelől vallomásos, saját bőrt vásárra vivő hangneme. De épp ez rejti magában az olvasás buktatóit is. Hiszen ami a fülszövegben is beharangozott, az írásra mint utolsó tétre mindent feltevő prózát hitelesítené, az éppenhogy hiányzik: a szerző. Így aztán az olvasás vezérlő eleme a gyanú, a kétely, a találgatás lesz.
![Itt senki se golyóálló](data/_cache/2008-10-25/9064s_1520_220x220.jpg)
2008. 10. 29.
„Én azt akarom hogy az unokám szabadon csináltathasson magának abortuszt. Én meg erre azt feleltem neki hogy asszonyom ahogy én ezt az országot elnézem emiatt egy csöppet se kell aggódnia. Amilyen irányba a dolgok haladnak nem nagyon kétlem hogy a maga unokája annyi abortuszt csináltathat majd magának amennyit csak akar. Sőt nemcsak abortusza lehet de a nagyanyját is elaltathatja majd ha neki úgy tetszik.”
![A másik élet](data/_cache/2008-10-25/9061s_1521_220x220.jpg)
2008. 10. 25.
Mazzucco kezet foghatna Esterházyval: ahogy a Harmonia Caelestis a tényszerű és a fiktív mezsgyéjén lavírozott, amikor az Esterházy-család történetét, a hozzá kapcsolódó legendákat, adomákat és apokrif történeteket megírta; úgy a Vita a Róma és Nápoly közt félúton található Tufo di Minturnóból elszármazott szegényparaszt Mazzucco-család tengerentúlra vezető és gyakran a legendák ködébe vesző történetét meséli el.
![A gyávák könyve: A Hullám](data/_cache/2008-10-09/8594s_1457_220x220.jpg)
2008. 10. 10.
Ritka, majdhogynem történelmi pillanatnak lettünk ismét tanúi: megjelent egy könyv és egy film, melyek azonos témából, részben egymásból táplálkoztak, és a könyv nagyságrendekkel rosszabbnak bizonyult, mint a film. A Hullám – a könyv – ugyanis éppen annyira felszínes és egyszerű, amennyire fontos témát vizsgál.
![Olasz mélabú és egy csipetnyi bűn](data/_cache/2008-08-29/7545s_1345_220x220.jpg)
2008. 09. 04.
Nem tudom, ki az a titokzatos Elena Ferrante, s tudatlanságommal nem vagyok egyedül. Ha az interneten rákeresek a nevére, mindössze eddig megjelent regényeiről tájékozódhatok. Annyi bizonyos csupán, hogy az Elena Ferrante álnév: a kortárs olasz író valódi kilétét a mai napig jótékony homály fedi.
![Az anakronizmus poétikája](data/_cache/2008-09-02/7685s_1347_220x220.jpg)
2008. 09. 03.
Závada Pál nagyjából osztatlan sikert aratott első regényével, a Jadviga párnájával, majd a Milota és A fényképész utókora folytatta a sort. Vajon mi történik negyedik regényével, melynek az Idegen testünk címet adta a szerző?