irodalom / könyv
2009. 10. 15.
A Hagymahántás közben című, vitákat kavaró műve után érthetően nehéz dolga volt Günter Grassnak, hiszen egy következő leleplező, fikcionalitást ki- és eljátszó könyvet már nem lett volna értelme az olvasó kezébe adni. Szerencsére ezen intenció csak halványan sejthető A doboz mélyén.
2009. 10. 06.
Egy Amerikában született, lengyel zsidó nagyszülőktől származó, Barcelonában élő, franciául író szerző megírta egy fiktív náci tiszt emlékiratait a holokauszt idejéből. A „hős” cinikus és perverz, a szöveg sokszor az olvashatóság határát súrolja. Ajánló következik.
2009. 09. 20.
Nincs eleje, közepe, vége, számtalan történetfonál kuszálódik össze, és lehetetlen a szétszálazásuk. Folyamatosan kellemetlenül éreztem magam, sokkal kellemetlenebbül, mint A 49-es tétel kiáltásakor. Az csupán laza 150 oldal volt, ha akartam, visszalapoztam, újrarágtam. A monumentális Súlyszivárványban viszont úgy éreztem, nincs hova lapozni, „s megfullaszt már a parttalan szöveg”.
2009. 09. 16.
A posztumusz hagyatékból előkerült Csalog-regény, a kilencvenes évek elején készült Krisztina eddigi fogadtatásának legizgalmasabb, megosztó kérdése, milyen viszonyrendszerbe állíthatjuk a szöveget az életmű egészével: törést vagy folytonosságot feltételezzünk-e „az elesettekkel bátran szolidáris” (Radnóti) szociográfiák és riportregények, illetve a szado-mazo regény között? Amennyiben pedig a folytonosság mellett foglalunk állást: mi is ez a folytonosság?
2009. 09. 14.
Hogy a Pohárutca címen 2008-ban megjelent kötetnek sikerül-e az álmodozókat éppen álmodozásukból kigyógyítani? Nem tudom – az viszont biztos, hogy Sirokai költészetének sajátja: látni és láttatni mindazt, ami elvileg az összes többi érzékszerv érzékelésére volna bízva. Sirokai „látnok”, a szó rimbaud-i értelmében: „hosszú, roppant, meggondolt munkával összezavarja összes érzékeit”, s így jut el az ismeretlenig.
2009. 09. 12.
Végre egy könyv, ami nem akar földhöz vágni, meghökkenteni, zavarba hozni, provokálni. Végre egy könyv távol a hatásvadászattól, a szenzációhajhászattól és a polgárpukkasztástól. Végre egy könyv, ami ízléses, halk szavú, finom, elegáns, okos, és főleg: szép. Jaume Cabré olyan könyvet írt, melyet gyönyörűség olvasni.
2009. 09. 07.
Rokonság ide, rokonság oda, valljuk be: keveset tudunk a finnekről. És amit tudni vélünk, az sem biztos, hogy tényleg úgy van. Hideg, sötét, depresszió, jó sok vodka, szauna és Mikulás, Nokia és Mika Häkkinen. Ezekre a közhelyekre egyébként egy kiállítás is épült a Néprajzi Múzeumban, még jó darabig meg lehet nézni. De ha valaki más oldalról szeretné szembesíteni a finn valóságot a saját elképzeléseivel, az utazásra azonban nincs módja, választhatja a Mai finn drámák című kötetet is.
2009. 09. 05.
Jókora késéssel és alaposan elmaszkírozva jelent meg magyarul Julio Cortázar egykori kultuszregénye, a Rayuela (’Ugróiskola’), amely elhallgatások, állítólagos tiltások, ambiciózus vágyak, hivatkozások formájában már évtizedek óta jelen volt a magyar értelmiségi köztudatban.
2009. 09. 04.
„Amennyiben ön úgy véli, hogy apám helyenként pongyolán fogalmazott, lehet, hogy igaza van. De biztos, ami biztos, fussa át még egyszer a szöveget.”
2009. 08. 23.
Úgy jöttem meg tegnap Erdélyből, hogy élményektől és vádliban megannyi kilométertől duzzadva majd leülök ide, és monitorra vetem könnyed, szellemes és magabiztos recenziómat Spiró György Feleségversenyéről. Ezzel szemben arra érkeztem haza, hogy meghalt két múltbéli jó barátom pár nap különbséggel, bennem pedig tompa, sajgó bénultság. Sok a halottam mostanában, és nem vagyok könnyed, se szellemes. A könyv viszont jó.
