irodalom / könyv
2010. 01. 12.
A rendszerváltozás huszadik évfordulója környékén jócskán felszaporodtak a témához szorosabban vagy lazábban kötődő publikációk, kiállítások és egyéb rendezvények. A könyvtermésből most egy „külső szemlélő” riportkötetét, a Holland Irodalmi Társaság által Henriette Roland Holst-díjjal jutalmazott A melankolikus forradalom című tényregényt (a szerző saját megfogalmazása szerint „nonfiction-regény”) vesszük szemügyre.
2010. 01. 03.
A magány, különös anya-gyerek kapcsolat, női gondok csendes tűzijátéka jól megfér Kiss Judit Ágnes új kötetében. Különösen szép versek gyűjteménye az Üdvtörténeti lexikon, még ha néhány kakukkfióka is feltűnik benne.
2009. 12. 27.
A legkönnyebb most nyilván az „akasztják a hóhért” közhelye lenne, hiszen az eddig elsősorban kritikusként és irodalomtudósként ismert, ám az utóbbi másfél-két évben számtalan verset publikáló Menyhért Anna első szépirodalmi kötetéről, a Szelence című verseskönyvéről van szó.
2009. 12. 16.
Alkalmi esszé Keresztesi József A Karácsondi út című kötetéről. Milián Orsolya szövege a kötet szigligeti bemutatóján hangzott el az idei JAK-táborban.
2009. 12. 13.
Nem a kötetben megénekelt buszok kipufogófüstjétől, hanem a hamis nosztalgiától bűzlik a Buszos könyv – legalábbis bevallottan villamosmániás, személyesen is érintett, és minden szempontból elfogult szerzőnk szerint.
2009. 12. 08.
Vajon hogyan ismerhető meg igazán egy város? Egy jó turistakézikönyv útmutatását követve, amely sorra elvezet a kihagyhatatlan nevezetességekhez? Vagy inkább az utcagyerekek, a bevándorlók, a periférián élők társaságában kerülünk legközelebb ahhoz, ami egy világváros közérzetéből felfogható? – Burns Katalin kereste a válaszokat Lángh Júlia Párizs fű alatt című regényében.
2009. 12. 03.
Kántor Péter idén megjelent, Megtanulni élni című vaskos válogatáskötete egyben születésnapi „mementó” is: a kiadó a hatvanesztendős költőt köszöntötte vele; a megjelenést november 11-én a Nyitott Műhelyben ünnepélyes beszélgetés és felolvasás koronázta meg. Az alábbiakban recenzeáljuk a kötetet.
2009. 11. 30.
„Te mondd… - kérdi bizalmasan lehalkított hangon, nagyon zavartan. – Nem emlékszel… nem tudod véletlenül… hogy ki vagyok én?” – így szól Rakovszky Zsuzsa egyik novellájának, a Triptichonnak a zárómondata. Egy idős, agyér-elmeszesedéses férfi teszi fel ezt a kérdést. Az identitáskeresés azonban - ha nem is ennyire szélsőséges változatban - nemcsak ennek a novellának, hanem az egész kötetnek, sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész életműnek is az egyik központi gondolata.
2009. 11. 27.
Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? című tárcanovella kötete kiváló, sőt mi több, páratlan. Hatalmas játékkedvvel írja tovább és át az Örkény egyperceseket, anyaian nőies elbeszélői megszámlálhatatlan prózapoétikai problémát mozgatnak meg, aprócska realisztikus karcolatai a groteszkig sűrűsödnek, s finomodnak át egészen a Kosztolányi-féle publicisztikáig.
2009. 11. 24.
Tavaly jelent meg a fiatal, pályakezdő költők verseiből készült válogatás, a Használati utasítás című antológia. Az akkori gyűjteménybe érzésem szerint félreértésből vagy jóindulatból bekerült néhány olyan név, amelynek tulajdonosa semmi esetre sem tekinthető pályakezdőnek, hát még "fiatalnak". Ezen antológia testvérdarabjaként itt van az idén kiadott, hasonló elv alapján összegyűjtött írásokat tartalmazó prózaantológia, a Próbaidő.
