irodalom / könyv
2010. 02. 27.
Sokan a kortárs francia filmek sajátos történetszövési stratégiájának "regényes" adaptációjaként jellemzik Anna Gavalda stílusát, mások éppen ellenkezően vélekednek, és egyszerűen vontatottnak, követhetetlennek érzik a cselekményt. "A Vigaszág olyan, akár egy lassan hömpölygő, ámde szeszélyes folyó, amelyen a hajós egy pillanatra sem veszítheti el az éberségét".
2010. 02. 20.
Tóth Krisztina neve védjegy, 2009-es verseskötete rá is játszik erre. Hiszen a „magas labda” sem önmagában mint márkajelzés érdekes, hanem az általa generált mozgások, leütések vagy rájátszások az izgalmasak. Ezzel persze nem a kötet súlyát kenem el, csak jelzem, a versekből mintha vaktérkép rajzolódna ki, amin a költő tapogatózik. Ennek a látszólagos bizonytalanságnak is oka van, miközben „áll az idő és néz, a szeme se rebben” (Havak éve), holott Tóth Krisztina tudja, amit tud és tudja az olvasó is, a legpontosabb topográfusok egyike.
2010. 02. 14.
A Kreatúra az emberi szenvedés stációinak bemutatásán keresztül az irodalomhoz, a betűhöz, a (szöveg)korpuszhoz fűződő viszonyunk mélyére ásat. De vajon kezelhetünk-e irodalomtörténeti rejtvényként egy szöveget? Értünk-e egy művet a sokszor nehezen beazonosítható háttérinformációk nélkül? E sorok írója kimondottan élvezi a kutatómunkát, de Farkas Péter regényének befogadásában ez a munka éppen hogy megakasztotta, eltávolította a szövegtesttől.
2010. 02. 06.
Mindenki szereti a meséket – a családi titkokat pedig méginkább. Burns Katalin nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összefűzzön két teljesen különböző időt és világot egy fojtogató történet mentén. Nagyapa, a kulcsfigura körül – aki maga is fűz, méghozzá színes szőtteseket – bontakozik ki az unokák hevessége, és a hajdani öt fiútestvér szeleppel zárt érzelmi világa.
2010. 01. 30.
A rendszerváltozásra visszatekintő kiadványok közül a „külső szemlélő” tapasztalatait rögzítő dokumentumregény (Lieve Joris: A melankolikus forradalom, erről lásd: 1989[–1990], te csillag! [I.]) után most egy „belső megfigyelő”, a történésekben aktívan részt vevő Mile Lajos visszaemlékezéseit lapozzuk át.
2010. 01. 25.
Ha valaki fiatal, és bele akar zúgni az irodalomba, annak bátran ajánlom Cserna-Szabó András Mérgezett hajtűk című esszégyűjteményét. Annak is, aki már szerelmes, hiszen a tüzet táplálni kell. Ám nem kizárt, hogy még a közönyöst is sikerülhet felturbózni e téren.
2010. 01. 12.
A rendszerváltozás huszadik évfordulója környékén jócskán felszaporodtak a témához szorosabban vagy lazábban kötődő publikációk, kiállítások és egyéb rendezvények. A könyvtermésből most egy „külső szemlélő” riportkötetét, a Holland Irodalmi Társaság által Henriette Roland Holst-díjjal jutalmazott A melankolikus forradalom című tényregényt (a szerző saját megfogalmazása szerint „nonfiction-regény”) vesszük szemügyre.
2010. 01. 03.
A magány, különös anya-gyerek kapcsolat, női gondok csendes tűzijátéka jól megfér Kiss Judit Ágnes új kötetében. Különösen szép versek gyűjteménye az Üdvtörténeti lexikon, még ha néhány kakukkfióka is feltűnik benne.
2009. 12. 27.
A legkönnyebb most nyilván az „akasztják a hóhért” közhelye lenne, hiszen az eddig elsősorban kritikusként és irodalomtudósként ismert, ám az utóbbi másfél-két évben számtalan verset publikáló Menyhért Anna első szépirodalmi kötetéről, a Szelence című verseskönyvéről van szó.
2009. 12. 16.
Alkalmi esszé Keresztesi József A Karácsondi út című kötetéről. Milián Orsolya szövege a kötet szigligeti bemutatóján hangzott el az idei JAK-táborban.
