irodalom / könyv
2009. 04. 02.
Kis túlzással azt mondanám, Stephen King gyorsabban ír, mint ahogy én olvasok. Alig fejeztem be a Lisey történetét (684 oldal), már kinn is volt magyarul a legutóbbi regény, a Duma Key (724 oldal), idén ősszel pedig Amerikában már publikálják a legújabb opuszt, az Under the Dome-ot, mely King szerint kétszer olyan hosszú, mint a Duma Key. Közben kijött egy novelláskötet (Just After Sunset) illetve egy rövidebb terjedelmű sztori, a (most még csak) e-bookként hozzáférhető UR. Elhatároztam, hogy a Duma Key olvasásának megadom a módját: ha King ennyit dolgozik, dolgozzon a kritika is. A Duma Key egyébként is megérdemli.
2009. 03. 29.
A kritikai kiadásokat megelőző alapkutatást szokás az exhumálás műveletéhez hasonlítani. Ha Kosztolányi művei viszonylag porhanyós hullának számítanak is Berzsenyi vagy Csokonai írásaihoz képest, a frissen megjelent Kosztolányi-forrásjegyzék első kötete alapján láthatóan kemény dolga van a Szegedy-Maszák Mihály és Veres András vezette kutatócsoportoknak.
2009. 03. 26.
„Hatodszor utoljára lő. Megvan önöknek ez a könyv?”– kérdeztem a sokadik könyvesboltban, míg végre a Nagymező utcai Lírában megfejtik, hogy Emma Ovary Hatszor gyorsabban öl c. regényét keresem. Ezután már semmi nem álhatott a műélvezet útjába. Pornóregényként hirdették, de a 100. oldal után azt gondoltam, hogy ez nem pornó, még csak nem is erotikus irodalom, ez egy szöveg, amiben időről időre dugnak.
2009. 03. 17.
Az eredeti megjelenéshez (1997) képest tizenegy évvel később, tavaly magyarul is megjelent Tim Burton filmrendező verseskötete, a Rímbörtön avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek. A vékony könyvecske az abszurd és morbid történetek mellett tartalmazza a szerző hasonló felfogásban készült rajzait, így akik kedvelik filmes munkáit, talán nem csalódnak a kötetben sem.
2009. 03. 15.
A Közlekedik a főváros külseje: akár egy vidám tégla. A kemény, fáradt-sárga borítón bájos kalauzkislány készül épp a sípjába fújni. Valaki önfeledt csicsergésnek, valaki vészjelnek hallja ezt a síphangot. Budapest tönkretevői valószínűleg most sem hallanak semmit. Pedig nekik aztán ez a kötelező olvasmány. Ha mégsem néznének bele (közöny, dislexia, csőlátás stb.), bátran dobjuk meg őket vele.
2009. 03. 09.
A felolvasó című film igazi különlegessége, hogy emberi közelségbe hoz egy valaha az SS munkájában önként részt vevő, koncentrációs tábori őrként dolgozó nőt. Nem attól lesz emberi, mert előbb ismerjük meg őt, mint a múltját, hanem attól, amilyen ember. Azonban Bernhard Schlink könyvének karaktere ugyancsak távol áll a filmbeli Hannától.
2009. 03. 05.
A vízipatkány „sütve, pár csepp ecettel, porhanyósabb, mint a fürjcsibe” – olvassuk Miguel Delibes magyarra nemrég lefordított regényében. Az így készült ételt személyes tapasztalat híján nem ajánlhatom, A patkányokba azonban mindenképpen érdemes belekóstolni.
2009. 03. 02.
A Magvető válogatáskötete szerényen úgy tesz, mintha a Tar Sándor novellaművészetének csak egy szűk keresztmetszetét nyújtaná át az olvasónak. A PRAE.HU kritikaírója azonban nem tesz úgy, mintha nem Tar Sándor életművét cincálgatná a novelláskötet ürügyén.
2009. 02. 20.
Ki ne játszott volna el a gondolattal, milyen lenne, ha "volna kééét élete", s ebben a két (három, sok) életben annyi nőt/fiút szeretne, ahányat tud. Nos, I. B. Singer regénye végig is viszi a gondolatsort, mi történik, ha a döntésekre képtelen főhős, a távolról sem hedonista Herman Broder egyszerre három követelőző feleséggel kénytelen elszámolni.
2009. 02. 09.
"Menyhárt Jenő első önálló kötete éppen annyira átütő erejű és sajátos, mint a zenei munkássága. Nem életrajz, nem regény és nem is tudományos értekezés, hanem mindezek különleges szintézise" - olvashatjuk az Európa Kiadó frontemberének első kötete kapcsán. Kétségtelen, hogy Menyhárt Jenő a magyar underground zenei élet egyik meghatározó figurája, ám hogy ikonikus szerepe elég-e ahhoz, hogy agitátorként is megállja helyét, arról Tímár Borbála igyekszik meggyőzni a gyanakvó olvasót.
