irodalom / könyv
2011. 04. 04.
Leica formátum – a cím a mai szabványos, 35 mm-es filmméretre utal (ez a formátum végül a Leica fényképezőgépek gyártójának köszönhetően terjedt el), amely ugyan kevésbé részletes (nagy felbontású), mint a korábban használt 70 mm-es, mégis, úgy tűnik, mintha a szöveg a képkockák felnagyításának technikájával élne: kiemel egy apró részletet, hogy közelebbről vizsgálhassa meg annak alkotóelemeit, mintha így tudhatna meg többet az egészről.
2011. 04. 04.
Hosszúhajú rockerek, cipőbámuló alternatívok és műanyag-dzsekis technósok... a besorolást kevesen úsztuk meg. Mint ahogy a másik nemhez való közeledés megsemmisítő kudarcait, vagy a haveroktól elszenvedett csapásokat sem kerülhettük el. A kamaszkor senkinek sem volt próbatételektől mentes: szorongtunk, csüggedtünk, mert előre nem láttuk, hogy a kétségbeesett vergődés a végén mégiscsak oroszlánkeringővé növi ki magát.
2011. 03. 27.
„Senki sem kedves velem szándékosan” – döbben le a hatéves Sheila tanárnője figyelmességén. Az érzelmi zavarokkal küzdő gyermekkel foglalkozó Torey Hayden második magyarul megjelent igaz története ismét sokkolja az olvasót: olyan életet tár fel, amelyben még az is érthető, ha egy kislány fához kötözi és felgyújtja hároméves társát.
2011. 03. 21.
Grecsó Krisztián harmadik regénye nagy kihívás elé néz, hiszen a 2005-ben megjelent Isten hozott és a 2008-as Tánciskola című regényét a kritika szélsőségesen fogadta. Kapott hideget, meleget, volt „az új Móricz és Krúdy keveréke”, illetve „közhelyszótár” is. Az új regény azonban másfelé nyitott, és ami az erénye, az lehet a hátránya is: egy az olvasók által igazán szerethető bestsellergyanús könyv született. Tekintsük át, honnan hová jutottunk, hol van az a hely, ahol "mellettem elférsz".
2011. 03. 11.
E novelláskötet írójának tollát leginkább egy sebész szikéjéhez hasonlíthatnánk. Szinte halljuk, ahogy a tollhegy felsebzi a papírt. A vágás precíz, a novellákban nincs mellébeszélés, ahogy műtét közben sincs. A mai Magyarország operálásra kész testrészei (tipikus figurái, helyszínei) fekszenek a műtő-, vagy boncasztalon. Aztán, egy lélegzetelállító pillanat után (ami a szike behatolása és a vér kibuggyanása közt telik el) ömleni kezd a meleg nedű, akár egy Buñuel-film rémálmában. És nekünk ez jólesik!
2011. 03. 09.
Csak ad, de nem nyújtja a kezét. Két teleírt tája van. Ha akarja, betolja a tükreit ebbe az ürességbe, és akkor megtelik értelmezhető allúziókkal, érzékenységgel, filozófiával, szenvedéssel, felismerhető figurákkal és helyzetekkel. Ha nem akarja, kitolat ebből a lírai térből, megy a vonat 79 felé, a 0. pont irányába, fogantatása irodalmilag értelmezhetetlen helyszínére. A reális irány egy költő számára nem is igen lehet más, ennek a visszafelé vezető útnak a megértése.
2011. 02. 20.
Az új Bodor-kötet úgy új, hogy régi, de a „régi” ez esetben (sem) jelent elavultat vagy érdektelenségre méltót: számomra egyértelműnek tűnik föl, hogy a Bodor-korpusz minden darabja egyfajta állandó jelenidejűségben létezik, mind a tartalom felől nézve (olvasva), mind pedig az alkotói gyakorlatot tekinte (írva és újraírva).
2011. 02. 19.
A Scolar Kiadónak hála magyarul is olvashatók a 21. századi skandináv irodalom gyöngyszemei. Amíg Linn Ullmann, Sofie Oksanen regényeikben (Áldott gyermek, Tisztogatás) kíméletlenül mélyre ásnak, addig Erlend Loe máshonnan közelít. Mindannyiukat a határhelyzetek érdeklik, de Loe nem tragikusan szemléli a világot, ő görbe tükröt tart. Röhög, provokál, miközben az olvasóra kacsint: szórakoztató, lebilincselő regény a Doppler, az utak királya.
2011. 02. 15.
Jól emlékszem a kilencvenes évekből egy újságíróra, aki azóta meghalt. Egy presszóban ültünk, ittunk. Ő jelentőségteljesen rám emelte a tekintetét és azt mondta: Az embereket legjobban a titok érdekli. És ezen a titkosszolgálatot értette.
2011. 02. 14.
Napfény – áll a borítón németül, alatta pedig egy fekete-fehér fotó egy regiment gázmaszkos gyerekről, élükön szép szál katonával. Mégis miféle napfény lehet ez, gondoltam a könyv elolvasása után, amellett, hogy a cím egyfajta szójáték is, a regényben szereplő eutanáziaközpont nevének, a Sonnensteinnek a kiforgatása; olyan fény, ami megvilágítja a huszadik század, sőt az egész történelem egyik legsötétebb, legpokolibb, máig nem teljesen feltárt időszakát? Valószínűleg erről lehet szó; a történetben ugyanis több mint hatvan év után és hosszas, megszállott kutatómunka eredményeképpen találnak egymásra az anya, a háborút átvészelt, zsidó Haya Tedeschi és a vérnősző náci tiszttel, Kurt Franzzal folytatott tiszavirágéletű viszonyából született fia, Hans, azaz Antonio.
