irodalom / könyv
2009. 11. 10.
Az egyszerre brutális és művészies filmjeiről ismert japán rendező három elbeszéléssel mutatkozik be íróként a magyar olvasók előtt. Takeshi Kitano radikális ellenpontokra épülő, érdes szövegeinek világa determinisztikus, frusztrált szereplői számára szinte lehetetlen a felszabadult, nyílt viselkedés. Csak egy-egy ritka pillanat kínál nekik kiutat, valódi perspektívát. A Fiú történetei ezek által a helyzetek által nyerik el jelentésüket.
2009. 11. 07.
Krusovszky Dénes első, 2006-os kötete után, gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki várta a folytatást. A ritka önfegyelemmel megírt, csendes Az összes nevem egy ígéretes pálya kezdetének tűnt, ahogy azt mondani szokás. Az Elromlani milyennel Krusovszky most beteljesíteni látszik ezt az ígéretet. Méghozzá nem is akárhogy.
Hol kezdjem?
2009. 11. 06.
Márai talán legjobb regényében, a Szindbád hazamegyben a főhős éveken át megszállottan keresi éttermekben, kocsmákban az asztali bort. Ami olyan jó, mint amit egyszer valaha, valahol, véletlenül talált és ivott egy ebédhez. Nem történelmi borvidéken készített híres bort, hanem a rendes bort. Hát ilyen regényben a Trüffel Milán.
2009. 11. 05.
Darvasi László új regénye kapta az idei év Rotary irodalmi díját. Az irodalomkritikák egy nagy regény születéséről beszélnek, illetve arról, hogy a mű valóban „zabáltatja” magát. Az érzések és az események – mind a történelmi, mind pedig a szereplők magánélete - áradnak, mint a Tisza, folyamatosan újraolvastatják magukat. De milyen ez a regényben ábrázolt világ, amely ennyire beszippantja az olvasóját? Miért olvashatjuk és hallhatjuk azt mindenhol, hogy a nagyregény elbizonytalanítja olvasóját? Valóban így lenne?
2009. 11. 02.
Nem egészen egy évvel ezelőtt jelent meg az 1989-es születésű Alexis Bramhook első regénye, a Harc Atlantiszért. A kissé riasztó – mert bombasztikusan közhelyes – cím fantasy sztorit takar, enyhén dark beütéssel: a párhuzamos világokon keresztül vágtató cselekmény a mitikus város mentőakcióját rögzíti.
2009. 10. 30.
Oroszország, 2028. Szorokin tizenhat epizódból kötetté kanyarított körképe nem is akar nagyszerkezetet felmutatni, „lapraszerelt" tablóként viszont sok fantáziadús pillanatot felvillant. A Cukor-Kreml, bár utópiának szkeptikus, a közösség erejébe vetett hittel nem számol le, s ez sokat elárul az orosz lélek identitásmegőrző technikájáról.
2009. 10. 28.
Bajtai András a vele készített Bárka-interjúban megjegyzi: „ami az írás körülményeit illeti: általában valamilyen melankolikus zene a katalizátor, ami lehet Erik Satie, Arvo Part, Bach, Sigur Ros." Satie zenéje tőlem sem áll távol, ezért mielőtt bármiféle kritikai észrevételt tennék, kikeresem a gyűjteményemből és azonnal elindítom Satie: After the rain című darabját.
2009. 10. 24.
Simon Brenner első nyomozásának krónikáját szerpentinszerűen kanyargó elbeszélésből ismerhetjük meg. A kettős gyilkosság helyszíne egy eldugott település az osztrák Alpokban, a legbizarrabb síparadicsom, amelyről valaha is olvastunk. Van itt tejtermékfejű főrendőr, rózsaszínű, lépésben haladó Chevrolet taxi, kezetlen nő, s az itteniek egyik kedves időtöltése a jéglövészet nevű, utánozhatatlanul idétlen sport.
2009. 10. 21.
Alice Munro neve egészen a közelmúltig ismeretlen volt a magyar olvasóközönség előtt, az utóbbi három évben azonban három novelláskötetét is kézbe vehettük, és az idén napvilágot látott egyetlen regényének (Lives of Girls and Women) magyar fordítása, éppen akkor, amikor a „kanadai Csehovnak” is nevezett írónő megkapta a Nemzetközi Man Booker-díjat.
2009. 10. 16.
Karafiáth Orsolya A Maffia-klub című regényét mutatjuk be, miközben a regény detektívregényként való helytállásán elmélkedünk.
